viszonyok
az érzelmi áttekinthetőség
lett a finom oltalom a birsalma szagú havas
esteken jóságukat mutogató rokonok jöttek
a kerítésen túlról szépen köszöngettek
az emberek szállt felénk bondorodva pista
bácsi illatosan eregetett cigarettafüstje rozka
néni szilvalekváros üstje sem nélkülözte a jó
illatot s ez az idillikusnak felrajzolt világ
szegényen is élni hagyott legfeljebb ha
a skólában az első repedések a bizonytalan
hasonlítgatások ha félig tunyultan ő ötös én
akkor miért nem máskor nekem lett ismerősöm szüleim után a tanító bácsi
vele sokkal könnyebb
volt iskolázni s meg sem kellett tanulnom
a fizikát csak intett hamisan mosolyogva a bizin
át nem vagy te olyan tudatlan
kisdiák s idő kellett
hogy az olcsó restséget bánjam hisz öregedve
kezdtem a világot fölosztani biora és fizikára
s a magamban gurított híg
elméletekhez nagyon
hiányoztak már ezek az elpangott fölösleges
esték mivel a beavatottság lehetne most az
a szenzuális festék mellyel finom megoldások
mentén magam számára a kint egyre növekvő
káoszt bemázolhatnám mert az aprócska diák-
csínyek után váratlanul
fölénkbe nőtt dimenziók
kezdtek gyötörni lelkeinkben egy virtuálisan
éledező újabb szakmát hiszen pelyhesedve
bambuszrügyek bujaságával meglódultak
gyanútlan tekinteteink mögött az addig alig
sejtett áldatlan versenyek hímes vágyainkra
bontva pedig az örökös szeret nem szeret riadt
gyanúja indult rögeszmésnek s mikor már
nyiladozni kezdett benned az ének motyogni
kezdted osztán mitől jobb az a dante mivel már
akkor nyakig romlott volt a világ úgy hitted
roppant géniuszát a protekció is megkereste
mert hogy hamar kiviláglott
a tehetséghez kevés
a hamvas eszme és a hibátlan hajlam valahol
azt is egyszerűen megveszik
hol dagadtra tömött
bukszájúak hol a lázongó prolik mindenütt kell
a csapat s mint egy fásult
zenekarban mind majd
tapsviharban egymásra mutogat a kőkerítésen
belül a kapu tövében a lerobbant zenész pedig
magányosan hegedül lábai elé koreografálva
lyukas kalapját de felejtsük is el a szakmát
igazából nem jó ez senkinek mögötte már egy
szétesett történelem izen
a maga szalonképtelen
zajával mereszted szemed régóta a pucolatlan
ablakokon által s képtelen vagy megfejteni mi
van a kis hazával akkor most kontinuus vagy
menet közben ellopta valaki s mikor a beázott
falon riadt börtönkopogásokat hallani sorozat-
gyilkos ül ott vagy a szabadság felkent bajnoka
és általában kinek szívet melengető az ha
túlságosan szabad a haza s nem gördül rá
a globál iszonyatos úthengere a tereken át-
száguldott véres kardoknak van-e kelleme és ha
előveszem is rozoga nyilam tényleg kibe lőjem
ha a lélek e második dimenziójában már nem
a gyerekkori tisztaság szakad ki belőlem mert
hogy akkor tenyészett a bűnös
diktatúra melyben
a teremtés fürge ujja a főtt krumpli fönséges
illatával az áldott romlatlanságot
elfedé ma viszont
érettebb szkeptikusok vagyunk annál hogy
elinduljunk a bűz felé melyet a napi politika
kalandorsága áraszt menekülnél
pedig romlatlan
ősforrásokhoz vissza már nem találhatsz
áttörhetetlen
rég a civilizáció vízköve
és teljesen mindegy merre
van kisköre vagy nagyköre
jön szembe a több év-
ezredes hatalmi termék
undorítón és kiirthatatlanul
hasznos ha az ember időnként nem tanul
Aczél Géza (1947)
Artisjus díjas. Új könyve (kontra)galopp
(javított utószinkron) címmel a könyvhétre
lát napvilágot a Jelenkornál.