A Magyar Tudományos Akadémia veszprémi bázisán konferenciát szerveztek a címben szereplő kérdés megválaszolására. Az alcím pontosít és szűkít: A vidék szociális problémái és felemelkedésének lehetőségei - olvashatjuk az 527 oldalas könyv borítóján.2 Tizenöt szerző tanulmánya, vitairata vagy éppen részletes konkrét elemzése található a kötetben. Nem könnyű olvasmányok, nem azonos terjedelműek, időhorizontjuk is különböző, nem is szólva a témák sokféleségéről vagy a kistérségek, települések tarka változatosságáról. Valamint arról a láthatóvá, olvashatóvá tett gondunkról, amit akár örökzöld jelzővel is illethetnénk.

Nem új, nem századunk produktuma felénk a "vidéki elmaradottság". Bécstől keletre a széljárás is más - tartotta a régi szólásmondás. Erdei Ferenc - több mint hét évtizeddel ezelőtt - írta Nyugat-Európa országaiban járva a mottóban idézett mondatokat. A látottakhoz hozzátéve: "Csak mint a vágyak és az álmok világát viszem haza szívemben Tell Vilmos hazájából."3 Realistaként nem fogalmazhatott másként. Jól tudta, hogy az 1920-ban kialakított Magyar Királyságban még az írás-olvasás tudása sem volt teljes körű. A 6 éven felüli népességnek csak 84,8%-a rendelkezett ezzel a műveltségi minimummal. A városok sorát nem Budapest, hanem Sopron vezette, az utóbbiban ugyanis 96,1% volt ez a műveltségi mutató, míg a székesfővárosban (ahogyan nevezték) csak a népesség 94,7%-a tartozott az írni-olvasni tudók közé. A nagy határú, tanyás városok - mint pl. Kecskemét -, valamint az "agrár"-megyék, mint pl. Szabolcs, Csongrád, Bács stb. csak a 75-80%-os sávban voltak találhatók ebben az összeírásban. Azaz: messziről jöttünk, s ez csak egyetlen, jóllehet fontos fejlettségi mutató. Olyan persze, amelynek következményei nemzedékeket kísérhetnek a reálgazdaságban és sok más társadalmi területen is. Ez utóbbiakra, mai elemzésekre, számos témakörben, gondos számításokkal vállalkoztak a szerzők.

Azaz: nem a "magyar vidékkel", vagy: nemcsak a magyar vidékkel, faluval, mező- és erdőgazdasággal foglalkoztak a különféle szakterületet képviselő szerzők, hanem Magyarország létező, valós gondjaival. Régóta cipelt és új gondokkal is, ám mindahány megérett arra, hogy felszámolja végre azokat az ország. Az új, mai feltételek közepette. Előítéletek, sérelmek mellőzésével.

Néhány megjegyzés a könyvhöz - és a könyv ürügyén

A szerzők több mint tíz témát dolgoznak fel a könyvben, változó terjedelemben - természetesen - különböző felfogásban. Található köztük száz oldalt meghaladó terjedelmű, de annál lényegesen rövidebb, jól adatolt, konkrét, földrajzilag is körülhatárolt kistérségről szóló. Jellemzőek a szociális, szociálpolitikai, demográfiai irányultságú írások, kistérségi elemzések. A szerkesztő - Szretykó György, a Nyugat-magyarországi Egyetem (Sopron) Tanárképző Intézetének tanára - világossá teszi munkájuk bevezetőjében, hogy kiknek ajánlják a könyvet. Tudományos kutatóknak, önkormányzatoknak, és - többek között - a nonprofit szervezeteknek. Bizonyára hasznos lehet ez utóbbiaknak is. A vidék gazdaságát, munkanélküli népességcsoportjait nem a nonprofit felbuzdulások tartják meg lakóhelyeiken, pusztuló telepeiken. Azzal kell tudnunk számolni, hogy tartósan és biztonsággal csak a javak előállítására - anyagi, szellemi, szolgáltatási eredményekre - építhető a fennmaradás.

Foglalkoztatás a foglalkoztatásért, fizetésfolyósítás esetleg semmiért - rövidlátó, sőt romboló eljárás. Szenvelgés, fecsegés sem hoz megoldást. Akár a kubikus munka, a csatornaépítés is összehasonlíthatatlanul több, méltóbb lehet, mint bármilyen "kegyelemkenyér"! Roosevelt elnök a háború utáni Amerikában a Missouri vízrendszer szabályozását, a Tennesse-völgy belépcsőzését ajánlotta - amiből még több termésük is lett a farmereknek.4 Akár a Tisza-háton épített csatornák nyomán az Alföldön.

Más: Mintegy két évtizede megszűnt Magyarországon a téli felnőttoktatás. Se népfőiskola, se szabadegyetem, se Szabad Föld téli este, se ezüst kalászos tanfolyam. Átvette talán a tv? Igen, pl. Bajorországban vagy Kínában. Ott oktatnak, tanítanak a "médiá"-ban. Nyelveket is. Magyarországon csak a bulizás a "menő"? Ezzel jön a pénz - mondják. (Már akinek.)

Árut pedig lehet importálni. Vámszabad terület lett az EU...

Végül: Fel kell emelni a vidéket - hangzik el gyakorta. A veszprémi vita is ezt sürgeti. Ki emelheti fel? Saját maga is - de valójában az ország. Azaz: a városok, köztük a főváros, és a falvak, a tanyák. Közösen, akik az ország területén élünk, dolgozunk, adózunk.

A "felemelésre" irányuló politikát volt, hogy területfejlesztési politikának, volt, amikor területi gazdaságfejlesztési politikának nevezték. A hetvenes években ilyen elnevezésű tantárgyakat is oktattak a főiskolák, egyetemek némelyikén. Némely országban - Nyugaton is, Keleten is - kormányhivatali, tervgazdasági intézmények foglalkoztak a témával. Hazánkban is. Már a XIX. században. Akkor - Darányi Ignác agrárminiszter rendeletére - Székelyföldön, Munkácson, majd Zsolnán szerveztek a megyék fölé rendelt, "regionális" minisztériumi kirendeltségeket. Az új határok között - 1920 után - Hódmezővásárhelyen hoztak létre egy területi - valójában: tanyai - minisztériumi kirendeltséget. Mindez elmúlt. Szakirodalmi emlékük él, ha él. Mindössze egy évtizede annak, hogy - másokkal együtt - az MTA agrártudományok osztálya is közreadta A falu- és vidékfejlesztés stratégiai kérdései c. kutatási programját. Azaz: a téma az asztalon hever...5

Most - EU-s keresztapasággal - a vidék, a rurális térség, a Leader, a vidékfejlesztési politika ismét "trendi". Az agrártárcához kapcsolva, új hálózatban, különféle formákban, más-más elnevezésekkel, esetenként délibábos tervezgetésekkel. Nem indokolt pedig struccot dédelgetni ott, ahol a hússertés már versenyképes - lehetne. És régen akklimatizálódott...

"Tudatos vidékpolitikára szükség van, mert a vidék közhaszna korunkban mind nagyobb lesz" - vallja Glatz Ferenc6. Továbbá: "Az emberek azt hitték, hogy bevezetik a politikai többpártrendszert és attól azonnal fehérebb lesz a kenyér. A politikusok pedig... megígérték, hogy majd ők, a politika mindent elintéznek"7. Sok mindent igen, de mindent nem...

Az agrártérségek, főleg pedig vertikumaik átformálódtak, s tovább formálódnak. Nem automatikusan, nem óhajok nyomán. A város és vidéke kapcsolatai sem azok, mint Erdei Ferenc korában voltak, vagy lehettek volna. Kellenek az új könyvek, kritikus elemzések, s velük a tisztító viták is. Főleg pedig a cselekvés, a fejlesztés. Halaszthatatlanul. De nem új meg új hivatalok, tanácsok, hálózatok kreálásában megtestesülő "cselekvés"-ből van igazán hiány. Inkább a teremtő munkából, a hasznos javakból, s az előállításukhoz szükséges tudásból, akaratból van kevesebb a szükségesnél.

A változásra, az ország, s benne a vidék felemelkedésére több programot bemutatnak, vizsgálnak a könyv szerzői. Mulasztásokról, hibákról is szó esik, s persze a teendőkről. A tét: Magyarország nyer vagy veszít?8 - ahogyan az Nádudvaron, a múlt évi tanácskozáson megfogalmazódott.

Az elemzések után ideje munkához látni. A 21. század második évtizede hajnalodik...

JEGYZET

1 Erdei Ferenc publikálatlan írásai, levelei (Péter László ismertetőjével). Forrás, IX. évfolyam, 1977. február, Kecskemét, 21. old.

2 Merre tart a magyar vidék? Szerk: Szretykó György, 2008. Comenius Kft. Pécs, 527 p. Szerzők: Vass Cs., Bogdán S., Albert J., Kalocsai A., Netyéné Bajkán V., Leveleki M., Győri D., Soós Zs., Soós P., Kálmán Z., Gyarmathy M., Sirán J., Hevér K., Budai I.

3 Erdei F. u. o. 22. old.

4 George S. Wheeler: Az Amerikai Egyesült Államok mezőgazdasága. Kossuth Kiadó, 1959.

Kovács Ferenc-Kovács János (szerk.): A falu- és vidékfejlesztés... MTA, Bp., 1999. 100 p.

5 Romány Pál: Kortársunk az agrárpolitika. Szaktudás Kiadó Ház, 2002. 340 p. Orosz I.-Für L.-Romány P.: Magyarország agrártörténete, Mezőgazdasági Kiadó, Bp., 1996. 807 p. Falvak, földek, földművesek, szerk.: Pócs Gyula, Agroinform K. 2004. 470 p.

6 Glatz Ferenc: Új vidékpolitika, MTA Társadalomkutató Központ, 2008. 161. o.

Kovács Teréz: Vidékfejlesztési politika, Dialóg Campus K. Budapest-Pécs, 2003.

Buday-Sántha Attila: Agrárpolitika-vidékpolitika. (A magyar agrárgazdaság és az Európai Unió) Dialóg Campus Budapest-Pécs, 2001.

Kapronczai István (szerk.): A magyar agrárgazdaság a rendszerváltástól az Európai Unióig, Szaktudás K. 2003.

7 Glatz Ferenc: Lesz-e víz a poharunkban? (Interjú) Szabad Föld, 2009. június 197. o.

8 Magyarország nyer vagy veszít? Szerk: Dr. Tabajdi Csaba. Magyar Agrárkamara, Nádudvar-Budapest, 2008.