A fekete fél a végtelentől,

a szőke meg folyton kitörne.

Előbbi nem tud magáról.

A másik csupán bámul a tükörbe.

Emez mos, főz, gyereket nemz,

amaz magával is elégedetlen,

s bár kemoterápiát kap,

mégsem hiszi, hogy a világ kegyetlen.

Egyikük szüntelen alakít valamit

e képlékeny közegben,

másikuk keresi önnön határait,

nem érte el még közel sem.

Egy halni készülő csillag

vörös óriás lesz a végső stádiumban,

egy másik pedig ponttá zsugorodik,

s önmagában új világra bukkan.

Beck Tamás (1976). Kötete még nincs.