Az országos rendőrfőkapitány szerint nagy valószínűséggel. Amennyiben így van, akkor alighanem egy olyan sorozatgyilkossal (vagy gyilkosokkal ) van dolgunk, aki(k)nél a feltehetően rasszista indítéknál csak a pszichopata kényszeresség az erősebb. Ha pedig ez így van, és mint az már korábban kiderült a korábbi helyszíneken talált cigarettacsikkekből és hámmaradványokból vett DNS-mintákból, a tettes(ek) nem lelhető(k) föl a bűnözői adatbankban, a gyilkos cigányvadászat folytatódni fog.

- Lehettem volna én is, vagy bárki más, aki akkor az udvaron vagy az utcán tartózkodott - mondja Kiss Zsolt, az áldozat veje, aki nem rejtette véka alá, hogy elege van a médiafelhajtásból: - Mindenfélét összehordanak. Például, hogy anyósomat másnap délelőtt felhívták, s közölték vele, ezzel még nincs vége, rettegjenek a cigányok....Na, ez úgy, ahogy van, hazugság. Zsolt feleségével, akit az áldozat kétéves kora óta sajátjaként nevelt, és kisebbik lányukkal éppen indulóban vannak, fehér Ladájához dőlve beszélgetünk, ami ott áll az udvar közepén. A kertkapu ugyanúgy ki van tárva, mint akkor éjjel, amikor Kóka Jenő indult volna munkába.

- Itt esett össze az apósom - bök ujjával lábunk előtt a homokkal leszórt földre, amint sötétbarnán üt át a többtenyérnyi vérfolt. - Arccal zuhant előre, úgy feküdt a földön a kapu felé. Ez csak azért furcsa, mert ahogy kijött, ellenkező irányban, jobbra kellett fordulnia, mert ott van a garázs, ahol a kocsi volt.

A piros, hitelre vásárolt Opel Astra most is bent van, a ház oldalában épült fagarázsban. Az ajtó tetejéből egy 20x20 centis darabot kifűrészeltek a rendőrök. - Kérdezték tőlem, hogy az ajtón lévő roncsolódás, sérülés ott volt-e már előzőleg is - folytatja a Zsolt által elkezdetteket a meggyilkolt férfi bátyja - A lövedéket, ami állítólag 9 mm-es volt, és pisztolyból, vagy ahogy az egyik rendőr nekem mondta, maroklőfegyverből származhatott, nem találták sehol. Én gondolom, oda csapódhatott be, a garázsajtó deszkájába, amit kifűrészeltek és elvittek a nyomozók. Máskülönben honnan tudták volna, milyen volt a lőszer? - teszi fel a kérdést az 57 esztendős Kóka Lajos.

- Aki lelőtte egészen biztos, hogy bejött a nyitott kerítéskapun, talán még szólt is hozzá - magyarázza a Kókáékkal átellenben lévő porta kertjében, ahol öten-hatan hallgatják néma csendben, hogy a hozzájuk hasonlóan széken ülő Balogh Mihály, a tiszalöki cigány önkormányzat elnöke, előbb hosszú telefoninterjút adjon egy bulvárlapnak: - A lövedék a mellkasán érte, érinthette a szívet (a holttest igazságügyi boncolását ott jártamkor végezték a debreceni orvostudományi egyetem klinikáján - T. J.) és a jobb hónalján át távozott - fordul telefonját kinyomva felém. - Lehet, hogy a gyilkos még arra is fölszólította, hogy emelje föl a kezét, de még valószínűbb, hogy ő tartotta fel, amikor megadva magát könyörgött az életéért. Hidegvérű profi tehette, aki tud bánni a fegyverrel. Katonaviselt ember, esetleg egy fegyveres testület tagja, vagy olyan, akit leszereltek valamiért. Nem hiszem, hogy egy habókra gyilkoló elmebeteg lenne, ez nagyon is tudta, mit akart... - fűzi tovább a saját verzióját a helyi CKÖ elnöke, aki azt kérte az előbb a bulvárlaptól, hogy Kóka Jenő élettörténetét írjanak, ami például szolgálhat nem csak a cigányoknak, de a magyaroknak is. - Tisztességes, becsületes, a családjának és a munkájának élő ember volt. Nem voltak haragosai, ellenségei. Nem ivott, nem dohányzott, az volt az egyetlen bűne, hogy a telep legszélső házában lakott....

Tiszalökön két alkalommal jelent meg a Magyar Gárda. Először tavaly október 23-án, amikor is a településről elszármazott, jelenleg Hajdúböszörményben lakó vitéz Nagy József hívta meg őket egy kis forradalmi koszorúzásra. A tiszalöki cigány kisebbségi önkormányzat a rendezvényt megelőzően megkereste a polgármestert és a rendőrkapitányt, hogy tiltsák meg, hogy a gárdások a városban demonstráljanak. Miután ez nem talált meghallgatásra Balogh Mihály, a CKÖ elnöke ellentüntetést jelentett be. Ahogy megtudom tőle, akkor mintegy 200 cigány ember nézett farkasszemet 40 hajdú-bihari gárdistával. - Fújoltunk, fütyültünk, kiabáltunk, úgyhogy a hangjukat sem hallották - idézi fel a békés összecsapást Balogh. Egy hónapra rá a Magyar Gárda Szabocs-Szatmár-Bereg megyei főkapitánya rendezett nyilvános toborzót a helyi Tisza étteremben, ahol szintén megjelentek Balogh Mihály vezetésével a helyi romák. A CKÖ vezetője fel is szólalt a toborzón, és éles szavakkal ítélte el a gárda egyértelmű cigányellenességét, no meg azt. hogy a környezetvédelmi, hagyományőrző célok, amelyekért állítólag létrehozták a szervezetet, köszönő viszonyban sincsenek a Magyar Gárda tényleges tevékenységével. - Azt mondtam nekik, ti azt ígértétek, hogy a parlagfüvet fogjátok irtani, ehhez képest mintha egész mást akarnátok kiírtani...A toborzó végül is nem érte el a célját, mert a tiszalökiek közül senki sem kérte felvételét az alakulatba. Akkor legalábbis nem...

Kérdezem Baloghot, Tiszalökön vannak-e kamatos emberek (akik uzsorakölcsönöket folyósítanak a rászorulóknak - T. J.), és nem lehetett-e esetleg közük a dologhoz.

- Nem tagadom, ismerek egy-kettőt, aki ad kölcsön, de ez nálunk nem akkora probléma, mint az országban sok helyen - válaszolja. - De a Jenő nem szorult soha rájuk, amúgy is megvetette azokat.

- Az öcsém 33 éve dolgozott ugyanazon a helyen, folyamatos műszakban, ahogy én is. De odabent nem találkoztunk soha, mert amikor ő nappalos volt, akkor mentem én éjszakára. Gépkezelő volt, szerették, megbecsülték, még jubilumi aranygyűrűt is kapott a jelenleg indiaiak tulajdonában lévő cégtől - teszi hozzá Kóka Lajos, akit az előbb hívott a lánya Tiszavasváriból, hogy egy amerikai újságíró kereste. Magyar kisérője szerint a New York Timestől.

("A cigányok elleni előítélet erőszakhullámba torkollt" - állapította meg a New York Times április 26-i címlapos anyagának szerzője, Nicholas Kulish. Az "Ahogy a gazdasági zűrzavar, a magyarországi cigányok elleni támadások is erősödnek" - című, a tatárszentgyörgyi temetésen készült címlapfotóval illusztrált riport összegzése szerint az elmúlt egy évben legalább hét romát öltek meg, és kisebbségi vezetők mintegy 30, gyakran lövésekkel tarkított Molotov-koktélos támadásról tudnak. A lap közli egy tatárszentgyörgyi asszony véleményét is, aki szerint a bajt a sok roma okozza, akik a gárda tavalyi vonulás után egy ideig "nem voltak olyan hangosak". A riporter a négyéves tatárszentgyörgyi Csorba Róbert haláláról a tiszalöki áldozat nevelt lányát, Kóka Ágnest is megkérdezte: "Az eset azt mutatta meg, hogy mindegy, jó vagy rossz emberek vagyunk-e. Csak az számít, hogy cigányok vagyunk." )

- Amikor a hófúvás miatt nem lehetett autóval közlekedni, biciklivel kerekezett naponta több mint húsz kilométert a munkahelyig és vissza. Harminc év után néhány hónapra munkanélküli lett, de nem volt hajlandó elmenni segélyre - meséli az agyonlőtt Kóka Jenő fivére. - Azt mondta, hogy ő nem szorul rá, meg szégyell kérni. Szerencsére hamarosan visszavették dolgozni. Ő meg az uzsorások, ugyan már... Ismerni kellett volna! Egyszerű emberek vagyunk mi, de soha nem volt dolgunk a törvénnyel.

A "tetthely" mindenesetre, ahogy Piricse, Nagycsécs és Tatárszentgyörgy, ideális egy orvtámadásra. Gyalogosan jó negyedórás sétára vagyunk Tiszalöktől. Az ide vezető, mély kátyúkkal tarkított út elkerülőként szolgál a Tiszavasvári felől Tiszaeszlár és Rakamaz felé haladók számára; sok teherautó, kamion jár erre, élénk az átmenő forgalom. A hurok alakú elkerülő a telepen áthaladva a Tisza-ártér gátján folytatódva ér vissza a városba. Kókáék újtelepi otthona a hurok elején (vagy éppen a végén, amennyiben Rakamaz felöl érkezünk) legszélső épület, a Nefelejcs és a Rózsa utca kereszteződésében álló sarokház. Pontosabban az udvaron két épület áll, a másikat lányuk családjának építették a szülők, de az most üresen áll, mert a fiatalok Tiszaeszlárra költöztek. Az elszórtan beépült, mintegy 300 roma lakta településen egyáltalában nincs közvilágítás. Bármelyik irányból is érkezett gépkocsival az elkövető, percek alatt vissza tudott jutni innen Tiszalökre, aztán pedig alig negyedórát autózva Tiszavasvárin át az M3-as autósztrádára.

Ráadásul nem látott senki semmit. Azaz Kókáék jobb oldali, Rózsa utcai közvetlen szomszédasszonya, aki férjét várta haza, állítólag mégis. Állítja, hogy abban az időben, amikor eldörrent a lövés, látott egy sötét színű kocsit a Nefelejcs utcában Tiszalök felé elhaladni. Ő olyat nem mondott, közölte velem, hogy abból látott volna egy fekete ruhás embert kiszállni. Koromsötét volt, így aztán persze a kocsit is feketének vélte látni. De hogy valóban fekete volt-e... (Amióta Kolompár Orbán, az Országos Cigány Önkormányzat elnöke a nagycsécsi merénylet kapcsán oda nyilatkozott, hogy fekete terepjáróval érkeztek a fekete ruhás gyilkosok, nos azóta minden, a romákat ért molotovos-fegyveres támadáskor ugyanez a sztereotípia köszön vissza. Nyomozók mesélték, hogy a nagy médiaérdeklődéssel kísért ügyekben, nehéz olyan tanút találni, aki nagyjából objektívan képes előadni, amit látott, hallott. A meghallgatottak ugyanis gyakran a tévében, rádióban hallottakat, újságban olvasottakat adják elő, némileg megszínezve, a sajátjukként. No meg azt, amit a szomszédoktól - akik szintén már mástól szerezték be értesüléseiket - hallottak. A tanú ugyanis legtöbbször túlzottan is igyekszik megfelelni, következésképpen rendszeres túllő a célon, és az általa szolgáltatott információ használhatatlan.) Viszont az a férfi, aki április 24-én késő este telefonált a rendőrségre, hogy lövéseket hallott az Újtelep közelében, igazat állított. A Tiszavasvári Rendőrkapitányság azonnal helyszínre küldött járőrének a bejelentő elmondta, hogy a földúton egy nagy sebességgel haladó terepjárót is látott. A rendőri adatgyűjtés rövidesen megállapította, hogy a település utolsó házától csaknem egy kilométerre száz méterre a Lada Nivával közlekedő helyi vadőr egy kóbor kutyára adott le lövést. Puskáját és fegyvertartási engedélyét az egyenruhások ellenőrizték és mindent szabályosnak találtak. A dúvadnak minősülő kóbor állat kilövése a vadőr feladatkörének része, de az előző heti emberölés, és az azt követően kialakult közhangulat miatt felhívták figyelmét, hogy ilyen tevékenységet a lakott területektől csak távolabb végezzen.

Kóka Jenőt a felesége ébresztette a tragikus késő estén fél 10 előtt, mert indulnia kellett munkába. Amikor a férje kiment, hogy kihozza a garázsból a kocsit, ő már megfürdött, és lefekvéshez készülődött. Az ágy szélén ült, amikor a lövést hallotta.

- Ott feküdt hason a földön, hiába szóltam hozzá, egy hang se jött ki belőle. Térdepeltem mellette, szólongattam, meg voltam rémülve, nem néztem én körül, hogy van-e ott esetleg valaki. Nem láttam senkit, zajt se hallottam, amit egy kocsi okozott volna. Nem is voltam én teljesen magamnál... Arra sem emlékszem pontosan, mi történt aztán - emlékezik vissza az 1995 óta idegi problémák miatt leszázalékolt, fekete ruhás asszony, aki betegsége után még sokáig dolgozott, ahol korábban, a rehabilitációs munkára is lehetőséget biztosító ládagyárban. Beszélgetésünk közben tíz év körüli lányunokája törölgeti a homlokát, nyakát vizes zsebkendővel. Kóka Jenőnének, aki pár hónappal korábban vesztette el édesanyját és anyósát, jártányi ereje sincs. Testvérei és férje rokonai veszik körül nagy szeretettel.

- Rasszista dolog volt ez, mi más lenne... Kivégezték, mert cigány volt - szögezi le egyértelműen, tehetetlen, elfojtott dühvel a hangjában az a magas, kopaszra nyírt, izmos fiatalember, aki először ért oda a tragédia helyszínére, és riasztotta a mentőket, és a rendőrséget. - Megfordítottam, alatta minden egy merő vér volt, amikor felhúztam a pulóverét egyből láttam, hogy meglőtték, mert nagy, nyílt seb tátongott a mellkasán - idézi fel Tóth Gábor, akinek a sógora volt a meggyilkolt férfi.

Tóth szerint nem idevalósi lehet az orgyilkos, hanem inkább egy olyan városi ember, aki az M3-ason autózva választja ki a helyszíneket, cserkészi be áldozatait. Gábor úgy véli, ugyanazok gyilkolhattak Tatárszentgyörgyön is, akik Jenőt is megölték. Mindenben egyetértünk, egyedül azt vetem ellen, hogy sok minden stimmel, de az időpont nem. Az előbbi településeken, mint ahogy majd mindenhol, ahol Molotov-koktélokat hajigáltak, sörétes puskákkal lövöldöztek, többnyire hajnalban támadtak az alvó emberekre, ehhez képest az Újtelepen késő este csapott le a halálosztó.

- Kifigyelhette, hogy hajnalonta rendszeresen megjelenik itt az útkanyarban egy-egy rendőrautó. Azért időzítette az akciót előbbre - véli Tóth Gábor. - De azt sem zárom ki, hogy azt is tudta, hogy Jenő mikor indul az éjszakai műszakba. Figyelte a mozgását. Ki tudja, talán személyesen is ismerte... De végül is itt mindegy, hogy mikor támadnak, este kilenckor már ugyanolyan sötét van, mint hajnalban, hiszen az utcán nincs világítás.