„A KSH a nyelvi genocídiumot segíti – 2011-ben is” című cikkemre (Kritika 2011. 11–12. szám) a lap következő számában Pelle János „Népszámlálás: népirtás?” című cikkben válaszolt. Akár örülhetnék is annak, hogy Pelle (s föltehetően más munkatársai is a KSH-ban) észrevette tavaly decemberi írásomat. Azért örülök, mert ugyanezeket a kritikus gondolatokat kifejtettem már korábban is: a Kritikában először az 1998/1. számban, majd a 2003/1. számban s végül a 2009/5. számban. 2003-as cikkemben megkritizáltam azt, ahogyan a KSH a 2001. évi népszámláláskor definiálta az anyanyelvet, s kifejtettem, hogy a Hivatal homogenizálja a magyarországi cigányokat, amikor összevonja a romani és a beás anyanyelvűeket a „cigány” kategóriában. A magyarországi cigányokat sújtó tannyelvi diszkriminációról, és az ezzel kétségtelenül összefüggő cigány munkanélküliségről (lásd Kemény István 1996-os tanulmányát az Educatióban) a Kritikában először az 1998/1. számban írtam. Értem, hogy Pelle János idén januárban ezt az állításomat abszurdnak ítélte, de hogy lehet, hogy ő az első a KSH munkatársai közül, aki ezt egyáltalán szóvá teszi? 1998 óta senkinek nem szúrt szemet ez az állításom a KSH-ban?

Pelle szerint én azt állítottam, hogy a KSH „a most lezárult népszámlálás során, a hazai kisebbségek adatainak kérdezésekor »nyelvi népirtást« követett el [...] azzal, hogy a kérdőíven az anyanyelvre az előnyomtatott válaszlehetőségek között az összevont »cigány (romani, beás)« választ szerepeltette.” Nem állítottam ilyesmit. Azt írtam, hogy a KSH folytatja a diszkriminációt (mivel egyes nyelveket összevon, másokat nem), a homogenizálást (mivel a romani és beás anyanyelvűek megkülönböztetését lehetetlenné teszi), és ezzel is segíti „a romani és beás anyanyelvűeket sújtó nyelvi genocídiumot működtető magyar állam politikáját.”

Pelle János azt írja, hogy a KSH nem teszi láthatatlanná a beásokat, s kifejti, hogy a „2001. évi népszámlálás eredményei nem indokolták, hogy az előnyomtatott válaszlehetőségek között megkülönböztessék a romani és beás nyelvet.” Szívesen olvasnám azt a (remélhetőleg tudományosan kikezdhetetlen) elemzést, aminek ez volt a konklúziója. Pelle azt is elmondja, hogy a kérdőívben az egyéb nyelvek feltüntetésére is volt mód, s az internetes változat kitöltésekor a romani és beás válaszlehetőség is szerepelt. Megtoldja ezt azzal, hogy a válaszok eltérő kódszámokat kapnak, „így a romani és a beás választ adók száma egyaránt kimutatható lesz.” Ha jól értem, azt állítja, hogy (a) nem volt indokolt a romani és a beás megkülönböztetése, de (b) a romani és beás válaszok egyaránt kimutathatók lesznek. Tényleg?

Pelle János úgy véli, hogy „A magyarországi cigányoknak senki nem tiltja meg, hogy használják nyelvüket.” Ha egy nem magyar anyanyelvű (vagy nem magyar domináns nyelvű) cigány kisiskolás csak magyar tannyelvű iskolába járhat, akkor de facto megtiltották anyanyelvének tannyelvként történő használatát, akkor is, ha de jure nem tiltották meg. Ez az állításom is megjelent már magyar közleményekben, immár 15 év óta, igen sokszor. Pelle a cigányoknak jutó kizárólag magyar nyelvű iskolai oktatást azzal mentegeti, hogy „romani vagy beás tannyelvű iskolák sehol a világon nincsenek.” Ha ez így van, az mennyiben indokolja, menti a nyelvi genocídiumot? Vannak nyelvek, melyek anyanyelvi beszélői anyanyelvi oktatást érdemelnek (kapnak az állami iskolákban), s vannak más nyelvek, amelyek nem? Vagyis nem emberi jog az anyanyelvű oktatás?

A KSH munkatársa szerint a tisztesség azt kívánja, hogy elnézést kérjek „azoktól a munkájukat lelkiismeretesen, körültekintéssel és empatikusan végző statisztikusoktól”, akiket igaztalanul illettem súlyos váddal. Szívesen tenném, ha tehetném. De ha a KSH

végre úgy bánik majd a beás és romani anyanyelvűekkel, ahogy például a szlovák és román anyanyelvűekkel, akkor az én kritikám idejétmúlt lesz.