Jo Nesbo: Nemeszisz

A mogorva, cinikus rendőrt munkája és magánélete egyszerre több ügybe keveri bele. Fokról fokra derül ki: minden mindennel összefügg. És fokról fokra válik nyilvánvalóvá, hogy az összefüggések más összefüggések leplezését szolgálják. Bankrablás, gyilkosság, drog- és fegyverkereskedelem - a felszínen. Féltés, féltékenység, harag és bosszú - a mélyben. A történet nagyrészt Oslóban játszódik, de szálak vezetnek Brazíliába, Egyiptomba, Moszkvába is. Minden együtt van, hogy minden öszszegubancolódjék. Az események a kollegialitás, a hűség, a szerelem és a szeretet értékeit is időleges homályba vonják.

Ma már valamirevaló krimi nem engedheti meg magának, hogy csak krimi legyen. A Nemeszisz is több szinten tartogat kellemes meglepetést. Gondos jellemrajzokat ad (Raskol Baxhet, a cigány bankrabló alakja például az egyik legemlékezetesebb bűnözőfigura a detektívirodalomban), s kritikus igényű társadalomábrázolása is magas hitelű. Mindemellett antropológiai kérdéseket feszeget: a szereplők - a cselekmény bonyolódásával - mind gyakrabban fejtik ki nézeteiket életről, halálról. Pontosabban a nyugati civilizációról, amely jelentős részben a római jogrenden alapul. Az pedig, mint mondják (és mint a történet is sugallja), az intézményesített megtorlás logikájára épül. A bosszú etikai értelmezhetősége történeti távlatokat nyit - ám a regény nincs túlterhelve indokolatlan kulturális-filozófiai kitérőkkel: mindvégig arányos szerkezet, feszes dramaturgia jellemzi.

Vigasztalan, bűnökben és bűnösökben tobzódó világ a Nemesziszé. Végső tapasztalatunk mégsem a kilátástalanság. Ennek több oka is nevesíthető. Egyrészt megragadóak az esendőségükben is rokonszenves szereplők (Hole mellett például alkalmi társa, a bájos és zseniális rendőrlány, Beate Lonn). Másrészt a finom humor alakzatai, a "melengető melankóliával keveredő jéghideg irónia" (Szegő János, Magyar Narancs) tartja egyensúlyban kedélyünket. Akár a főhőst ("Valaki odavetette neki, hogy jó napot, de Harry úgy vélte, csupán merő iróniáról van szó, és nem válaszolt." [205.]), akár egy mellékszereplőt ("Fred mindkét nagyapja alkoholista volt, így ezzel a genetikai diszpozícióval jobbnak látta, ha biztosra megy és olyasmit iszik, ami annyira rémes, hogy képtelen lenne rászokni." [249.]) ír le egy-egy ilyen könnyed mondat. (Az elbeszélői nyelv egyébiránt egyszerű, eszköztelen. Nem találunk látványos hasonlatokat, sem költői jelzőket: a szövegnek nem szépsége, hanem ritmusa van. Funkcionális próza ez, amit Petrikovics Edit fordítása megbízható színvonalon közvetít.) Harmadsorban egy kivételes írói erény említendő itt: Jo Nesbo negédes félmegoldások nélkül képes happy endre.

Az Animus kiadó Skandináv krimik című sorozata ezúttal sem okoz csalódást. A norvég szerző munkája a hard-boiled műfajának leleményes mestermunkája.

Animus, 456 oldal, 2980 forint