Kína Elgin-márványai
Gyorsan felfedve kilétét, Cai Mingchao maga is műkereskedő, a dél kínai Xiamenben működő kis aukciósház igazgatója bejelentette, nem áll szándékában fizetni. Mint mondta, akciójával szembesíteni akarta a világot azzal, hogy az egyik pekingi Nyári Palota, a Yuanminyuan szökőkútjáról származó figurák illegálisan kerültek Franciaországba, értékesítésük jogtalan, és viszsza kell szolgáltatni Kínának. - A kínai nép nevében tettem - fűzte hozzá Cai, akit az árverést követően még nemzeti hősként ünnepelték, hogy azután szinte pillanatokon belül kihátráljon mögüle a hivatalos Kína, mondván, partizán akció volt, a döntést egyedül hozta. Peking vélhetően átgondolta az ilyenfajta lépések üzleti következményeit, és elegánsan átlépett saját fenyegetésein is, amelyeknek lényege az volt, hogy a Christie's nem lesz szívesen látott vendég az ázsiai ország műtárgypiacán. Persze nyilvánvalóan ettől súlyosabb gazdasági érdekek is latba estek, de ezt nem tartották hangsúlyozandó érvnek.
Cai mellesleg a National Treasure Funds of China (NTFC) tanácsadója. A szervezetet 2002 elején hozták létre a Kínából más országokba került régiségek restitúciójának előmozdítására. A Xiamen Harmony Art International Auction Company irányítója nem ismeretlen a nemzetközi műtárgypiacon, ahol 2006-ban a Sotheby's hongkongi árverésén szerzett tekintélyt, amikor 116 millió hongkongi dollárt (15 millió dollár) fizetett a Ming-dinasztia idejéből származó bronz Buddháért. Lehet, hogy a jövőben nehézségei lesznek, ha regisztráltatni szeretné magát egy-egy nyilvános árverésre.
A császári palotából egyébként 1860-ban tűnt el nyomtalanul a kínai naptár állatégövi jegyeit ábrázoló tizenkét szobor, amelyek 1750 körül kerültek egy szökőkútra. Végzetük a második ópiumháború végén jött el francia és angol csapatok képében. Mielőtt a tűzvész megsemmisítette volna a Qing-dinasztia akkori uralkodója, Xianfeng mesebeli palotáját, megkopasztották azt minden becses értéktől, köztük a zodiac figuráktól is. Külön fűszerezi az eseményeket, hogy az angol-francia csapatok parancsnoka a 8. Lord Elgin, a Parthenon frízeit begyűjtő earl fia volt. Innen ered a bronzokra ráaggatott név: "Kína Elgin-márványai".
Pierre Bergé kijelentette, megtartja a szobrokat, amelyeket mellesleg az árverés előtt a hírek szerint 10 millió dollárért felajánlott a kínai államnak, azzal a kikötéssel, hogy Pekingnek lépéseket kell tenni az emberi jogok érvényre juttatásában. Ezt a kínai sajtó érthetően nem hagyta szó nélkül, megkérdőjelezve "a kolonialisták utódjának" jogait a kínai magatartás bírálatára.
Az utóbbi évtizedben Kína egyre célratörőbben próbálkozik az országból kikerült műtárgyai hazahozatalával. A The New York Times értesülése szerint 2000-ben az állami China Poly Group 5,4 millió dollárért visszavásárolta a tigris-, az ökör- és a majomfejet a híres szökőkút díszeiből, majd 2003-ban az NTFC közreműködésével, szerezték vissza a disznót ábrázoló bronzot, amelyért egy makaói milliárdos, Stanley Ho adott egymillió dollárt. Ugyanő 2007-ben a Sotheby's aukcióján 8,84 millió dollárt fizetett a lófejért, amely ugyancsak a szet része volt. A tizenkét zodiac figura közül ötnek a holléte ma sem ismert.
Az UNESCO szerint a világ 47 országában, 200 múzeumban összesen 1,67 millió, Kínából származó régiséget őriznek. Ez a tizede a világban szétszóródott, magángyűjteményekben fellelhető bizonyítottan kínai eredetű értéknek, amelynek nyilvántartása teljesen lehetetlen. A kínai múzeumok által gondozott tárgyak csak a töredékét jelentik ennek a mennyiségnek. Néhány évvel ezelőtt a világ nagy múzeumai közül 19, köztük a British Museum, nyomatékosan kijelentette, az általuk őrzött tárgyak egységes értéket képviselnek, azaz a gyűjtemények megbonthatatlanok, és nem áll szándékukban engedni a restitúciós követeléseknek.
A kínai múzeumokat és archeológiai kutatásokat felügyelő hatóság vezetője a minap úgy nyilatkozott, semmiképpen nem támogatják az országból elhurcolt értékek vásárlás útján történő visszaszerzését. Ezek Kína tulajdonai, nincs szükség aukciókon való licitálásra.
