„Alulírott, Jobbik Magyarországért Mozgalom...felperes az F/1. alatt csatolt meghatalmazással igazolt jogi képviselőnk útján az alább előadott indokok alapján keresetet terjesztünk elő dr. Karsai László... alperessel szemben, és kérjük a Tisztelt Fővárosi Törvényszéket, hogy állapítsa meg, hogy az alperes megsértette a jó hírnév védelméhez fűződő személyiségi jogainkat azáltal, hogy az ATV nevű TV-csatornán 2011. december 14-en vele készített interjúban2 neonácinak titulált bennünket” – hangzik a Jobbik által benyújtott kereset. (A jelző Rónai Egon Húzós c. műsorában ismét elhangzott 2012 márciusában.3) Az ügyben január 10-én kezdődött el a per.4 Természetesen mindkét peres felet megkerestük.

„A Jobbik neonáci, mert etatista, nacionalista, rasszista, irredenta és antiszemita. Fajgyűlölő, mert a cigánykérdést genetikai kérdésnek tartja és pusztán rendőri, illetve – a Magyar Gárda révén – illegális, paramilitáris eszközökkel akarja megoldani. Pártja képviselői antiszemiták, felelevenítik a vérvádat, Izrael-ellenességgel és palesztinbarátsággal próbálják leplezni zsidógyűlöletüket, tagadják, illetve relativizálják a holokausztot, dicsőítik Adolf Hitlert, ünneplik a nácik második világháborús tetteit, Horthy-kultuszuk részben antiszemita, részben irredenta célokat takar. Ugyanezért lengetik az árpádsávos zászlót, és védik a turulszobrokat. Amellett homofóbok és külföldellenesek (NA-TO és Európai Unió, illetve IMF, Világbank stb.).” – adja meg a téma részletesebb definícióját a beperelt holokausztkutató, Karsai László egyetemi tanár. – „Nem tudok két ember lenni: egyetemi oktatóként, történészként, ha szélesebb nyilvánosság előtt kérdeznek, ugyanazt mondom, amit szűk, baráti vagy családi körben. Nincs egy tudósi és egy véleményformálói énem, létem. Egy ember vagyok, akinek a véleménye nem változik attól, hogy milyen közegben, kik előtt fejti ki a véleményét. Természetesen, ha nem a riporter kérdésére válaszolva, egy-két percben, hanem egy 25 perces előadásban fejthetem ki a véleményemet valamiről, akkor árnyaltabban, részletesen argumentálva szoktam beszélni” – teszi hozzá a per tárgyává tett kijelentésről.

„Én különbséget teszek általában az olasz típusú fasiszta pártok és mozgalmak, és a német nemzetiszocialisták között. A közös jegyek mellett – etatizmus (állami tulajdon fontossága, szerepének növelése a gazdaságban), nacionalizmus, vezérkultusz, militarizmus, az ifjúság dicsőítése, a nép átnevelésének szándéka, s hogy mindkettő önerőből, nagy tömegmozgalmak segítségével jutott hatalomra – a döntő különbség az olasz és a német rendszer között éppen a népirtó rasszizmusban, a zsidó holokausztban van. Mussolini egészen 1938-ig elvolt anélkül, hogy a zsidó szót a szájára vette volna” – világít rá a nemzetközi szélsőjobb tradícióin belüli különbségekre Karsai.

„Folyamatban lévő bírósági eljárásról nem nyilatkozunk, lezárulta után viszont állunk a sajtó rendelkezésére” – tért ki a kérdések elől Pál Gábor, a Jobbik sajtófőnöke. Így nem tudtuk meg, hogy mit reagál a Jobbik ama szituációra, hogy velük kapcsolatban immár számosan, gyakorlatilag tömegesen helyezkedtek ismert és ismeretlen emberek ugyanazon (vagy nagyon hasonló) álláspontra, mint Karsai László. Hogy velük szemben is terveznek jogi szankciókat? S ha nem, akkor miért? Azt se tudhatta meg az olvasóközönség, hogy amennyiben a Jobbik nem tartja magát neonácinak, akkor szerintük mi a neonácizmus és kik azok a neonácik? Magyarországon és a világban kiket, milyen csoportokat és mozgalmakat tartanak annak? Nem leszünk e téren okosabbak a Jobbik beadványától sem. „Természetesen nem vagyunk sem nácik, sem neonácik, amely körülményt a továbbiakban nem is kívánjuk taglalni, lévén már azt is kifejezetten sértőnek érezzük magunkra nézve, ha egy ilyen alaptalan vád ellen védekeznünk kellene, mint ahogyan az sem lehet kérdéses, hogy a náci, neonáci ideológiákat, a nácizmust a társadalom egyértelműen elmarasztalóan, negatívan értékeli” – tartalmazza a szöveg.

Utánanézve, milyen esélyekkel néz a per elébe az, aki nácinak (fasisztának, antiszemitának) nevez valakit, akit hallgatólagosan egyébként a közvélemény jelentős része is annak tart: az eddigi híresebb ügyek alapján senkit nem nyugtathatunk meg azzal, hogy ilyen kijelentés után jogi és anyagi rizikó nélkül bízhat a véleményszabadság intézményében. Lovas István Szingapúr és Malajzia a Cion bölcseinek kontóján 5 címmel írt 1999 végén kárörvendő cikksorozatot a Demokratába. A káröröm oka az volt, hogy a szélsőjobboldali publicista ázsiai útját részben a balliberális sajtó fizette. Pallagi Ferenc a Népszava 1996. július 22-i számában antiszemitizmussal vádolta őt. Lovas perelt, nyert, s köszönetet is mondott – egyebek közt – a lap szerzőjének és főszerkesztőjének a számára anyagilag busásan kompenzált vádért. A helyzet mostanra sem feltétlenül javult. Bakács Tibort 2009 novemberében jogerősen megrótták, amiért lefasisztázta a Gój motorosokat.6 Nem járt jobban Bolgár György és Feldmájer Péter sem.7 Őket azért ítélték el, mert antiszemitának nevezték Bayer Zsolt Ugyanaz a bűz8 c. írását. „...a magyar jogalkotók két évtizede annyira óvják a tapintatos beszédet, a médiaetikát, a jó hírnevet és a becsületet, hogy csak a náciról nem írható le, hogy náci. Cigányozni, azt lehet, de az egyetlen valódi védelemtől, attól, hogy a rasszistáról elmondjuk, hogy rasszista, már megfoszt a törvény, mert rohannak a bíróságra, hogy adjanak nekik igazolást, hogy ők nem azok. Pedig de.”9 – írta a szituációról nemrég Hont András. Viszont a Bartus László ellen hasonló okból, rágalmazás vádjával indult büntetőeljárást megszüntette a Pesti Központi Kerületi Bíróság.10 Az ATV pedig jogerősen pert nyert a Jobbikkal szemben.11 A párt azért ment bíróságra, mert a tévé honlapján antiszemita politika folytatásával vádolta őket egy, „800 ezer nyilas országa? Kik szavaztak a Jobbikra?” 12 című írás.

„Sajnos több olyan bírói ítélet van, amely, félreértve a jogi helyzetet, fals történelmi elemzésekbe kezdett arról, hogy a mostani nácik nem tekinthetők nácinak. Itt a fasiszta múlttal kapcsolatos érzékenység megfordult, ilyennel vádolni valakit nagyon súlyos, mert tudjuk, hogy milyen borzalmakat követtek el, nagyjából ez a logikája az ilyen ítéleteknek. A helytelen bírói értelmezésen akkor lehet változtatni, ha minél többen mondjuk ki, hogy a náci, az náci, egy ilyen közmegegyezés látványa talán lassan meggyőzné a jogalkalmazót. Persze mindenhol máshol az van, hogy egy ilyen közmegegyezés mögé a politikai elit is odaáll. Szerintem nem nagyon van arra lehetőség, hogy a jogalkotótól követeljünk valamilyen beavatkozást.” – mondja az ELTE Jogszociológiai Tanszékét vezető Fleck Zoltán egyetemi tanár.

„Hogy mit tart magáról a náci, hogy ő nem tartja magát annak, az teljesen irreleváns, egyáltalán nem számít jogilag. A bíróságoknak csak azt kell figyelembe venniük, hogy a szöveg, megnyilvánulás tartalma, kontextusa és hatása milyen volt vagy lehetett. Egy párt betiltása esetében sem lényeges, hogy az alapszabály formailag alkotmányos, a tevékenység a

lényeg” – állítja Fleck. – „Egy nem természetes személynek is van persze védendő becsülete, amelyet a polgári jogi személyiségvédelmi eszközrendszer védelmez, a büntetőjog pedig a természetes személyeket védi. Csak akkor válik ez veszélyes gumifogalommá, ha a jogalkalmazó nem tudja, hogy mire való egy demokratikus jogállamban az ilyen jogi eszköz. Zavarok vannak, ez látszik a gyűlölet-bűncselekmények megítélésének bizonytalanságában is, amely két évtizede fennáll, és legutóbb sikerült kisebbségieket elítélni a többség iránti gyűlölet motivációja miatt, amely teljesen szembemegy a jogalkotói szándékokkal. Szóval minden ilyen jellegű tényállás valamennyire gumi, nem lehet megvonni a jogalkalmazó értelmezésének szabadságát, más úton kellene elérni, hogy az alkotmányos elveknek megfelelő gyakorlatot alakítsanak ki” – véleményez a jogszociológus.

„Intézménynek, hivatalnak, pártnak stb. a főáramú nyugati médiajogi standard szerint nincs ’becsülete’. Polgári perben csak személy perelhet. Ha nem így van, az elnyomónak számít.” – vázolja az ilyen típusú perek mérvadó nemzetközi szabályozását Haraszti Miklós, az EBESZ volt médiaszabadság-biztosa, jelenleg a Columbia és a CEU vendégprofesszora, az ENSZ különleges jelentéstevője az emberi jogok helyzetéről Belaruszban. Nálunk viszont „perelhet magánszemély és szervezet egyaránt, a személyiségi jogok védelme a jogi személyeket is megilleti. Így akár a kormány, önkormányzat, párt, rendőrség is perelhet jó hírneve védelmében.” – mondja Hegyi Szabolcs, a TASZ politikai szabadságjogok programvezetője. A közhatalmat gyakorló vagy közhatalomra pályázó, közpénzből működő intézmények által indított személyiségjogi perek gyakorlata és megítélése hazánkban nem egyértelmű. 2007 decemberében az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (IRM) jogerősen pert vesztett Orbán Viktorral szemben „abban a személyiségi jogi perben, amelyet a tárca indított a Fidesz elnöke ellen, amiért egy televíziós interjúban azt mondta: a rendőrség nyilvánvalóan politikai utasításra és nyomásra hajtott végre brutális akciókat 2006. október 23-án.” Az Orbánt képviselő Schiffer András – akkor, mint a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) megbízottja – úgy nyilatkozott: egyfelől örül, hogy számukra kedvező ítélet született, másfelől úgy véli: tarthatatlan helyzethez vezet, ha a polgári törvénykönyv továbbra is ugyanúgy szabályozza a közhatalmi szervek bírálhatóságát, mint másokét.”13 A Jobbik, mint párt, jogilag nem közhatalmi szerv, de nyilván több köze van a közhatalom gyakorlásához, mint egy magánszemélynek.

És mi a helyzet nyugati országokban a közszereplők, illetve a magánemberek becsületével? „Közéleti személynek pedig véleményben a legharsányabbat is, de még a helytelen tényállítást is el kell tűrnie, csak szándékos, ún. „reckless” károkozási szándék esetén van joga perelni – és a bizonyítási teher itt a felperes oldalán van. A standard véleményszabadságteszt demokráciában: „közérdekűség a publikálás időpontjában”. Ez még magánembert is arra kötelezhet, hogy eltűrje a bántó szöveget. A közszereplőt pedig arra, hogy akár magánéleti vonatkozást is kénytelen legyen eltűrni.” – fejtette ki Haraszti Miklós, a konkrét ügyre vonatkozólag hozzátéve: „A politikai jellemzés (itt: az a jelzős szerkezet, hogy „a neonáci Jobbik”), az vélemény, még akkor is, ha főnév formáját ölti. És ezért szabad. Nincs is helye bizonyítási vitának. Ha pedig a felperes azt állítja, hogy ez nem vélemény, hanem tényállítás volt, akkor a bizonyítási teher a felperesen van. Be kell bizonyítania, hogy nem neonáci. S mi a bizonyíték? Nincs bizonyíték – itt minden ilyen pernek el kellene jutnia oda, hogy ez jellemzés volt, tehát vélemény.” – folytatja Haraszti.

„Az alperes véleményével szemben, hogy tartalmában és kontextusában neonáci, amit a felperes nyilvánosan művel, nyilvánvalóan nem bizonyíték, hogy a felperes valahol máshol kijelentette már magáról, hogy ő nem neonáci, meg van zsidó barátja, meg esetleg maga is zsidó stb. Még tényügyben sem az alperesnek kell bizonyítania. Kivétel volt az Irving–Lipstadt-per14 – akkor viszont az alperes is azt mondta, hogy ez tényállítás volt, nem vélemény, és bizonyította, hogy Irving antiszemita.” (David Irving nemzetközileg ismert holokauszttagadó „kutató” beperelte Deborah Lipstadtot, mikor az egyebek közt antiszemitának és Hitler-apologétának nevezte. Lipstadt bizonyította állításait, s Irving elvesztette a pert. Az ügyet taglaló forrásközlést lásd a 14. végjegyzetben.) „Érdekes, hogy amikor nálunk ezt a perfordítást valaki meg akarta csinálni15 Elie Wiesel szerzőségével kapcsolatban, és polgári pert ténybizonyítással folytatott, akkor a bíróság nemrég azt mondta ki16, hogy a Wieselre vonatkozó állítás az csak vélemény volt, tehát nem is kell bizonyítani. A fő elrendező szempont a szabad közéleti vita demokratikus alapértékének támogatása, ez bekorlátozhat minden egyébként jogos érdeket – vele szemben egyetlen, egyébként jogos érdek sem abszolút. Ez a demokrácia lényege – s ez az, amit nálunk még nem vitt keresztül sem a törvény, sem a gyakorlat, habár az Alkotmánybíróság 1992-es és ’94-es határozatai ezt megkövetelték. A bekorlátozás mikéntjéről beszélhetünk. Az egységes standard itt kulturális vagy nemzeti alapon széthullik, sajnos: Például nálunk a komcsizás nem bűn, csak a fasisztázás. A rezsim pl. még az alkotmányában is kommunistázza a politikai ellenfelét, aki ezért nyilván nem perelhet, pedig milyen jól bizonyíthatná, hogy éppenséggel a rezsim alaptörvénye az, ami komcsi.” –summáz Haraszti Miklós.

Alapvetően két nyugati jogfilozófia létezik. Az angolszász szerint a vélemény érték- és igazságtartalmától függetlenül szabad, ergo a bíróság illetékesség hiányában nem is vizsgálhatja, tényleg náci-e, akit annak neveztek. (A lenácizás szabadságáért „cserébe” viszont, mint véleménykifejtés, a zsidózás szabadsága is korlátozhatatlan ebben a rendszerben.) Ez a megoldás kiküszöböli azt a problémát, hogy a szélsőségesek nem tartják magukat szélsőségesnek, ha másképp nem is, de formálisan, tessék-lássék, az alibi kedvéért elhatárolódnak a tömeggyilkos diktatúrától. (Például a Jobbik 2007-es Bethlen Gábor Programja úgy fogalmaz: „Az 1944-es német megszállással Magyarországot letérítették a jogfolytonosság útjáról, és az alkotmányossági válságot sem a kommunizmusnak, sem a rendszerváltoztató elitnek nem állt érdekében helyreállítani, így a hosszúra nyúlt huszadik századot még nem sikerült lezárnunk.” 17) Vagyis a Fideszhez hasonlóan 1944. március 19-ével húz cezúrát. A párt nyilván valamiféle ebből táplálkozó ügyvédi logikával akarja majd igazolni, hogy ők nem neonácik. A másik, az európai modell nagyobb teret szentel a vélemény bizonyíthatóságnak, egyes országokban a vélemény is lehet ebből kifolyólag bizonyításköteles. Az első modell hátránya, hogy eme joggal élve azt is szabadon lenácizhatják, aki tényleg nem náci. (Mint tette Rush Limbaugh a feministákkal, „feminácinak” titulálva őket.18) A másiké pedig az, hogy esetleg azt sem nevezhetik büntetlenül eme jelzővel, aki tényleg az. Bár a gyakorlat, a Gerő–Romsics-ügy Magyarországon is azt bizonyítja: az alaptalan antiszemitázással19 szemben inkább a szakmai cáfolat20 a hatásos fegyver, nem pedig a bíróság. Nemzetközi példát hozva: a svéd sporttársát a meccs hevében lenácizó Gáj Pnini, a Makkabi Tel Aviv kosárlabdacsapatának kapitánya is az izraeli sportszakma belső szankciói, az izraeli közvélemény felháborodása hatására kért bocsánatot.21 A Jobbik számára is hátrány lehet egyébként az, hogy ha a (neo)nácinak nevezés formai alaptalanságáért (a Jobbik tényleg nem mondja magát annak) el lehet ítélni valakit, akkor az ő logikájukat komolyan véve a Jobbik csak azon személyt, pártot, kormányt stb. nevezhetné büntetlenül, jogkövetkezmények nélkül hazaárulónak, aki magát hazaárulónak tartja és/vagy a bíróság jogerősen elítélte hazaárulásért stb.22 Tegyük hozzá, olyan párt perel a nácizásért, aki máskülönben – holokauszttagadás, gyűlöletbeszéd – nagyon is ragaszkodik a véleményszabadság liberális értékéhez.

„Szerintem nem képezheti elmarasztalás alapját az, hogy olyan politikai jelzőt aggatnak valakire, amivel ő nem tud azonosulni. Naponta neveznek személyeket, szervezeteket kommunistának, fasisztának, liberálisnak stb., ami ellen a megnevezett biztosan tiltakozna. Ez politikai vélemény, amit a véleménynyilvánítás szabadsága véd” – mondja a TASZ fentebb már idézett programvezetője. Aki a perben történő bizonyítást a másik oldal felől is problematikusnak gondolja. „Ha jól értem, akkor afelé halad a tárgyalás, hogy tudományosan bizonyítani fogják a Jobbik neonáci mivoltát – amit ugyan meg lehet tenni, de nem a bíróságon. Itt ugyanis nem tényállításról van szó, hanem véleményről. Dogmatikailag (illusztrálandó a tény-vélemény különbséget) ennek a pernek akkor volna alapja, és akkor lehetne bizonyítani is az állítást, ha Karsai egy szakcikkben arra vállalkozott volna, hogy azonosítsa a Jobbik ideológiáját, és a szakma szabályainak felrúgásával, pl. a tények szelektív felhasználásával tette volna ezt. Persze, ekkor sem a bíróság a megfelelő hely a dolog tisztázására, hanem a tudomány egyéb fórumai – tehát ebben az esetben a tudományos élet szabadsága miatt kellene elutasítani a keresetet” – állítja Hegyi Szabolcs.

A médiaszakértő és a jogtudós után a történészek szakvéleményét is kikértük. „Nemcsak azok a mozgalmak és pártok minősülnek neonácinak, amelyek tulajdonságai a hatalomgyakorlás időszakában jellemezték a hitleri nácizmust, hanem azok is, amelyek a náci mozgalmat 1933 előtt – tehát a hatalomra jutását megelőzően – jellemző jegyeket mutatnak fel” – véli Kovács M. Mária egyetemi tanár, a CEU History/Nationalism Studies Program tanszékének oktatója. Több más jellemző mellett ezen ismérvek közé tartozik, hogy a hatalomra törő (neo)náci párt „nem ismeri el az állam monopóliumát az erőszakszervezetek (rendőrség, katonaság) működtetésére, katonai jellegű esküt tévő, felvonuló, alakulatszerűen szervezett egységeket hoz létre saját politikai céljai megvalósítására, amelyeket megfélemlítésre használ fel. Ezzel kifejezi, hogy a fennálló törvényes rendet nem ismeri el, eleve az a kiindulópontja, hogy a társadalom olyan mély válságban van, amely hagyományos, törvényes módszerekkel kezelhetetlen.” – mondja Kovács, aki szerint a neonáci ideológia egyfajta csoporttudat. „Azon társadalmi csoport, nemzet, etnikum érdekeit, amelyet saját ideológiája szerint képvisel, minden más csoport érdekei fölé helyezi, a többi csoport vele való egyenlőségét és jogegyenlőségét nem ismeri el. Álláspontját extrém nacionalista, xenofób, homofób, antiszemita, rasszista formában fejezi ki. Saját csoportját elnyomott áldozatnak tekinti, úgy vélve, hogy eme csoport (nemzet, etnikum) áldozati státusza feljogosítja a mozgalmat vagy pártot arra, hogy morális és jogi korlátok nélkül érvényre juttassa az áldozati csoport érdekeit más csoportokkal szemben. Saját célcsoportját úgy állítja be, mint amelyet a liberális demokrácia és a külföldi befolyás létében fenyegetnek. Programja, vezetőinek és képviselőinek nyilatkozatai és a mozgalom, párt által használt nyelvi, illetve vizuális kifejezések szélsőségesen nacionalista, idegengyűlölő, homofób, antiszemita, rasszista szimbolika elemeit hordozzák.” –adja meg a neonácizmus definícióját Kovács M. Mária.

Az, hogy a Jobbik papíron, szavakban náci- és Hitler-ellenes, önmagában nem jelenti azt, hogy ne lehetne (neo)náci, nemzetiszocialista, nyilas jellegű párt. Nemzetiszocialista típusú pártok szerte a világban nagyon sok helyütt léteztek, akár úgy is, hogy egyébként német „ősnácizmusnak” ellenségei, bírálói voltak. Pl. a nyilas párt nemzetiszocialista volt, de: „1938-ban Hitler nyíltan ki is mondta, hogy rokonszenvesebb neki a jelenlegi magyar kormány, mint egy nemzetiszocialista; a nyilasok csak 1944 augusztusára érték el, hogy a német fél komolyan vegye mozgalmukat. Szálasi németek előtt is hangot adott annak a véleményének, hogy a „kiválasztott nép” teóriáját hirdető „rosenbergizmus” (azaz a náci fajelmélet) szerinte nem sokban különbözik a zsidóság „világuralmi terveitől” – a nyilasok már csak ezért sem voltak népszerűek a náci vezetők előtt. Erre a következtetésre egyébként nem a német megszállási gyakorlat tapasztalata után jutott: már 1939 júniusában Rosenberg A XX. század mítosza című könyvének olvasása után azt írta naplójában, hogy „amit a zsidók 6000 éven át tettek, ezt akarná A. R. is, hogy a németek cselekedjék meg – 6000 éves késéssel: faji vallás, faji erkölcsi, szellemi, anyagi élet.” Szálasi és eszmetársai e nézeteik, valamint politikai rugalmatlanságuk miatt nem élvezhettek német támogatást”23 – állapítja meg a kérdésben gyakran publikáló Ungváry Krisztián történész egyik cikkében.

„Szerintem a Jobbik neo-nemzetiszocialista párt.” – mondja a konkrét ügyről Ungváry. –„Számomra ez a definíció abból következik, hogy a Jobbik felvállaltan „nemzeti” programot hirdet (amelyben a „nemzeti” jelző valójában minimum nacionalista) és azt ötvözi a kapitalizmus megrendszabályozásával, a rendpárti és gazdaságot ellenőrzés alatt tartó állam ideológiájával, valamint az erő kultuszának propagálásával.” Hozzáteszi, hogy a Jobbik megítélésénél a nyilvános programja mellett „legalább akkora súllyal esik latba az, hogy a párt hívei milyen nézeteket terjesztenek belső fórumaikon, és hogy a párt politikusai milyen ráutaló magatartást tanúsítanak bizonyos szimbolikus kérdésekben. A Jobbik politikusai közül sokan rendre antiszemita megnyilvánulásokat tesznek, a zsidó definíciójában faji alapra helyezkednek (lásd pl. Szegedi Csanád ügye, ahol a nyilvánosság felé ugyan tagadták hogy a származás a baj, belső fórumaikon viszont bevallották, hogy igen). Ezzel szemben nem ismerek olyan szituációkat, amikor bármit is felvállaltak volna az antiszemitizmus felelősségéből, megkövették volna az áldozatokat. Emellett a Jobbik, mint párt támogat nyíltan antiszemita, rasszista jellegű rendezvényeket, mint pl. a Magyar Sziget. Sőt egyik képviselőjük, Zagyva György Gyula ezeken személyesen is részt vesz” – érvel Ungváry Krisztián.

Csakhogy a szakma e tekintetben korántsem egységes. Arról régóta folyik tudományos vita, hogy a Jobbik vajon klasszikus ónáci, szimplanáci, félnáci, neonáci, nyilas, hungarista vagy csak náci típusú, nemzetiszocialista jellegű, netán csak részben az, vagy egyáltalán nem náci/nyilas párt, szimplán szélsőséges, szélsőjobbos, radikáljobbos, esetleg ezek heterogén keveréke. (Van olyan tanulmány, amely inkább a radikális jelzőt használja.24 ) Pont emiatt jelenthetne komoly veszélyt a tudományos szabadságra, az egymással vitázó történészi-politológusi iskolák „versenyének” sportszerűségére, ha a kutatás tárgya, a Jobbik perekkel, szankciókkal szelektálhat a számára kedvezőbb vagy hátrányosabb szaktudósi, (szak) újságírói vélemények között. A leghatározottabb ellenvéleményt Paksa Rudolf képviseli. „Az bátran állítható, hogy a Jobbik antiszemita – sőt: rasszista, homofób és soviniszta is, de ettől még nem nemzetiszocialista. Semmi jel nem utal ugyanis arra, hogy totalitárius diktatúrát akarnának, ami meggyőződésem szerint a nemzetiszocializmus sine qua nonja. Vannak Magyarországon neonáci-újnyilas csoportok: például a Vér és Becsület Egyesület vagy a Pax Hungarica Mozgalom (ők hungaristák), de a Jobbik nem ilyen.” – véli az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa, a phd-fokozatát a Horthy-korszak szélsőjobboldalának kutatásával szerző történész.

„Meglátásom szerint a Jobbiknak (a tagságnak és a politikai vezető garnitúrának) két nagyobb csoportja van: egy rendpárti-autoritárius (Horthy-szimpatizáns) és egy radikálisabb (ők leginkább a régi, úgynevezett fajvédő álláspontot jelenítik meg, és csak kevesen vannak köztük valóban neonácik). E radikális csoport orgánuma a közismert Kurucinfó. És tény: az utóbbi időben egyre inkább e radikális csoport hangja erősödik a Jobbik vezetésében. De meggyőződésem, hogy tudományosan igazolhatatlan (sőt: egyértelműen cáfolható), hogy a Jobbik neonáci lenne. Röviden és tömören: a nemzeti-keresztény ideológiájú, piackorlátozó, erős államot akaró jobboldali radikalizmustól én mindenképpen megkülönböztetném a nacionalista egypárti totalitarizmust akaró nemzetiszocializmusokat (a nemzetiszocializmusok közé sorolom az olasz fasisztákat, a német nácikat, a magyar hungaristákat). A Jobbik neonácinak való címkézése, úgy vélem, politikai célú publicisztikai fordulat – egyszerű túlzás. Ugyanúgy, mint például az MSZP kommunistának nevezése.” – mondja Paksa. Hozzátéve: magánemberként reméli, „hogy a bíróság a véleményszabadság mellett foglal majd állást, s ezért a keresetet elutasítja. Történészként viszont azt tartom a legfontosabbnak, ha tudományos kérdésekről (mi nevezhető nácinak, neonácinak, szélsőjobboldalinak stb.) még véletlenül sem bírósági határozatok akarnának döntést hozni, ennek ugyanis nagyon messze nyúló következményei lennének. (Értelemszerűen én a holokauszttagadást sem büntetném, ha annak célja nem a jelenre irányuló uszítás.) Hiszem, hogy tudományos kérdésekben nem a bíróság illetékes, hanem a szakma. Történészként mindazonáltal úgy vélem, hogy a Jobbik leginkább „nemzeti radikálisnak”, „radikális jobboldalinak” vagy „szélsőjobboldalinak” nevezhető (és több más lehetséges címke is aggatható rá), de történetesen se nem „náci”, sem pedig „neonáci”.

Sajátos álláspontot képvisel az ügyben Gyáni Gábor. „Azt hiszem, ez a vita (és nyomában a per) egy teljesen akadémikus kérdés körül folyik (neonáci vagy sem a Jobbik). Ez ugyanis egyszerűen csak stigmatizálás (labelling), ami egy ismert (hírhedt) történelmi analógiával (amihez visszataszító képzetek társulnak) kelti (méltán) rossz hírét egy mai magyar politikai pártnak. Történészként azt mondhatom, nem a történelmi analógia bizonyítása vagy elvetése minősíti a Jobbikot, hanem az, hogy a propagandája nemcsak hogy antidemokratikus, de egyben mélyen antihumánus is, ami ezért tolerálhatatlanná teszi ezt a pártot egy valóban civilizált európai politikai kultúrában. Jellemző a mai Magyarországra, hogy a Jobbik legálisan működhet; máshol Európában (a legtöbb európai államban) ez ma egyszerűen elképzelhetetlen lenne.” – nyilatkozik az ELTE professzora. Aki szerint ez nem azért van így, mert a Jobbikot sikerülhet neonáciként aposztrofálni, „hanem mert emberellenes politikai propagandát folytat, egyszóval: az európai politikai kultúrában honos fogalmak szerint – civilizálatlan politikai erő. Ennyi a történelem csupán ebben a dologban és nem az fűzi az ügyet történelemhez, hogy neonáci vagy sem a Jobbik (vagyis az analógia erőltetése, mert az állítólag minősít). Ez utóbbi kérdés merő fontoskodás, értelmetlen szócséplés, tudományos bűvészkedés a stigmatizálás érdekében (ami jó ügyet szolgál egyébként ebben az esetben).”

A Jobbik hivatalosan tényleg soha nem azonosult vagy rokonszenvezett a nácizmussal, a hitleri népirtással. De szimpatizál olyan orgánumokkal, amelyek ezt megteszik. A Vona Gábor által is hiánypótlónak nevezett25 kuruc.info portál, (amelyet a Jobbik 2009-es európai uniós kampánykiadványa „Itt keresse a Jobbik Magyarországért Mozgalomról szóló híreket”26 –mondattal ajánl olvasónak) ezek közé tartozik. „Mit üzen Adolf Hitler a Jobbiknak?” – címmel jelent meg írás az oldalon 2010 novemberében. „…Adolf Hitler hatalomra jutása – érzelemmentesen vizsgálva a kérdést – egészen elképesztő politikai sikertörténet.”27 – mondja a cikk – „Azóta sem volt rá példa, hogy a világot uraló háttérhatalmaknak ilyen veszélyes ellenfelük támadt volna. Nem csoda, hogy még ma, több mint fél évszázaddal később is mindent elkövetnek azért, hogy Hitler személyét nevetségessé tegyék, az általa követett módszereket meg eltüntessék a politikából. Természetesen nem azért, mert ezek a módszerek „egy demokráciában elfogadhatatlanok”, vagy „náci diktatúra kialakulásához vezetnek”, hanem azért, mert túlságosan is hatékonyak. Számunkra, akik ugyanazon hatalmak ellen kísérlünk meg harcolni, mint annak idején Adolf Hitler, viszont eléggé kézenfekvő, hogy megpróbáljunk tanulni az ő sikeréből” 28 – fejti ki részletesen is.

A portál 2007 novemberében „A román külügyér a cigányokat deportálná sivatagba, a zsidó lobbi őt a kormányból” című összeállítást közölte. „Adrian Cioroianu külügyminiszter az olasz–román kapcsolatokban feszültséget teremtő, román állampolgárságú bűnözőkről kijelentette, hogy az egyiptomi sivatagban kellene egy darab földet vásárolni nekik, s odazsuppolni azokat, akik hazájukra külföldön szégyent hoznak” 29 – szól a hír. „Tariceanu csütörtökön este egy televíziós műsorban kijelentette, hogy a külügyminiszter nyilatkozata sajnálatos, de lezártnak tekinti az ügyet. Korábban ugyanis Cioroianu sajnos bocsánatot kért. Mint hangsúlyozta: akik ismerik, tudják, hogy ez a megnyilatkozása nem jellemzi őt, s hozzátette, hogy a bűnözők sivatagba küldése nem jelent megoldást” – folytatódik. „(Valóban, félmegoldás, miként Hitler is félmunkát végzett – a szerk.)” 30 – teszi hozzá a szerkesztőségi közbevetés. (További kurucinfós gyöngyszemek itt. 31) A Vona Gábor beszédeit32 közvetítő, a Jobbik korábbi bicskei önkormányzati jelöltje, Zajácz László33 által főszerkesztett N1 TV Hitler születésnapjának szentelt emlékműsort 2011 áprilisában. 34 Ebből következően a Jobbik és a (neo)nácizmus között valamilyenfajta kapcsolatot találni valószínűleg nem lesz nehéz Karsai Lászlónak és ügyvédjének.

JEGYZET

1 Bizonyítania kell, hogy náci a Jobbik. hvg.hu, 2013.01.16. http://hvg.hu/itthon/20130116_Jobbik_per_naci_karsai

 2 Horthy 437 ezer zsidót deportáltatott – A Start Plusz vendége Karsai László történész. Atv.hu, 2011. 12. 14. http://atv.hu/videotar/20111214_horthy_437_ezer_zsidot_deportaltatott

3 Karsai: Horthy Szálasinál is jobban üldözte a zsidókat. Atv.hu, 2012. 03. 28. http://atv.hu/cikk/20120328_karsai_laszlo

 4 Czene Gábor: Szabad-e neonácinak nevezni a Jobbikot? Nol.hu, 2013. 01. 10. http://nol.hu/archivum/20130110-szabad-e_neonacinak_nevezni_a_jobbikot_

5 Lovas István: Második Jobbegyenes. Kairosz Kiadó, 2000. 167–169. o.

6 Megrovást kapott Bakács, mert lefasisztázta a Gój motorosokat. Nol.hu, 2009. 11. 19. http://www.nol.hu/-belfold/megrovast_kapott_bakacs__mert_lefasisztazta_a_-goj_motorosokat

7 Megsértették Bayer Zsolt jó hírnevét. hvg.hu, 2012. 07. 03. http://hvg.hu/itthon/20120703_bayer_zsolt_klubradio

8 Magyar Hírlap, 2011. január 4. http://www.magyarhirlap.hu/velemeny/ugyanaz_a_buz.html

9 Tényleg „a cigányokkal van a baj”? hvg.hu, 2012. 08. 23. http://hvg.hu/velemeny/20120823_helyi_tema_ciganyok

10 Nem rágalmazás nácinak nevezni a Jobbikot. Amerikai Népszava, 2011. 04. 11. http://nepszava.com/2011/04/-magyarorszag/nem-ragalmazas-nacinak-nevezni-ajobbikot.html

11 Kártérítést követelt a Jobbik, de a perköltséget is fizetheti. Nol.hu, 2012. 03. 07. http://nol.hu/archivum/karteritest_kovetelt_a_jobbik__de_a_perkoltseget_is_fizetheti

12 Atv.hu, 2010. 04. 14. http://atv.hu/nyito_kiemelesek/20100413_a_800_ezer_nyilas_orszaga_kik_szavaztak_a_jobbikra/2

13 Az IRM pert vesztett Orbán Viktorral szemben. Nol.hu, 2007. 12. 05. http://www.nol.hu/archivum/archiv-473886

14 „Holokauszttagadó, antiszemita, Hitler-apologéta” – Dokumentumok David Irving peréből. http://beszelo.c3.hu/cikkek/%E2%80%9Eholokauszttagado -antiszemita-hitler-apologeta%E2%80%9D

15 A per nem Elie Wieselről szólt. Nol.hu, 2012. 02. 07. http://nol.hu/lap/mo/20120207-a_per_nem_elie_wieselrol_szolt

16 Csalódott a bíróságban a holokauszt-túlélő. Nol.hu, 2012. 11. 29. http://nol.hu/belfold/csalodott_a_birosagban_a_holokauszt-tulelo

17 http://www.jobbik.hu/rovatok/bethlen_gabor_program

18 „Varázsnégerező” showman a republikánusok hangja. Nol.hu, 2009. 03. 05. http://nol.hu/kulfold/_varazsnegerezo__showman_a_republikanusok_hangja_

19 Gerő András: Akadémikus antiszemitizmus. Galamus.hu, 2012. 06. 30. http://www.galamus.hu/index.php?option=-com_content&view=article&id=147459:akademikus-antiszemitizmus&catid=9:vendegek&Itemid=66

20 Romsics Ignác védelmében, avagy meddig lehet az antiszemitizmus vádjával dobálózni? http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/antiszemitizmus/

21 Lenácizta a svédet – felfüggesztették az izraeli kosárlabdázót. hvg.hu, 2012.12. 04. http://hvg.hu/sport/20121204_Lenacizta_a_svedet__fel fuggesztettek_az_i

22 http://jobbik.hu/search/node/haza%C3%A1rul%C3%B3

23 Ungváry Krisztián: Kik azok a nyilasok? http://beszelo.c3.hu/03/06/085ungvary.htm

24 Bíró Nagy András–Róna Dániel: Tudatos radikalizmus – A Jobbik útja a parlamentbe, 2003–2010. http://www.policysolutions.hu/userfiles/file/B%C3%ADr%C3%B3%20Nagy-R%C3%B3na_Tudatos%20radikalizmus_v%C3%A9gs%C5%91 .pdf

25 Vona Gábor és a HVG náci-fasiszta vádjai – Interjú a pártelnökkel. Barikad.hu, 2010. 04. 20. http://barikad.hu/node/51472

26 http://jobbik.hu/sites/jobbik.hu/down/Sokkolo05.pdf

27 http://kuruc.info/r/9/69084/

28 Uo.

29 http://kuruc.info/r/4/18356/

30 Uo.

31 http://beszelo.c3.hu/cikkek/mienk-a-cyberter-tyukodi-pajtas%E2%80%A6

32 http://n1tv.hu/?p=watch&id=440

33 http://index.hu/belfold/2010/okvalasztas/eredmenyek /fejer/bicske/

34 Hitlert élteti a Jobbik közeli híradó. Atv.hu, 2011. 04. 21. http://atv.hu/cikk/20110421_hitlert_elteti_a_jobbik_kozeli_hirado