Az időskor kutatása mint hivatás
Mit tudhatunk a tavaly nyáron 83 évesen elhunyt gerontológusról, pszichiáterről? Gyerekkoráról például azt, hogy saját nagyszülei nevelték, így szinte szükségszerűnek tekinthető, hogy felnőttként sokkal érzékenyebben reagált az időseket ért igazságtalan megkülönböztetésekre, mint korosztálya más tagjai. A Columbia Egyetemre járva előbb hematológus akart lenni, de éppen a széles körben jelentkező, s egyetem professzorai között is jellemző diszkriminációkat látva 1955-ben áttért az idősek életének, betegségeinek és gondolkodásának vizsgálatára. Vezetője lett az első átfogó amerikai kutatásnak, amely bebizonyította, hogy a szenilitás nem szükségszerű következménye az öregedésnek – sőt: ez az állapot általában megelőzhető betegségek következtében jön létre. (Kutatási eredményeit társaival a Human Aging című, 1963-ban megjelent, több mint 300 oldalas könyvben adta közre, amelyben a 16 tanulmányból négyben szerepelt társszerzőként).
Innentől kezdve karrierje töretlenül ívelt fölfelé. Az időseket érő diszkrimináció kapcsán kialakított fogalmát már 1968-tól szerte Amerikában (később pedig Európában) használták, előbb tudományos majd publicisztikai területeken is.1 1975-ben a kongresszus támogatásával és engedélyével egy külön intézetet alapított (National Institute of Aging), amely az idősekkel kapcsolatos kutatásokat koordinálta és szponzorálta – ez a központ ma egyike azon 27 intézetnek, amely közvetlenül az amerikai egészségügyi minisztériumhoz tartozik, és stratégiai feladata a nemzeti egészségmegőrzés. A NIA munkája keretében a fő tevékenység az Alzheimer-kór vizsgálata volt. (Megjegyzendő, hogy 2007-re az Egyesület Államokban már több mint ötmillió ilyen beteg lett, s ezt Butler már harminc évvel korábban megjósolta).
1976-ban jelent meg a feleségével, Myrna I. Lewisszel közösen írt, Szex 60 év felett című könyve, amely közérthető módon, hétköznapi és tudományos érvekkel bizonyította, hogy az élet ezen területe sem kell, hogy lezáruljon az idősek számára, s ezekről a témákról senkinek sem szégyen beszélni. A könyv nyíltan szól az ebben az életkorban fellépő szexuális gondokról, és beszél a gyógyszerek nyújtotta lehetőségekről is. Ugyanebben az évben Minek túlélni? Idősnek lenni Amerikában (Why Survive? Being Old in America) című könyvére Pulitzer-díjat kapott. Az amerikai értelmiségi körökben hatalmas sikert aratott, több mint 500 oldalas könyvről a Boston Globe egykorú kritikusa azt írta: „Öreg mítoszokat robbantott fel ez a munka”. A Journal of the American Association szakmai recenzense pedig kiemelte, hogy nemcsak az orvosi egyetemeken, hanem a középiskolai oktatásban is alkalmazni kellene Butler megállapításait. A könyv sikerét elsősorban az adta, hogy közérthetően beszélt az idősek gondjairól és a rájuk irányuló figyelem hiányáról egy olyan időszakban, amikor az élelmiszerárak, az egészségügyi költségek, a benzin és a lakhatás árai rendkívüli módon megemelkedtek, s ezzel félő volt, hogy az amerikai idősek hatalmas tömegei teljesen kilátástalan helyzetbe kerülnek. Butler könyve – sok más mellett – az egyik „mankó” volt, amellyel a katasztrófahelyzetet elkerülték, s Amerikában széles társadalmi körökben elindult a gondolkodás az idősek diszkriminációjának felülvizsgálatáról. Intézeti és többszintű publikációs munkája mellett számos szakmai szövetség tagja volt, s 1990-ben ő alapította az Egyesült Államok Nemzetközi Hosszú Élettartam Központját 2 (International Longevity Center),3 azt a nonprofit és pártpolitikailag nem elkötelezett intézetet, ahol külön foglalkozások keretében tanítottak minden korosztályt a hosszabb és jobb minőségű élet megvalósítására. Központja az alapítás óta egy nemzetközi szervezetté vált, számos országra átterjedt, Európától Ázsiáig. A centrum jelenleg hat nagy projektet vezet, amelyek közül mindegyik fontos lehetne akár az egész világra (köztük Magyarországra is) kiterjedően:
Az ageizmus projekt keretében előadásokat tartanak és kutatásokat folytatnak az időskori diszkriminációról.
A Világváros-projekt keretében a metropoliszok vezetőivel együttműködve London, New York, Párizs és Tokió lakosságát vizsgálják az idősödés szempontjából. E városok azért különlegesek, mert bennük a 60 év feletti lakosság lélekszáma már most meghaladta a 20%-ot, s az ő példájukból kiindulva fel lehet készülni a további urbanizációs folyamatokra és problémákra, az időskor vonatkozásában. (Közismert gerontológiai igazság, hogy az idősödés időszakában az urbanizáció szükségképpen fokozódik)
Az ápolóknak szóló projekt új ápolási programokat dolgoz ki az idősgondozás területén. Az alvás és egészséges öregedés kampány a lehető legszélesebb körben kívánja felhívni az idősek figyelmét a kiegyensúlyozott pihenés fontosságára. (Ennek érdekében például ún. konszenzus konferenciákat rendeznek alvásszakértők bevonásával, illetve megbízták a Gallupot egy, az ország idős lakosságára nézve reprezentatív alváskutatás lebonyolításával).
A Klinikai Oktatási Szolgáltatás a kórházi munkában nyújt segítséget.
Az „Age Boom” Akadémia egy egyhetes intenzív tanfolyam keretében az újságírókat készítik fel arra, hogy megértsék az idősödés demográfiai tendenciáit és az ezekből adódó gondokat.
A kiváló írásaiért újságíróként is elismert Butler tucatnyi könyv és több száz cikk szerzőjeként az amerikai közéletben világossá tette, hogy az időskor nem feltétlenül jelenti azt, hogy az ember passzivitásba vonul, sokkal inkább egy lehetőség arra, hogy a több idővel gazdálkodva kiteljesedett, aktív életet élhessünk. Egyik utolsó könyvében kifejezetten azt hangsúlyozza, hogy az embernek nyolc területen kell tennie azért, hogy időskora sikeres és kiegyensúlyozott legyen. Ezek a következők: testmozgás, táplálkozás, mentális vitalitás, alvás, pihenés, a szeretet és a meghittség, a közösségi kapcsolatok, és az orvosi ellátás.4 Ezzel egyértelműen cáfolta azt a ma egyre divatosabb teóriát is, hogy a betegségeket elsősorban a genetikai állomány okozza.5 Butlerről hazánkban szinte senki sem tud, miközben életművének igazán fontos darabjai már 10 éve napvilágot láttak. A 2010 júniusában, leukémiában meghalt professzorról az Egyesült Államok legnagyobb lapjai (pl. a Washington Post) azonnal megemlékezéseket közöltek, s mind a mai napig számos cikk jelenik meg róla a világsajtóban. Fontos volna, hogy a magyar közélet is többet tudjon munkásságáról, mert ez minden bizonnyal azt is jelentené, hogy időseink problémáit jobban akarjuk ismerni, és többet akarunk tenni azok megoldásáért.
JEGYZET
1 2011. február 3-án egy egyszerű Google-keresés az „ageism” kifejezésre 450.000 találatot adott ki. Ugyanez a keresés 2011. február 19-én 566.000 találatot mutatott.
2 Butler volt az egyik első szerző, aki munkáiban részletesen és pontosan leírta azt a demográfiai robbanást, amely a fejlett világot napjainkban jellemzi. Ennek lényege a gyors idősödés, vagy ahogyan Butler mondja: az „élettartam forradalom” (Longevity Revolution). (Vö. The Longevity Revolution: The Benefits and Challenges of Living a Long Life, 2010, Előszó, 11. oldal.)
3 Honlapjuk címe: http://www.ilcusa.org/
4 The Longevity Prescription: The 8 Proven Keys to a Long, Healthy Life (2010).
5 Ugyanezen könyv kapcsán ezt emeli ki Ann Colby recenzens is a Los Angeles Times 2010. június 5-ei számában (http://latimesblogs.latimes.com/booster_shots/2010/06/-book-review-the-longevity-prescription-by-robert-n-butler.html)
