Az Országgyűlés határozatban minősítette nemzeti kincsnek. Szinte biztosan nem a honfoglaló magyarokkal érkezett, de aztán elválaszthatatlanul hozzátartozott a magyar vidékhez. Még ma is megvan a helye és feladata.

Gerhard Schmidhuber neve jószerével ismeretlen, holott többen neki tulajdonítják, hogy 1945-ben megmenekült az erzsébetvárosi gettó.

A szovjet birodalom összeomlását követően sokan éltünk abban az illúzióban, hogy a kommunista diktatúrákat nyugati liberális demokráciák váltják fel. S bár nem tűnt zökkenőmentesnek az út, mégis konszenzus uralkodott abban, hogy egy progresszív lineáris fejlődési folyamatnak vagyunk a részesei. A liberális demokráciák normáitól való eltérések inkább gyermekbetegségeknek tűntek, nem felnőttkori személyiségjegyeknek. A devianciák krónikus tünetei ugyanakkor arra késztették az elemzőket, hogy leíró nyelvi kísérleteikben valamilyen formában a liberális demokrácia–autokrácia tengely mentén próbálják értelmezni az egyes posztkommunista államok politikai folyamatait, s bemutatni e rendszereket, melyek megakadtak, esetleg visszafordultak ezen az úton.

Észrevettem valamit. Azok az ismerőseim, akik időről időre novellaötletekkel akarnak kisegíteni, többnyire gyermektelenek, padlófűtéses a lakásuk és az idősebb generációból házasodnak. Attól félek, előbb-utóbb megromlik a kapcsolatunk, mert bárhogy szeretném is, nem tudok mit kezdeni az ötleteikkel. Ha számon kérnek, legfeljebb azzal védekezhetem: engem a valóság csak akkor érdekel, ha megválaszthatom, hogy melyik kulcslyukon lessem ki – s ehhez a kulcslyukhoz szükségem van ajtókra és falakra. Az az érzésem, hogy ha egyszer összeismertetném a barátaimat, a homlokukra csapnának, és észrevennék a másikon, ami a saját életükben évek óta láthatatlan. Hiszen én magam is szívesen találkoznék olyan emberekkel, akik noteszekbe jegyzetelgetik mások ötleteit. Elbeszélgetnénk. Vagy nem lenne egymásnak mit mondanunk.

Nem tudom, sokan elgondolkodtak-e már azon, hogy bár hétmilliárd ember él ezen a kis bolygón, és elképesztő vagyoni különbségek alakultak ki a napi fél-egy dollárból élő nincstelen afrikai vagy nyírségi emberek és a milliárdosok között, mégsem találkozunk olyan napi hírekkel, hogy százezrek vagy milliók haltak éhen.

A beszélt nyelv és az írott szó olyan, mint az ujjlenyomat - vallja Ránki Sára, a főügyészség nyelvész szaktanácsadója.

Végy 15 dekagrammnyi kelt tésztát, formáld hajó alakúra, szórj rá bőven sajtot – akár 20 dekányit egy adagra –, és tedd be a 350 fokra felfűtött kemencébe! Amikor a tészta megsült, 'körbenőtte' a megolvadt sajtot, üsd rá egy tojás sárgáját, majd fél percre told vissza a sütőbe, és miután kivetted, tégy rá egy kis vajat! Aztán a forrón tálalt tésztából falatnyi darabokat tördelve kell kimártogatni a tojással, vajjal összekevert sajtot.

A Mars-utazás előkészítéséhez a legénység tudományos kiválasztása is hozzátartozik.

Két héttel a 2014. januári Putyin–Orbán találkozó után, január végén Arkagyij Dvorkovics orosz kormányfőhelyettes megerősítette a horvát Jutarnji Listnek országa érdeklődését a Mol INA-részesedése iránt.

Az év végére lecseng a NATO-nak eddig fő tevékenységet biztosító afganisztáni misszió.

Festő-, fotó- és népművészet, hagyományőrzés, zene-tánc, színház, sőt könyvtár: jószerével nincs a kultúrának olyan fertálya, amely ne férne el a plázákban. Mindenki jól jár. A honpolgár ingyenélményekhez jut, a bevásárlóközpontok némi pluszforgalomhoz és egy kis grátisz hírveréshez. S van olyan menedzser is, aki konkrét, személyes misszióként kezeli plázája kultúrteresítését. De mit szól mindehhez a kulturális menedzser?

Meghaladta a héten a 150 ezret azoknak a határon túli magyaroknak a száma, akik részt kívánnak venni az április 6-i parlamenti választáson.

Alagsori kicsi helyiség a szegedi gyermekklinikán. Dehogyis színpad, faltól falig 3-4 lépés, de most ide várják a Szegedi Kortárs Balett művészeit. Az egyszerű kórházi székek zsöllyévé változnak. Gyülekezik a közönség: az alkalmi ruha fürdőköpeny, sál, kardigán. Krónikus betegek, a csecsemőtől a sápadt, lassú mozgású tinédzserig. Többeket az édesanyjuk kísér – ők együtt lehetnek a kórházban a gyermekeikkel. Megjelenik egy nagyon fekete hajú csecsemő is. Az édesanyja vállán nyugszik, aki maga is szinte gyerek még. A gyereklány-anyuka alig tudja levenni a szemét az ajtóban felbukkanó jelmezes táncosokról – talán sohasem látott még ilyet.

Magamnak, mert muszáj –így folytatódik a címben idézett Lovasi-sor, amely – legalábbis a könyvbemutatón elhangzottak szerint – nagyfokú rokonságban áll Evellei Kata szerzői intencióival. Mert az Álombunker olyan közeg, amely a lírai alany álmodozásaiból, (rém)álmaiból épül – a rideg valóság ellen szolgáló menedékként. („ha ébren lennék kitalálhatnám / hogy nehezedhet a mellkasomra ekkora / üvegzöld víztömeg”). Az már csak az – Evellei írásaira amúgy is jellemző – fonák helyzet fanyar továbbcsavarása, hogy ez a védekezésként emelt bunker mintha maga is pont olyan taszító és rémisztő volna, mint az, ami elől menekülve rejtekhelyként felépült.

Van némi irónia a sors részéről abban, hogy épp egy a nagyregény megújítójaként is számon tartott kortárs alkotó műveiben íródik felül Tolsztoj közismert mondata a boldog és boldogtalan családokról. Jonathan Franzen regényei ugyanis azt sugallják, végeredményben csak boldogtalan családok léteznek, amelyek jellemzői nagyon is hasonló módon termelődnek újra generációról generációra.

Az elmúlt hetek emlékezetpolitikai vitái közepette, derekas küzdelmében az EMIH és a Mazsihisz történelmi ajánlatot tett a magyar társadalom egészét képviselni hivatott kormánynak. Az ajánlat így szól: a vészkorszak hetvenedik évfordulóján ne csak a veszteségről beszéljünk, amit a magyar zsidóság – és az egész magyar társadalom – elszenvedett. Ne csak a magyar állami diszkriminációra, a deportálásokért viselt felelősségre, a döntően passzívan szemlélő, illetve a félmillió elhurcolt és meggyilkolt polgártárs vagyonából részesedett korabeli magyar társadalomra emlékezzünk.

Rabok legyünk, vagy szabadok – kiáltott fel Petőfi a Nemzeti dalban. Persze ha olvasta volna Boldogkői Zsolt válogatott írásait a gének hatalmáról, akkor lehet, hogy a híres mondat úgy hangzana: képesek vagyunk-e dönteni szabadságunkról, vagy ez csupán önáltatás?

Merész vállalkozásnak, sőt halálugrásnak tartják egyes pénteki olasz lapvisszhangok Matteo Renzi előző napi pártpuccsát Enrico Letta kormányfővel szemben, illetve azt: pár hónappal az európai parlamenti választások, illetve Róma soros európai uniós elnökségének kezdete előtt ragadta hirtelen magához a stafétabotot. Letta pénteken rövid látogatásra felkereste Giorgio Napolitano államfőt, akivel közölte „megmásíthatatlan” lemondását. A konzultációk már meg is kezdődtek az új kormány összetételéről, azt szem előtt tartva, hogy Firenze 39 éves polgármestere a jövő héten bemutathassa programját a parlamentben. Európa gyors megoldást sürget. Ezt tolmácsolta szóvivője, Steffen Seibert útján Angela Merkel német kancellár, akinek véleményére különösen odafigyelnek Rómában. Az EU bizottsága Brüsszelből nem kívánt beleszólni az olasz belpolitikai fejleményekbe, de emlékeztetett, együttműködnek Itáliával a júliusban kezdődő olasz EU-elnökség előtt.

Egy paksi reaktorblokk kapacitásával megegyező áramtermelő képességű, 395 megawattos naperőmű kezdte meg a működését Kaliforniában. A világ jelenlegi legnagyobb hasonló létesítménye 140 ezer háztartás áramellátását biztosítja.