Jössz partyzni? Dancelni? Vagy inkább shoppingolsz velem? Esetleg mehetnénk cinemába is, van egy új film, tele celebekkel. Melyik ötletemet lájkolod jobban?

Korántsem kezdődik szokványosan az esszém, de ebből a felütésből biztosan érezhető, mennyire fontos, hogy szóvá tegyük az angol szavak „térhódítását” a magyar nyelvben. Hogy miért is hívom hódításnak, arra egyszerű a magyarázat: minden említett kifejezésnek – partyzni, dancelni, shoppingolni, cinema, celeb, lájkol – van megfelelője a magyar szókészletben, mégis „kiszorítják” ezeket az angol megfelelőik, főleg a fiatalok körében. Bár nem végeztem a témában saját reprezentatív kutatás 1, magamon és kortársaimon is gyakorta észreveszem, mennyivel jobban preferáljuk egy-egy angol szó, kifejezés használatát. De nem csak szóban, – sajnos – egyre inkább írásban is. Így amellett, hogy például az angol igét a magyar szabályok szerint ragozzuk, írásban még egy érdekesség megfigyelhető: elkezdjük fonetikusan alkalmazni. Ez ugyan egybecseng a magyar helyesírás szabályaival az idegen kifejezések átvételét illetően, ugyanakkor a jelenleg divatos új szavak esetében mégsem az idegen szavak meghonosodásának, sokkal inkább egy erős anglicizálódási folyamatnak lehetünk szem- és fültanúi.

Sorban vetődnek fel bennem a kérdések, vajon mindez jó vagy rossz irányba mutat-e, mi lesz, vagy mi lehet a végkimenetele, valamint milyen hatások eredményezik mindezt?! Mint a legtöbb újdonságnak, természetesen ennek is vannak ellenzői és támogatói. Hevesen elítélnünk biztosan nem kell, de mindenesetre nem árt némi óvatossággal és kétkedéssel szemlélni az angol térhódítását. Az általam említett angol szavak, mint a lájkol, partyzni és társaik, természetesen legfőképpen a köznyelvben jelennek meg, melyet ma tagadhatatlanul az átlagos tömegkommunikációs eszközök befolyásolnak, alakítanak a leginkább. Főként a kereskedelmi tévécsatornákat és a bulvárlapokat érdemes kiemelni, nem is beszélve az internetről, melyek szinte hemzsegnek az ilyen kifejezésektől. Ajánlatos azonban még egy gócpontot megemlíteni, ami miatt ilyen nagy számban jelentkezhetnek az angol szavak a magyarban. Nem hagyhatom figyelmen kívül ugyanis a globalizációt, valamint azt az alapvető tényt, hogy az angol világnyelvként „funkcionál”. A globalizáció pillangóhatásával jelenik meg mindenütt ugyanaz a divat, transznacionális vállalat, vírus, tudomány, vagy éppen a gazdasági válság. Miért lennének a nyelvi változások kivételek?! Adottak tehát bizonyos sztenderd „kifejező eszközök”, melyekkel mondhatni definiálhatjuk, hogy mi is részt veszünk a nagyvilág monokultultúrájában2: adott esetben használjuk a közös nyelvet. Ugyanakkor rendkívül fontosnak tartom, hogy kontrollt gyakoroljunk: legyőzzük az igénytelen tömegvonzást, megőrizzük magyar identitásunkat3, melynek a nyelvünk is szerves része. Mindez számomra nem az „újdonság varázsától” való merev és radikális elzárkózást jelenti. Csak rajtunk múlik, hogy mennyire hagyjuk eluralkodni, vagy milyen mértékben igyekszünk gátolni az angol hatását személyes szókincsünkön, bár jelenleg a helyzet úgy fest: életlen a magyar margóvágó, nem viszi az angolt. 4

Esszémben bemutatom néhány fontosabb momentum előtérbe helyezésével, miként jelentkeznek az angol szavak a magyarban a korábbi századokban. Ezt követően a következő prizmát a jelenkor aktualitásai jelentik, kiemelve benne a globalizáció hatásait. Végül, mintegy lehetséges megoldásként felhívom a figyelmet a tudatos oktatásra, mint az említett kontroll lehetőségére. Ebben próbálom megragadni az általam vélt probléma gócpontját, s lehetséges „ellenszerét”, melyet kicsit talán teátrálisan úgy fogalmazhatnék meg, hogy a tiltott gyümölcs is csak addig édes és érdekes, míg óva intenek tőle, és nem ismerhetjük meg igazán.

Az angol jelenléte a magyarban, a korábbi századokban

Az elmúlt korokra visszatekintve egyértelműen azt tapasztaljuk, hogy az angol jövevényszavak már régóta jelen vannak a magyarban. A 18. század végén került a két nyelv komolyabb kapcsolatba: Anglia ekkor vált politikai és gazdasági mintává, így egyre nagyobb hatást gyakorolt az európai kultúrára. Az angol szavak közvetlen átvételéhez a magyar reformkor jeles arisztokrata képviselői (Széchenyi István, Wesselényi Miklós és mások) Angliába tett utazásaik során és után közzétett írásaikkal jelentősen hozzájárultak. Ekképpen jutottak a magyarba az angol társadalomra és életvitelre jellemző szavak: lord, dendi, komfort, makadám stb.5

A legtöbb angol eredetű szó azonban főleg közvetítő nyelveken keresztül áramlott a magyarba, és legtöbbjük Európa számos nyelvében elterjedt, nemzetközi szóvá vált. A német felől kaptuk a buldog, dressz, dzsem, propeller, riport, stb. szavakat, és a francia közvetítésével a zsokét. Szókincsünk részévé vált a sport, boksz, tenisz, tréner, tréning; bridzs, film, póker; büdzsé, csekk, dömping, import, infláció, lízingel, lobbi, menedzser, díler; detektív, interjú, revolver, zsűri; kenguru, pingvin, hormon, sokk, tesz, sort, szvetter, löncs; préri, póni, lincsel stb.6

Az angol nyelv hatása a 19. század végétől egyre erősödött, a 20. század második felére a legtöbb új jövevényszó már az angolszász nyelvekből származott. Ezek legnagyobb része azonban nemzetközi műveltségszó.7

A múltidézés után érdemes elgondolkodni, miként „anglicizálódik” anyanyelvünk a 21. században. A történeti nyelvészet álláspontja szerint körülbelül 30-40 év kell ahhoz, hogy egy idegen szó meghonosodjon és jövevényszóvá váljon. Ez a néhány évtized napjainkra jelentősen, akár hónapokra lerövidült.8

Hogy illeszkednek ma az angol szavak a magyar kontextusba?

Gazdasági érdekek is ösztönzik a monokultúra „szélesedését.” Az angol nyelv uralkodó és folyamatosan további területeket szerző szerepét természetesen a nyelvészek is látják. Vannak közöttük olyanok, akik mindezt különféle tényezők véletlen egybeesésének tulajdonítják,mások azonban kevésbé hisznek a véletlenekben, s rámutatnak azokra a gyakran karitatívnak álcázott üzleti fogásokra, amelyeket az angol nyelv terjesztése érdekében vetnek be az amerikaiak és a britek.

Gazdasági szakemberek – saját érdekeiket szem előtt tartva –gyakran hivatkoznak arra, hogy előnyösebb, ha sokféle nyelv helyett kevesebb létezik, és egyfajta intelligens sajnálkozáson túl nem találnak okot arra, hogy nyugtalankodjanak a kialakulóban lévő helyzet miatt. A nyelvészek jelentős része azonban másképp látja mindezt: hiszen úgy tűnik, hogy a nyelvi sokféleség ugyanolyan szerepet tölt be a kultúrák megőrzésében, mint a biológiai sokféleség az élővilág adaptivitásának biztosításában. Az empirikus adatokkal egyre inkább megtámogathatónak látszó nézet szerint ráadásul nem is csak egyszerű analógiáról van szó, hanem arról, hogy a nyelv, mint az ember és az emberi kultúrák „tartozéka” része az ökoszisztémának. Ebből kiindulva mondhatjuk azt, hogy a homogenizáció (a nyelvi sokféleség csökkenése) szükségképpen törékenyebbé és a környezet változásaival szemben kiszolgáltatottá teszi az egyes kultúrákat.9

A nyelvek védelme az egyes beszélő közösségek természetes reakciója, hiszen a nyelv nemcsak konkrét üzeneteket közvetít, hanem érzelmeket, szándékokat, értékeket is. Megerősíti a társadalmi relációkat, és fontos eleme a társadalmi-kulturális (egyéni vagy csoport) identitásának. A nyelv, legyen az beszéd vagy csak gesztusnyelv, a hagyományok, a közösségi tudás és a készségek átadásának fő eszköze. A nyelvi sokszínűség megőrzése tehát fontos eleme a kulturális sokszínűség megőrzésének.10

Ellenzők és támogatók

Vészjóslatok mindig is voltak, s lesznek is. A nyelvek beszélői számát alapul vevő rangsorban a magyar a „középmezőny előkelő helyén” szerepel, s – talán – nem kell félnie a „kihalástól”. A legpesszimistább jóslatok szerint azonban csak 40-50 nyelv marad fenn, amelyekre a Microsoft-szoftverek és a Nokia mobiltelefonok menüit lefordítják –, s e nézőpontból a helyzet már korántsem ideális,11 de abban megoszlanak a vélemények, hogy ténylegesen veszélyeztetett nyelvnek számít-e a magyar. Egy egyetemisták körében végzett felmérésben, arra a kérdésre, miszerint „Elképzelhető-e hogy az angol lesz a hivatalos nyelv Magyarországon?” a válaszolók 74,2%-el nemmel, 17,2%-a igennel válaszolt, a maradék 8,6% bizonytalan volt a kérdést illetően. Tehát a hallgatók egynegyed része tartja elképzelhetőnek a változást.12

A pesszimista nézeteket „elhessegetve” a magyar nyelv rugalmasságára hívja fel a figyelmet Bölcskei Andrea, a Károli Gáspár Református Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékének adjunktusa: Érdemes megfigyelni, hogy csak az a kifejezés épül be a köznyelvbe jövevényszóként, amelynek a nyelvhasználók tudnak funkciót adni. Ha nincsen értelmi vagy stiláris különbség az idegen nyelvű és a neki megfelelő magyar alak között, az idegen szó jó eséllyel nem tud meggyökeresedni a magyar köznyelvben. A történelem során a magyar nyelv amikor jövevényszavakat vett át, igyekezett azokat magyarosítani. Amikor a szlávból „hozzánk került” a kapa szó, a vele végzett cselekvés kifejezésére, hozzátett egy -l igeképzőt és lett belőle kapál. Ma sincs ez másként, amikor a like szót a chatnyelv igeként használja magyar szövegkörnyezetben: így lesz belőle egy igeképzővel megspékelve lájkol. Ebből a szemszögből tehát nem érdemes annyira féltenünk az anyanyelvünket, melyet – úgy gondolom – egy önszabályozó mechanizmusokkal felruházott rendszerként is értelmezhetünk; nyelvhasználóként csak azt tartjuk meg, amire a pontos kommunikációhoz szükségünk van.

A magyar nyelv védelme mellett szól még az az érv is, hogy egy ország hivatalos nyelve. Magyarul intézzük hivatalos ügyeinket, a magyar az oktatás és a média nyelve, gazdag szép- és szakirodalom született és születik. Ezenfelül, vannak olyan intézményes keretei is, mint az Akadémia nyelvművelő osztálya, amely tudományos szempontból is javaslatokat fogalmaz meg bizonyos nyelvhasználati kérdésekben. 13

A magyar – országhatáron belül legalábbis – még nem közvetlenül veszélyeztetett nyelv, de már itt is mutatkoznak jelek, amelyek kedvezőtlen folyamatokra utalnak. Kisebb beszélő számú közösség nyelveivel kapcsolatban tapasztaljuk, ha megkezdődik egy nyelv erodálódása, a folyamatot nehéz –ha nem lehetetlen – megállítani.14 A jelek közül csak egy – érdekes –példa, hogy az Egyesült Államok egyes egyetemein működő veszélyeztetett nyelv tanszékek foglalkoznak a magyarral is.15

Törvénnyel élesítik a margóvágót

A közbeszédben a globalizációt gyakran a gonosz új szinonimájaként emlegetik. Az itt gyakran megjelenő nézet szerint a globalizáció, pontosabban az annak szimbólumává előléptetett amerikai angol nyelv kiszorítja, de legalábbis pusztítja az anyanyelvet; idegen szavakkal, értelmezhetetlen, érthetetlen kifejezések tömkelegével árasztja el. Ennek a diskurzusnak állandó elemeként fogalmazzák meg azt a félelmet, hogy egy idő után anyanyelvünk „elangolosodik”, hogy a végén „meg sem értjük majd egymást”, s hogy végül „elveszítjük magyar nyelvünket” is. Ebből építkeznek azok a politikai javaslatok, amelyek ciklikusan újra meg újra fölbukkannak, s a magyart a globalizációs hatások ellen nyelvtörvénnyel akarják megvédeni, ilyesfajta megfontolásokból:

„A legutóbbi évtizedekben bekövetkezett technikai fejlődés a távközlés és a tömegtájékoztatás olyan új lehetőségeit bontakoztatta ki, amelyek jelentős hatással vannak minden nemzet nyelvére. Az állandósult és megsokasodott idegen nyelvi hatásokkal a magyar nyelv nehezen képes megbirkózni. A nyelv fejlődése elengedhetetlen társadalmi szükséglet. A nemkívánatos nyelvi hatások ellensúlyozása azonban törvényhozási lépéseket is szükségessé tehet.”16

„Az elmúlt évtized tapasztalatai egyértelművé tették, hogy a világpiac részévé vált Magyarországon a globalizációs folyamatok mellékhatásaként jelentkező, nyelvromlást előidéző tendenciák ellen törvényi eszközökkel is szükséges fellépni.” 17

A törvényi szabályozások, vagy ezek igényei egyértelműen a nyelv és a nemzet szoros, elválaszthatatlan összekapcsolódásának hitére alapulnak: a nyelv „rongálódása” vagy „romlása” a nemzet függetlenségét (legalábbis szellemi önállóságát) veszélyezteti és „a nemzeti kultúrát rombolja”; anyanyelvünk „kincs” és „örökség”, melyet „meg kell őriznünk” és „tovább kell adnunk”.18

A félelmeken túllépve és reálisan szemlélve a dilemmát érdemes belátni, hogy a közbeszéd nyelvre és globalizációra vonatkozó gondolatrendszere számtalan, nyelvészeti szempontból naiv elemet tartalmaz. A nyelvcsere például nem úgy zajlik, hogy az egyik nyelv a másikkal való keveredés után „átalakul” a másikba (mint az „elangolosodik” kifejezés sugallja). Nyelvészeti szempontból értelmezhetetlen az „idegen” és a „meghonosodott jövevény” szavak közötti különbségtétel is. Aztán a nyelvhasználatra számtalan, egymással is kölcsönhatásban lévő, folyton változó irányú és erejű tényező van hatással, a nyelvi változás folyamatait éppen ezért lehetetlen törvénnyel szabályozni. 19

Az oktatás kiemelt szerepe

Az angol kifejezéseket nem a profik használják a magyarban, sokkal inkább a „tud valamit angolul” 20 kategóriába tartozók. Ugyanis, aki készségszinten beszél angolul, az ilyen jellegű kommunikációs szenvedélyét kiélheti a globális világban. Neki nincs igazán igénye ezeket a kifejezéseket, gyakori rövidítéseket áthozni a magyar nyelvbe. A középiskolások esetében elgondolkodtató, ha csak ezt a fajta chatnyelvi variációt tudják írásban használni, még inkább, ha az írásbeli nyelvet azonosítják a chatnyelvvel. Ez probléma, mert így nem tudnak kellő igényességgel megírni egy hivatalos levelet, kérvényt vagy adott esetben egy szemináriumi dolgozatot – mondja az interjúban Bölcskei Andrea.21

Éppen itt válik kiemelten fontossá az oktatás, aminek meg kell küzdenie azzal a „világméretű civilizatorikus ártalommal, ami az emberek figyelmét leköti, legyen az televízió, rádió, nagyvilág. Ezzel egy hihetetlen mértékű kulturális igénytelenség jár együtt, és ez a nyelvi hitelességben is megnyilvánul. A diákoknak nincs megfelelő nyelvi tudatosságuk, nem ismernek stílusértékeket vizsgán, dolgozatban, esszében. Ugyanabban a stílusban fogalmaznak, ahogy beszélnek a menzán. Műveltség, tudatosság kell ahhoz is, hogy legalább ezt az egy-két stílust el tudják különíteni.” 22

Az oktatásnak is igazodni kell a változó világhoz: ma már nem az a követelmény, hogy a területi vagy társadalmi nyelvváltozat helyett a hivatalos nyelvhasználat szabályait tanítsák csak, hanem ezek mellé szükséges megismertetni a köznyelvi, normatív változatot. Fontos lehet mindemellett fejleszteni a gyerekekben azt a készséget, hogy felismerjék, az adott beszédhelyzet mely nyelvváltozat használatát követeli meg tőlük. A mai nyelvművelés toleránsabb és próbálja a nyelvet történetisége egészében szemlélni, a nyelvtörténet pedig azt mutatja, jövevényszavak mindig voltak és valószínűleg lesznek is. Mindig lesznek olyan újítások, amelyeket meg kell neveznünk, be kell építenünk a nyelvünkbe. Amikor megjelent az állattartás a magyarság életében, akkor ezzel együtt azok az iráni és ótörök jövevényszavak is bekerültek a nyelvünkbe, amelyek segítségével beszélni is tudtunk az e népcsoportoktól eltanult új gazdálkodási formáról. Esetünkben, például a számítógép megjelenése angol szavak beszivárgásával jár. Hosszú távon azonban csak azok a kifejezések fognak a magyar köznyelv részévé válni, amelyek hiányt pótolnak, ezért funkciójuk van. 23

Mi más lehetne a másodlagos szóbeliség korában az oktatás feladata, minthogy tudatos, gondolkodó embereket neveljen, igazodva a kor haladó szelleméhez: Véleményem szerint az angol nyelv hatása csak úgy ellensúlyozható, ha az oktatás is elfogadja, hogy ma már szinte kétféle nyelv létezik. Egy, amit nevezhetünk akár chatnyelvi kommunikációnak is. Ez a szóbeliség jegyeit követi és „utánozza”, emellett a technikai eszközök által közvetített kommunikációban megjelenik a szemtől szemben beszélgetésekre jellemző multimedialitás és interaktivitás, a mobiltechnológia révén pedig az állandó elérhetőség lehetősége, és az „együtt ott lét” élménye is.24 A chatnyelvi kommunikáció új szimbólumok, rövidítések „teremtésére” ad lehetőséget. A magyar nyelv másik vonulatát tekinthetjük a „klasszikus” akadémiainak, melyet tanítanak. A kettő azonban úgy látszik, szorosan megfér egymás mellett, s az új generációnak „csak” azt kell megtanítani, hogy szituációhoz mérten megfelelően alkalmazza ezeket. Összefoglalva tehát, fel kell zárkóztatni az oktatást a kor „cybergyermekéhez”, aki könyvtárazás helyett „googlizik”, személyes beszélgetés és ismerkedés helyett chatel – elég radikálisan még talán azt is mondhatnám –, akit az internet nevel és szocializál.

E tekintetben pedig a legnagyobb kihívás ma tanárnak lenni, aki az én szememben igazi zseni, ha kellően érdekes órát tart, mialatt diákja egyszer sem nyúl a mobiltelefonjához, hogy megosszon egy „lájkot” az egyik közösségi portálon.

JEGYZET

1 Természetesen a téma nyelvészeti kutatásokban kiemelt helyet kap, esszémnek mégsem ez a fő vonala, sokkal inkább egy új, egy fiatalosabb nézőpontot próbálok kiemelni a témával kapcsolatban.

2 A globalizáció során létrejött egy monokultúra, mely a pillangóhatásként terjengő „azonosságokat” foglalja magában. A monokultúra a nemzeti kultúra mellett létezik, esetenként gyengíti azt.

3 Erre már csak azért is szükség van, mert a kelet-európai rendszerváltások óta a térségben megfigyelhető egyfajta identitáskeresés, vagy ha radikálisabban akarok fogalmazni, identitásvesztési állapot. Erről bővebben: Hankiss Elemér: Átmenet, megújulás, regresszió. In.: Merre tovább Magyarország? Palatinus, Budapest, 2008.

4 „– Háromba vágtad, édes, jó Lajosom?

– Háromba? Nem. Négy egyforma darabba vágtam... Talán nem jól tettem?

– De jól tetted, édes, jó Lajosom – mondta Mariska. – Te mindig tudod, mit hogyan kell csinálni.” (Részlet Örkény István: Tóték című művéből. Példámban a margóvágó, az Örkény-novella analógiájára, mint az angol „hatalmának” megnyirbálására szolgáló szimbolikus eszköz szerepel.)

5 Fazakas Emese: Idegen eredetű szavak a magyar nyelvben. Átdolgozott részlet a szerző Bevezetés a magyar nyelvtörténetbe című egyetemi jegyzetéből. Egyetemi Műhely Kiadó, 2007 Kolozsvár (továbbiakban: Fazakas, 2007.) In.: http://www.nyeomszsz.org/ orszavak/pdf/FazakasEIdegen2resz.pdf

6 Fazakas, 2007.

7 Fazakas, 2007.

8 Bérces Edit: A wellness, a fittnesz és a spa magyar szavak? In.: A magyar, mint veszélyeztetett nyelv? (Szerk.: Pusztay János) Az Uralisztikai Tanszék Kiadványai 12., Savariae, Szombathely, 2007. Idézi: Bakó Béla: Kisebbségi és többségi nyelvpolitika Magyarország határain innen és túl. (Kézirat)

9 Sándor Klára: Globalizáció, regionalitás és nyelv. Előadásként elhangzott Az internet ismeretfilozófiája és gyakorlata (Pedagógia, pszichológia és regionális identitás) c. konferencián, melyet az MTA Filozófiai Kutatóintézete, Kecskemét megyei jogú város önkormányzatának közgyűlése és a Tudástársadalom Információs Központ rendezett Kecskeméten, a Tudomány és Technika Házában a Tudomány Napja alkalmából 2001. október 27-én.

http://nyitottegyetem.phil-inst.hu/ humfold/szocling/Sandor_K/globalizacio.htm

10 Gresiczki Péter: Az UNESCO és a veszélyeztetett nyelvek. (továbbiakban Gresiczki, 2007.) In A magyar, mint veszélyeztetett nyelv? (Szerk.: Pusztay János) Az Uralisztikai Tanszék Kiadványai 12., Savariae, Szombathely, 2007. Idézi: Bakó Béla: Kisebbségi és többségi nyelvpolitika Magyarország határain innen és túl. (Kézirat)

11 Pusztay János: A magyar, mint veszélyeztetett nyelv? (továbbiakban Pusztay, 2007.) In. A magyar, mint veszélyeztetett nyelv? (Szerk.: Pusztay János) Az Uralisztikai Tanszék Kiadványai 12., Savariae, Szombathely, 2007. Idézi: Bakó Béla: Kisebbségi és többségi nyelvpolitika Magyarország határain innen és túl. (Kézirat)

12 Pusztay, 2007.

13 Tóbiás Gábor: „Nem kell félteni a magyar nyelvet” (interjú Bölcskei Andreával, a Károli Gáspár Református Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékének adjunktusával) http://www.hirextra.hu/2010/10/26/nemkell-felteni-a-magyar-nyelvet/

14 Pusztay, 2007.

15 Gresiczki, 2007.

16 Sándor Klára: Globalizáció, regionalitás és nyelv. Előadásként elhangzott Az internet ismeretfilozófiája és gyakorlata (továbbiakban: Sándor, 2001.) (Pedagógia, pszichológia és regionális identitás) c. konferencián, melyet az MTA Filozófiai Kutatóintézete, Kecskemét megyei jogú város önkormányzatának közgyűlése és a Tudástársadalom Információs Központ rendezett Kecskeméten, a Tudomány és Technika Házában a Tudomány Napja alkalmából 2001. október 27-én.

http://nyitottegyetem.phil-inst.hu/ humfold/szocling/Sandor_K/globalizacio.htm

17 Sándor, 2001.

18 Sándor, 2001.

19 Sándor, 2001.

20 Ezek természetesen nem hivatalosan megkülönböztethető nyelvi szintet mérő kategóriák, ugyanakkor a nyelvtudás és nyelvhasználat mérőegysége a nyelvvizsga szintek nem feltétlenül egyeznek a tényleges és főleg az alkalmazott nyelvtudással, ezért használom, inkább stiláris nyomatékként ezeket a terminusokat.

21 Tóbiás Gábor: „Nem kell félteni a magyar nyelvet” (interjú Bölcskei Andreával, a Károli Gáspár Református Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékének adjunktusával) (továbbiakban: Tóbiás, 2010.) http:// www.hirextra.hu/2010/10/26/nem-kell-felteni-a-magyar-nyelvet/

22 Bakó Béla: Nyelv és politika közt (beszélgetés Pusztay Jánossal) http://kritikaonline.hu/kritika_09februar_ bako.html

23 Tóbiás, 2010.

24 Természetesen megemlíthetném, hogy vannak erre fókuszáló pozitív példák, mint Fűzfa Balázs új irodalomtankönyv-sorozata, mely ezt a digitális áramlatot próbálja „meglovagolni”, ugyanakkor általánosságban elmondható, hogy az oktatás a technikai fejlődéshez képest fényévekkel lemaradva kullog.