Túl sok a jóból. Szórakoztató, minden korosztályhoz és minden érzékszervhez szólni akaró produkció született Szőcs Artúr rendezésében. A hetvenkedő katona Térey János által megújított, felfrissített, leporolt szövegét színes-szagos köntösben tálalta a mélyen tisztelt publikum elé a Pesti Színház. Le kell szögeznünk: az előadás komédia. Kedves történet az önimádó szájhős katonáról és szolgájáról. A szerelmesek egymáséi lesznek, az ellenszenves szereplő pórul jár. Mindez Budapest első számú népszínházának védőburkában – és hagyományainak kötelezettségeiben. A festői szépségű Epheszosz a színhely, ahol mindenki Ostromváry Győző (Csöre Gábor) dicsőnek mondott tetteiről hazudik a szeretethiányos, kicsit ostoba katonának. Kész őrület a történet, mint ezt érzékelteti a fiatalabb generáció számára kultszámmá vált Gnarls Barkley Crazy – mindez Gyürkőc Feri (Mészáros Máté), a furfangos szolga előadásában és gitárkíséretével. Ezzel elindul a verkli: az antik komédiák szerkezeti sajátosságából adódóan (elmesélik előre mi fog történni, kikacsintva a történetből a nézőre, hogy értse majd meg a poént és a huncut csavart) a szolga felfesti a publikum elé az elkövetkező közel három óra eseményét – hiszen a klasszikus színház hagyományos időintervalluma Magyarországon 19 és 22 óra között van, és a játékidőt ki kell tölteni.

Térey János és Karsai György újrafordítása ezt a kötelező olvasmányként is ismert szöveget valódi, eleven, élvezhető textussá változtatja a római komédia nagymesterétől. A komédia bővelkedik a helyzetkomikumokban és jellemkomikumokban egyaránt, ezeket tovább turbózza a szexussal játszó poentírozás, valamint a gegek. És csak nevetünk elfeledkezve a kissé bárgyú történeten, mert humorbonbonokat dobál nekünk az előadás: ének, tánc, revü és buli feeling képében, és máris az első finálé kaotikus futamánál vagyunk, ahol pénzesőben éneklik a boldogság egyik leggiccsesebb klasszikusát: I’m singin’ in the rain. Könnyedén átevezve a komédia Tiberisén egy momentumot ki kell emelni, az első rész tanulságát: bárki meggyőzhető, megtörhető, meghazudtolható, csak kitartás kell és a fekete fehérré válik.

Mégis túl sok a jóból. A második rész próbára teszi a közönség türelmét. A „kikacsintások” (és a bátortalan dramaturg) miatti szövegismétlések lelassítják az előadás dinamikáját, így hosszas monológba bonyolódik Csúcsdombi Csilla (Bartsch Kata), a prostituált, aki a szájhős megleckéztetésében aktív szerepet vállal. Dekorativitására, szexualitással átfűtött gesztusaira épül karaktere. Szerepének tüze ideje korán elhűl, így újabb ötletek híján a nőiség egysíkú értelmezését adja az előadás. Gyürkőc Feri visszatérően háromszor ismételt megakadt-lemez játéka a huncut, ravasz, kicsapongó nőkről, poénba rejtett véleményformálás gyenge torz felelősségáthárítás pusztán, amely ismételten hátráltatja a cselekményt. Cselszövői mivolta predesztinálja magabiztosságát, de az előadás egyensúlyát és harmóniáját töri meg folyamatos, rockbandák frontembereit megszégyenítő aktivitása, polihisztor mivolta, önéltetése. Oda nem illő elemként dekódolódik a brechti effekt humora az előadásban: a jelenetbe becsörtető szerelő, aki felfúrja a nyikorgó ajtót, majd bénázik a létrával és a nézőtér segítségét kéri védősisakja visszaszerzéséhez. Kizökkent, meghökkent, lassít.

A kohéziót erősítik az egységes kollekciót alkotó Horányi Júlia jelmezei. Minden karakteren megtalálható a kiszolgálók közösségét magába foglaló neon zöld szín, amelynek éles kontrasztja a gazdag Ostromváry püspöklila szettjének. A komikus katona lila kabátot, atlétát, alsót és zoknit visel. Egy kedvesen szerethető, ostobán öntelt hólyag, akinek erőltetett a tangába felcsúszó alsónadrág profán humora. Szórakoztató, minden korosztályhoz és minden érzékszervhez szólni akaró produkció született a Pesti Színházban. Humor, modern zene és élő zenekar. A kahon egzotikumát, Michael Jackson Black or white-ját csak a megleckéztetés múlta felül: villamosszék, azaz csillagszóróval felcsíptetett hintás szék. Kontrasztok (eklektika és harmónia) és hagyomány, népszínház Budapesten, 7-től 10-ig.