2006-ban az volt a feladatom, hogy a nyugtalan és zilált körülményeket megváltoztassam, és normális mederbe tereljem a szakmai munkát. Amikor megérkeztem, másfél milliárd forintos adósság és rossz munkahelyi légkör fogadott. Mindenki utált mindenkit, kígyót-békát kiabáltak egymásra, s áldatlanok voltak a munkakörülmények is. Ezen változtatni kellett. Már miniszteri biztosként sikerült csitítanom a kedélyeket, és intézkedések sorozatával elértük, hogy az adott anyagi helyzetben működni tudjon a dalszínház. Dönteni kellett, hogy azokat az előadásokat, amelyeket elődeink a következő évadra terveztek, ám amelyekre még nem köttettek meg szerződések, megtartsuk-e. Úgy döntöttem, igen. Nagyon sokat köszönhetek vezetőtársaimnak, Kovács János akkori, megbízott főzeneigazgatónak és Keveházi Gábor balettigazgatónak. Tapasztalatuk és emberségük, a műfaj iránti elkötelezettségük, szeretetük és energiájuk nekem is erőt adott. Közösen el tudtuk érni, hogy konszolidálódtak a körülmények, és nagyobb bátorsággal adhattam be pályázatom a főigazgatói posztra, úgy, hogy az intézmény művészeti irányítását Fischer Ádám vállalta. Személye és nemzetközi tapasztalatai alapján megfogalmazott koncepciója mindenekelőtt azt célozta, hogy erősíteni kívánjuk integrációnkat az európai és a kontinensen túli operavilággal. A budapesti Operaház nagyon gazdag művészi múlttal rendelkező intézmény, amely méltó arra, hogy jobban bekapcsolódjék a világ zenei életébe. Szeretnénk, ha az operaélet legjobbjai megfordulnának Budapesten, ugyanakkor a mi, arra érdemes énekeseink és zenészeink, táncosaink is eljutnának a neves operaházak színpadaira.

Azóta két év telt el...

Az első évben az elődeink által megtervezett évadot Kovács János megbízott főzeneigazgató segítségével sikerült lebonyolítani. Nem hagytunk el bemutatót. Eközben a 2007/2008-as évadot is terveztük, mert a pályázat kihirdetése előtt el kellett készítenünk a programot. Az új vezetés - Fischer Ádám főzeneigazgató, Kovalik Balázs művészeti igazgató, Keveházi Gábor balettigazgató - ezt a tervet vette át és valósította meg, így tulajdonképpen ettől az évtől kezdjük igazán a pályázatban megfogalmazottak szerinti megfelelő munkát. Sajátos helyzet ez, hiszen költségvetési okból egy évadra előre tervezhetünk. A nemzetközi zenei életben ez értelmezhetetlen - máshol évekkel előre kötik le az énekeseket, amelyhez komoly anyagi garanciára is szükség van. Az idei ötmilliárd-háromszázmillió forintos büdzsé helyett az új évadban csak ötmilliárddal gazdálkodhatunk. Ez az operavilágból nézve nem sok, de legalább biztos bevétel. A 2008/2009-es évad kihirdetett premierjeit - kilenc operát és két balettet - a tervek szerint bemutattuk.

Ebben az évadban a Thália Színházban is voltak előadások a bezárt Erkel Színház helyett ...

Tudjuk, az a színpad kevéssé alkalmas operaelőadásokra, de minden művész számára fontos, hogy feladatot kapjon, és mi felelősséggel gondolkodunk e területen is. Ezért hoztunk létre olyan előadásokat, mint a CarmenCET és a Mahagonny, amelyeket az ottani körülményekre terveztünk. Az Operaház számára igen nagy kihívás és komoly munka minden produkció. Az operaházi színpadtechnikát az 1984-ben átadott technológia vezérli. A meghibásodott alkatrészeket gyakran le kell gyártatnunk. Húsz ember hat órán át építi, és ugyanennyi ideig bontja a díszletet, emiatt sok túlórát kell fizetnünk. Néhány hete Barcelonában jártam, ahol azt láttam: egyszerű informatikai rendszerrel vezérelt eszközökkel tíz perc alatt eltűnik a díszlet s pár perc alatt megjelenik a másik. Ehhez képest mi óriási háttérszemélyzettel, mozgatóerővel dolgozunk, és örökösen retteghetünk, hogy ez a technikai kiszolgáltatottság mikor megy a művészi teljesítmény rovására. Eddig ötven-hatvan opera volt a színház repertoárján, jövőre mégis harmincnégy lesz. Külföldön nincs ekkora repertoárja egyetlen operaháznak sem. Sokkal gazdaságosabb kevesebb művet játszani, ezt egyébként a külföldi gyakorlat is mutatja. Más európai országokban ugyanakkor több operaház produkciói közül válogathat a közönség. Nálunk egy dalszínház van, ezért nem tehetjük meg, hogy nem tűzünk műsorra kortárs műveket, Wagnert, Verdit. A nagy repertoár fenntartása egyetlen intézményben azonban rendkívül összetett és költséges logisztikai feladat.

A következő évadban csökkentik a bemutatószámot is?

Alig. Nyolc bemutatónk lesz és három estén öt felújítás - ez már az új vezetés összeállítása. Az operák közül különleges lesz A kékszakállú herceg vára, valamint Sári József Napfogyatkozás című operája, amelyet Koestler Sötétség délben című műve ihletett, s Richard Strauss Rózsalovagja, amely már régóta hiányzott a színház repertoárjáról. A következő operalátogató generáció kedvence lesz Benjamin Britten A kis kéményseprő című műve. Mozart A varázsfuvola című operáját a Vígszínházban mutatjuk be karácsonykor. Wagner Trisztán és Izolda című zenedrámáját pedig a Művészetek Palotájával közös szervezésben állítjuk színpadra. A MÜPA-val sikerült kialakítanunk egy jól működő, mintaszerű együttműködést, amely a Májusünnepen elsőként fellépő Cecilia Bartoli meghívásakor és szerződtetésekor már bizonyította e modell életképességét. A balettek közül a Karamazov testvérek című Boris Eifman-koreográfia azért lesz jelentős, mert kiemelkedő tehetségű férfitáncosaink a mű négy szerepében, két szereposztásban megcsillogtathatják tudásukat. Feladatunk a már meglevő repertoárt is fönntartani; a következő évadban százkilencvenhárom opera- és hetvenhat balettelőadást tartunk. A szeptemberben kezdődő következő évad különleges lesz: operagálával ünnepeljük az Ybl-palota átadásának 125. évfordulóját, ezenkívül kiemelt szerepet szánunk magyar zeneszerzők műveinek. A két korábban említett bemutatón kívül Erkel Ferenc Bánk bánja, Kodály Zoltán Székely fonója, Bartók Béla Fából faragott királyfija és Petrovics Emil C'est la guerre című műve is elhangzik, s Ránki György és Szokolay Sándor operáit is láthatja a közönség.

Pályázatukban nagy hangsúlyt kapott az, hogy intenzívebb kapcsolatot kívánnak ápolni a nemzetközi operaélettel. A következő évad programját már az új vezetés állította össze. Érzékelhető benne a koncepciójuk?

Természetesen igen. A bemutatók közül többet neves külföldi rendezők és koreográfusok állítanak színpadra. Külföldi énekeseket is vendégül látunk, de szerződtetésükkor nem az a fontos, hogy külföldiek, hanem az, hogy milyen művészi teljesítményt nyújtanak. Számunkra a művészi színvonal a legfontosabb. Telt házas volt a már említett Májusünnep, amelyet a sikerre való tekintettel jövőre is megrendezünk, 2010. május 2-tól tizenkét napon át, tizenhárom vendégművésszel. A mi társulatunk Karlsruhében mutatja be 2010 tavaszán Szokolay Vérnászát, balettegyüttesünk pedig Las Palmasban vendégeskedik 2009 nyarán. Az is különleges nemzetközi esemény, hogy a világ nagyvárosai után Pécs nyerte el a Plácido Domingo által alapított Operalia verseny rendezési jogát. A döntőt Maestro Domingo vezényelte a Magyar Állami Operaházban 2009. augusztus 1-jén. Az európai operaéletben és számunkra is jelentős, hogy ősszel nálunk lesz az Opera Europa konferencia. Az Opera Europa brüsszeli székhelyű, 107 operaházat egyesítő szervezet. Évente két alkalommal konferenciát hív össze, ahol az operaházak aktuális, közös problémáinak megoldásáról tanácskoznak a képviselők. Idén októberben mi láthatunk vendégül kétszáz operaházi vezető szakembert.

Az opera nemcsak presztízs, de sokaknak lelki szükséglet is. A külföldi vendégművészek és a kevesebb előadásszám miatt szűkülnek a lehetőségek. Az Erkelben iskolások tízezrei nézhettek bérletekkel előadásokat. Jövőre már nem játszanak a Thália Színházban sem. Mi lesz a bérletesekkel? Mi van az Erkel Színházzal?

A következő évadban sokféle, személyre szabott bérlettípussal, rendkívül rugalmas választási lehetőséget kínálunk. A bérletvásárlók a jegyárhoz képest 15%-os kedvezménnyel látogathatják előadásainkat. Figyelünk a különböző korosztályok eltérő igényeire is. Családoknak állítottunk össze speciális bérleteket, így nagymama és unokája együtt érkezhet az előadásokra. Újdonság, hogy kifejezetten egyetemistáknak, modern rendezésű darabokat tartalmazó "New Wave" bérletet állítottunk össze. A legkisebbekre gondolva az új évadot Britten A kis kéményseprő című gyermekoperájával nyitjuk. Az Erkel Színház épülete olyan mértékben lepusztult, hogy be kellett zárni - ami persze nem azt jelenti, hogy a ház már épp összedől. Próbákat tudunk tartani az Erkelben, de a közönséget nem merem beengedni, mert néhol a falakból folyik a víz. Amikor a bezárásról döntöttünk, felelősen mondhattam, hogy 2011-re elkészül egy modern épület. Azt terveztük, hogy százhúsz estre az Operaház, ötven előadásra az Operettszínház veszi majd igénybe. A megépült metróállomás közelébe tervezett épülethez mélygarázs és üzletsor is tartozna. A kétezres nézőtér, évi százhúsz előadással, már a közönség utánpótlására is lehetőséget fog adni. Terveinkről nem mondtunk le, de a metróépítkezés befejezéséig nem tudjuk elindítani a projektet, s mára már a pénzügyi válság is lassítja a folyamatot. A többfunkciós épület azonban elkészül, ebben biztos vagyok. Nagyon hiányzik az Erkel Színház, személy szerint nekem is. Ezért foglalkozunk olyan tervekkel, hogy bizonyos előadásokat vidéki színházakban játsszunk. Remélni tudom csak, hogy minél hamarabb, újra lesz Köztársaság téri játszóhelyünk.

Elég régóta rendszeres látogatója vagyok az Operának. Olyan jó volt látni, hogy az előző vezetésből valaki mindig figyelemmel kísérte az előadásokat. Legtöbbször Petrovics Emil ült az igazgatói páholyban. Most nem érzékelem ezt.

Petrovics tanár úrnak hihetetlen energiája volt. Beült az egyik előadásra, és két felvonás között átment a másik színházba, ha mindkettő játszott, majd megint visszasétált. Úgy gondolja, hogy rosszabbak az előadások, mert nem lát bennünket? Gyakran ülök egyébként más székeken, ezért láthat kevesebbet az igazgatói páholyban. Az Operaház vezetői, beleértve magamat is, nagy figyelmet fordítunk az előadásokra. Repertoárszínház vagyunk, így a művészeknek, a műszaknak és a vezetésnek állandóan együtt kell szuszognia.

És együtt szuszognak?

A főzeneigazgató Fischer Ádám, a művészeti igazgató Kovalik Balázs, én, a főigazgató, inkább menedzser vagyok. Fischer Ádám nyilván más dimenzióból látja a budapesti Operaházat. Főzeneigazgatóként az a legjobb nézőpont. Tudom azt is, mert látom, hogy Kovalik Balázs itt van reggeltől estig és irányítja a művészi munkát. Én más területen teszem ugyanezt: hajnalban elindulok, éjfélre érek haza, házon belül és kívül azért lobbizom, dolgozom, hogy a dalszínház egyre fontosabb pontja legyen a magyar és a nemzetközi operavilágnak.

Az opera drága műfaj. Említette, háromszázmillióval kevesebből kell gazdálkodniuk...

De az ötmilliárdot megkapjuk. Persze így sem könnyű. Nem szeretnénk, ha a gazdasági válság hatását a közönség a kínálat gazdagságán és az előadások színvonalán érzékelné. Ezt csak úgy tudjuk elérni, hogy maximálisan kihasználjuk az intézmény lehetőségeit. Le kell hajolnunk az aprópénzért is, és spórolunk - például a próbákkal. Minden próba nagyon sok pénzbe kerül. De ha az énekes és a zenész felkészülve érkezik, betanult szereppel és tudással, akkor már kevesebb időt kell a próbákra fordítani. A közalkalmazotti státuszú művészek azért állnak közalkalmazásban, hogy itt teljesítsenek. Ha meghatározott időre leadják a kikérőjüket, mert máshol szeretnének fellépni, akkor, ha tehetjük, elengedjük őket. A régi gyakorlat az volt, hogy gyakran nem küldtek kikérőt, ám visszaadtak szerepet, míg máshol énekeltek. Ezt megszüntettük: aki élvezi a közalkalmazotti státusz biztonságát, attól elvárható, hogy tartsa be a szabályokat. Az is gond, hogy nagyon sok művész szemléletében nem szerepel a jövőről való gondolkodás. Be kell látnia mindenkinek, hogy az Operaház nem szociális intézmény, hanem egy fontos európai zenei centrum, a művészeti élet piacán komoly versenytársakkal. Gyakran erős ellenállásba ütközünk, megkövült, szokásjog alapján működő struktúrákkal küszködünk. Ha nem volna gazdasági válság, akkor is változtatnunk kellene!

Intézkedéseihez kap külső és belső segítséget?

Belül is, kívül is vannak, akik tudják, jókor és jó célért segítenek. Mint minden változásnak, így az operaházi átalakulásnak is vannak vesztesei. Ők kevésbé támogatják az elképzeléseimet. A magas művészi színvonal, a gazdasági egyensúly és a professzionális intézményi struktúra azonban meg fogja hozni a szakmai és emberi sikereket.