ELSŐ VITÁZÓ: Mit szól az Ivanov New York-i sikeréhez?

MÁSODIK VITÁZÓ: Tréfál? Jó, hogy nem teszi hozzá, "Sajókám".

ELSŐ VITÁZÓ: Nem vicc. A Katona József Színház nagy sikert aratott az Ascher Tamás rendezte Csehov-előadással.

MÁSODIK VITÁZÓ: Nem kétlem. De hozzászólni akkor tudnék, ha láttam volna.

ELSŐ VITÁZÓ: Nem látta?

MÁSODIK VITÁZÓ: Dehogynem. Pesten. New Yorkban nem.

ELSŐ VITÁZÓ: Nem hisz a híreknek? Vagy a kritikáknak? Egy olyan pozitív kritika, amilyet az előadás a New York Timesban kapott, ott sem mindennapos.

MÁSODIK VITÁZÓ: Nem tudok róla, hogy az itthoni napi- vagy hetilapok említették volna. Hacsak nem "mínuszos hírben".

ELSŐ VITÁZÓ: Az mi?

MÁSODIK VITÁZÓ: Amikor a pár soros futottak még hírek előtt van egy mínusz jel. Legalább képletesen.

ELSŐ VITÁZÓ: Értem. Arra utal, hogy egy magyar színházi világhír nálunk nem hír.

MÁSODIK VITÁZÓ: Nem hát. Nem vagyunk színházi nemzet.

ELSŐ VITÁZÓ: Milyen nemzet vagyunk?

MÁSODIK VITÁZÓ: Mondjuk, sport.

ELSŐ VITÁZÓ: De hiszen a sporteredményeink már régóta nem olyanok, mint néhány évtizeddel ezelőtt voltak.

MÁSODIK: Vállalkozik egy kísérletre? Nem fog fájni.

ELSŐ VITÁZÓ: Rajta, csak tessék.

MÁSODIK VITÁZÓ: Mi jut eszébe arról, hogy Talma?

ELSŐ VITÁZÓ: Híres francia színész volt. Azt hiszem, a XVIII-XIX. század fordulóján.

MÁSODIK VITÁZÓ: Dehogy. Motorversenyző. Talmácsi. Mostanában az utolsók között ér célba, amivel állandó és élénk sajtója van.

ELSŐ VITÁZÓ: Nem bizonyít semmit. Többeket érdekel a mai sport, mint a régi színház. Gondolja, hogy ha a franciák a saját régi színészüket jobban ismerik, mint a mi mai motorversenyzőnket - ami nagyon valószínű -, attól ők már színházi nemzet?

MÁSODIK VITÁZÓ: Nem attól. De hagyjuk.

ELSŐ VITÁZÓ: Ne hagyjuk. Az érdeklődési körök nagyságából nem lehet végletes következtetéseket levonni. Rossz példát hozott fel.

MÁSODIK VITÁZÓ: Kétkedő típus vagyok, és még fokozni is tudom. Egy pozitív kritika, akár a New York Timesban, legföljebb a szűk, bennfentes, szakmai kör elismerését jelenti. Nincs valódi hatása.

ELSŐ VITÁZÓ: Téved. Az Ivanovot egy színházi fesztivál és egy magyar kulturális eseménysorozat részeként többször játszották New Yorkban. A New York Times kritikájáig fél házzal, a kritika megjelenése után csaknem telt házzal.

MÁSODIK VITÁZÓ: Úgy látszik, ott komoly, sőt közvetlen hatása van a napi kritikának.

ELSŐ VITÁZÓ: Erősen hangsúlyozza, hogy ott.

MÁSODIK VITÁZÓ: Csak nem állítja, hogy itt is? Mekkora hatása volt a magyar sajtónak a litván Rómeó és Júlia-előadásra, amely nemrég vendégszerepelt a gyulai Shakespeare Fesztiválon? Legalább olyan híres produkció, mint az Ivanov. Többszörös fesztiváldíjnyertes, körbeutazta a fél világot.

ELSŐ VITÁZÓ: Ha arra utal, hogy az első előadáson Gyulán sem volt telt ház, közlöm önnel, hogy második előadás viszont egyáltalán nem volt. Egyszer játszották.

MÁSODIK VITÁZÓ: És gondolja, hogy ha több előadás lett volna, akkor egy pozitív napilapkritika hatására tömegek zarándokolnak Gyulára?

ELSŐ VITÁZÓ: Már csak azért sem, mert a legpozitívabb kritika is lekéste volna a további előadásokat. Nincs olyan napilap, amely egy-két napon belül hoz bírálatot egy vendégjátékról. Ha egyáltalán.

MÁSODIK VITÁZÓ: Inkább egyáltalán. Ami egy kultúrára adó országban elég szomorú.

ELSŐ VITÁZÓ: Nem csak kritikával lehet felhívni a figyelmet egy világhírű vendégelőadásra. Előzetesekkel is. Beharangozással. Hírveréssel.

MÁSODIK VITÁZÓ: Ma tréfás kedvében van. A hírverés csak barátoknak jár. Egy kulturális szemlerovatból kiderül, kit szeret a szerkesztő. Holott nem az ismerőseit, hanem a kulturális értékeket kellene megszerettetnie.

ELSŐ VITÁZÓ: Az előbb azt mondta, hogy a sajtónak nincs szélesebb hatása.

MÁSODIK VITÁZÓ: Ha valamennyi mégis van, csak akkor érdemes latba vetni, ha közügyet szolgál. Nem csak a rendszeres kultúrafogyasztók kisebb vagy nagyobb csoportjait kell kielégítenie.

ELSŐ VITÁZÓ: Hanem kiket?

MÁSODIK VITÁZÓ: Maradjunk Gyulánál. Ahhoz, hogy a nemzetközi Shakespeare Fesztivál, amelyen minden évben a világszínház jelesei közül is látható néhány - az idén például Korsunovas Rómeóján kívül egy Peter Brook-rendezés is eljött -, ne csak néhány kritikus és elszánt szakmabéli magánügye legyen, a városnak kellene magáénak éreznie. Helyben kellene eseménynyé válnia, és ezért maguk a gyulaiak tehetnék a legtöbbet. Az értelmiség, a diákság...

ELSŐ VITÁZÓ: A közönség nagy része fiatalokból áll....

MÁSODIK VITÁZÓ: És hol vannak a város vezetői, a kulturális élet, a köztisztviselői kar képviselői? A polgármesternek és a politikai elitnek nemcsak el kellene mennie az előadásokra, hanem fogadásokat kellene adnia a vendégek tiszteletére, és beszédeket kellene mondania...

ELSŐ VITÁZÓ: Rövideket, ha lehet.

MÁSODIK VITÁZÓ: Ne fogja tréfára. Az elöljárók dolga, hogy megtiszteljék a kultúrát, és példát mutassanak a kulturális értékek megbecsülésére. Még ha nehezükre esik is, mert más az ízlésük.

ELSŐ VITÁZÓ: A fellegekben jár. Az értékek tisztelete? A jó nevű színházi rendező úgy csepülte a Rómeó és Júliát, hogy...

MÁSODIK VITÁZÓ: Kit érdekel a kisebbrendűségi komplexusát cinizmussal kompenzáló frusztrált zsenitudat? A politikusokról beszélek. Nekik kötelességük, hogy ha már pénzt alig adnak, legalább a jelenlétükkel növeljék a kultúra presztízsét.

ELSŐ VITÁZÓ: Úgy véli, hogy a jelenlétük presztízsnövelő tényező? Hm. De értem, mire gondol, és igazat adok önnek.

MÁSODIK VITÁZÓ: Szégyenletesnek találom, hogy az Ivanov nagyobb siker New Yorkban, mint Budapesten.

ELSŐ VITÁZÓ: Erről, azt hiszem, már beszéltünk egyszer.

MÁSODIK VITÁZÓ: Nem lehet elégszer. Megpróbálom a jó oldalát nézni. Ha külföldön hamarabb fedezik fel az értékeinket, akkor egyrészt kiderül, hogy igenis, vannak értékeink, másrészt egy kis kerülővel talán mi is felfedezzük őket. Tasnádi István Tranzit című drámáját például bemutatják Kölnben. Bodó Viktor rendezi.

ELSŐ VITÁZÓ: Nocsak. Magyar ősbemutató Németországban.

MÁSODIK VITÁZÓ: Dehogy. Játszották Zalaegerszegen.

ELSŐ VITÁZÓ: Nem hallottam róla.

MÁSODIK VITÁZÓ: Erről van szó. De a zalaegerszegi színházi botrányról hallott. Arról, hogy a nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó munkatársuk fiktív külföldi turnét szervezett, és hamis irattal "bizonyította", hogy a társulat az Európai Színházi Unió tagja lett.

ELSŐ VITÁZÓ: Cikkeztek róla az újságok.

MÁSODIK VITÁZÓ: Na látja. Arról igen, a Tranzitról nem. Pedig érdekes darab, és jó előadás volt. Lehet, hogy külföldön majd felfedezik. Ahogy Bodó Viktort is mint hagyományos darabok rendezőjét. Itthon inkább szövegőrületeket rendez, mint darabokat. És nem hagyományos kőszínházakban.

ELSŐ VITÁZÓ: A grazi színházban viszont már többször dolgozott. Egyik előadását az idén Salzburgba is meghívták.

MÁSODIK VITÁZÓ: Lám, erről is hallott. Az Alice-ra gondol, igaz? A Lewis Carroll nonszenszregényéből írt darabról. Láttam az ünnepi játékokon.

ELSŐ VITÁZÓ: Milyen volt?

MÁSODIK VITÁZÓ: Nagy technikai apparátussal és sokoldalúan képzett fiatal színészekkel lebonyolított, virtuózan játékos akrobatarevü. Ujjongó sikert aratott.

ELSŐ VITÁZÓ: Nem találja érdekesnek, hogy Bodó itthon látványosan kilép a kőszínházi struktúrából, külföldön pedig visszalép bele?

MÁSODIK VITÁZÓ: Ausztriában vagy Németországban más feltételek között rendez kőszínházban, mint itthon. Itthoni külön útja lázadó gesztus.

ELSŐ VITÁZÓ: A lét és a tudat rejtelmes viszonyára céloz? Mit gondol, ha Schilling Árpád annak idején megkapja a Bárka Színházat, amelyre pályázott, másképp alakul a Krétakör sorsa?

MÁSODIK VITÁZÓ: Biztos vagyok benne. És Schillingé mint rendezőé is. Egy állandó épület két színházteremmel egészen másfajta felelősség, mint a hontalanság.

ELSŐ VITÁZÓ: A hontalanságuk volt a szabadságuk.

MÁSODIK VITÁZÓ: Szépen hangzik. A keretek nagyobb kötöttséggel járnak ugyan, de nagyobb távlatot is nyitnak a személyiség kibontása és a társulatépítés előtt. Krzysztof Warlikowski például saját színházat kapott Varsóban. Aligha nehezményezi.

ELSŐ VITÁZÓ: A lengyel "provokátor rendezők" egyikéről beszél? Őt is, Klatát is, Jarzynát is így jellemezték nálunk egy napilapban.

MÁSODIK VITÁZÓ: Csacsogás. Ők azok, és mellettük még mások is, például A Pál utcai fiúkkal nálunk járt fiatal Zadara, akiknek a munkáiból a lengyel kulturális kormányzat szemlét rendez külföldi kritikusoknak. Támogatja őket, és büszke rájuk.

ELSŐ VITÁZÓ: Még szép. Warlikowski világhírű.

MÁSODIK VITÁZÓ: De mitől lett az? És mikor kezdték támogatni? Amikor provokált, vagy amikor már befutott?

ELSŐ VITÁZÓ: Ez itt a kérdés. Ismeri Petőfit? Pártoljatok, és majd haladunk! Haladjatok, majd aztán pártolunk!

MÁSODIK VITÁZÓ: "És végre mind a kettő elmarad."

Színházparadoxon XL.