Bitó László: Áldott vagy, Káin

Bitó kiindulópontja az a bibliai elbeszélés, amely - ha úgy vesszük - minden bajunk gyökeréről szól. Közkézen forgó változata Mózes első könyvéből ismert: az első emberpár teremtése, paradicsomi boldogságuk, a bűnbeesés, a kiűzetés, majd Káin testvérgyilkossága és elbujdosása. Az Áldott légy, Káin ezt a változatot egy radikálisan új, és a bibliaival majd' minden ponton ellentétes értelmű verzióval cseréli fel. Isten nem isten. Valójában Matúzsnak hívják, Nód földjéről menekült el. Mindenhatósága színlelt látszat, Ádám és Éva emberi szülők gyermekei, akiket Matúzs kisgyermekként rabolt el, amikor elhagyta szülőföldjét. A bűnbeesésre csábító kígyó szintén ember. Ábel, az állataival szadista brutalitással bánó, véres kezű pásztor Éva után kívánkozik, és gyilkos szándékkal támad apjára, Ádámra. Ádám életét a szelíd földműves Káin közbeavatkozása menti meg, ami Ábel életébe kerül.

Káin innentől az új változat főhőse, mégpedig egyértelműen pozitív hős. Nód földjére jutván megismeri származása igaz történetét, megházasodik, és gyermekei születnek. Megtalálja boldogságát a Nód-beliek közösségében, ebben a hatalom nélküli, alá- és fölérendeltséget nem ismerő békés társadalomban, amelyet az asszonyok szeretete és gondoskodása tart össze. Majd - családjával és barátaival - megteszi a visszavezető utat is szüleihez és Matúzshoz. A viszontlátás tisztázó és gyógyító erejű pillanat: Matúzs kigyógyul rögeszméjéből, felhagy a nódi társadalomnak az erőszakos férfiuralom szellemében való átalakítására vonatkozó terveivel. Látomása támad a születő új világról, ahol "Éva fiai elfogadják a bennük élő Évát, és elhozzák a jövőt, amelyet az erő és a gyengédség, az ész és a szív, a férfi és az asszony együtt ural a szeretet nevében".

Utópisztikus tanmesét olvasunk tehát, a tizennyolcadik századot és - mint Heller Ágnes is jelzi a könyvhöz csatolt utószavában - a felvilágosodás szellemét idéző írást. De a könyvnek nem csupán szelleme, hanem műfaja is a felvilágosodás korának az irodalmából ismerős: erkölcsfilozófiai példázat, az olyasféle elbeszélések közé tartozik, amelyeket Báróczy Sándor annak idején - Marmontel-fordításának címében - erkölcsi meséknek nevezett.

Egyben mélységesen ironikus mese, a benne foglalt utópia bizakodásáról le nem mondó, ám azt kesernyés ellenponttal kiegészítő elbeszélés. Az Epilógusból ugyanis kiderül, hogy ez a történet, az Áldott vagy, Káinban elbeszélt történet volt az eredeti és igaz történet. De azután elkezdődött a történelem. Birodalmak követtek birodalmakat, háborúk hevében és hullahegyek árnyékában szállt szájról szájra a történet, s közben végképp felismerhetetlenné torzult. Azaz amit mi az elbeszélés eredeti alakjának tartunk, a Mózes első könyvében olvasható változat, voltaképpen totális szövegromlás eredménye.

Most Bitó László, mintegy filológusként, rekonstruálta az eredeti elbeszélést. Reménykedjünk vele együtt: nem kezdődik újra a szövegromlás.

Argumentum, 181 oldal, 2800 forint