Tudta? A dél-olaszországi Riace nevű kisváros is üzen Brüsszelnek. E szerint a menekültek befogadása hasznot hajtó vállalkozás is lehet.

A Magyarországon folyó plakátkampány közepette és a tervezett népszavazás küszöbén különös hangsúlyt kap egy régi menekültügy. A Törökországban elszenvedett örmény népirtás egy epizódja volt „A Musza Dagh negyven napja”. Franz Werfel ráadásul egy másik embercsoportra is gondolt, amikor a regényt írta.

Kassák Lajos, a magyar avantgárd vezéralakja nem csak a szépirodalomban és a képzőművészetben alkotott maradandót. Munkásságának avatott ismerője, Standeisky Éva úgy tartja, hogy publicisztikai írásai napjainkban is tanulságosak, s fontos lenne összegyűjtve, önálló kötetben kiadni azokat.

Egy újfajta hadviselés, a kiberháborúk korszaka érkezett el. Ütközeteit már nem bombákkal, tankokkal, hanem az informatika arzenáljával vívják. Egy őrült agresszor kezében azonban az informatika vívmányai halálos fegyverként alkalmazhatók, és ez akár belátható időn belül megtörténhet.

„Most megjelenő könyvem félig memoár, félig vázlat a történelem legutóbbi évtizedeihez” – vallja Tömpe István, aki negyedszázada az Állami Vagyonügynökség élén az elsők között vágott bele a szocialista állami vagyon azóta is vitatott lebontásába. Mint állítja, a rendszerváltás utáni kormányok sohasem vették elég komolyan a piacgazdaság intézményeit.

1943. október elején sokféle kishajó, kajak, kenu, evezős csónak, halászbárka evickélt a dán partoktól át az Oresund-szoroson az 5-10 kilométerre fekvő svéd oldalig. A különös kirajzás nem valamilyen sétahajókázás vagy sportviadal volt, hanem a szó szoros értelemben drámai versenyfutás az életért.

Gerhard Schmidhuber neve jószerével ismeretlen, holott többen neki tulajdonítják, hogy 1945-ben megmenekült az erzsébetvárosi gettó.

A Don mentén felsorakozott, majd az 1943. januári szovjet áttörés nyomán megsemmisített 2. magyar hadsereg mellett a Horthy-hadvezetés kihajszolt egy másik, 90 ezer fős haderőt is a náci frontvonal mögötti megszállt területekre, rendfenntartó, pacifikáló feladatokkal. Ez a sereg partizánvadászat címén terrorizálta a lakosságot, sőt tömeggyilkosságokat is elkövetett, ám bűntetteiket mostanában – nemegyszer indulatos viták közepette – eltérően ítélik meg a hazai történészek. Christian Hartmann német hadtörténészt, a szovjet–német háború szakavatott kutatóját arról kérdeztük: mire jutott e részleteiben messze nem ismert háborús mellékfront vizsgálatában.

Hetvenkét éve, 1941. szeptember végén a náci halálbrigádok két nap leforgása alatt több mint 33 ezer helybéli zsidót belelőttek az akkori Kijev szélén húzódó Babij Jar szakadékos szurdokába. A tragikus történet ma sem annyira közismert, még a szovjet időkben is megpróbálták kitörölni az emlékét. Mindezek ellenére Babij Jar – mint Auschwitz – mára holokauszt szimbólum lett.

Nézem az Euronews híradóját, s látom, hogy Joachim Gauck német államfő francia kollégája, Francois Hollande társaságában Oradour-sur-Glane mártírfaluba, a náci barbarizmus egyik hírhedett tetthelyére látogatott. Gauck a német politikusok közül elsőként hajtott ott fejet – államférfiúi gesztussal.

Mühldorf számomra egyszerre tragédia, s remény. Iszonyú, mert 1944-ben e bajor kisváros határában egy eszelős náci hadiipari programnak több ezer, köztük sok magyar zsidó rabszolgamunkás esett áldozatul – mondja Alpár Vera, a Gyermekmédia Egyesület vezetője.

Hetven éve, hogy a Don-kanyarban odaveszett a 2. magyar hadsereg. Voronyezsben ma és holnap az egykori doni munkaszolgálatos, Örkény István írói munkásságát ünneplik könyvbemutatókkal, színielőadásokkal. A folyó melletti iparvárosban a helyi egyetem oktatói, hallgatói előadásokat hallgathatnak a groteszk mesteréről, majd magyar és orosz színészek Örkény Egyperces novelláiból olvasnak fel a kultúraszerető voronyezsieknek.

Vajon hányan ismerik Kamenyec-Podolszkij nevét? Ennek az ukrajnai kisvárosnak a határában, 71 éve, augusztus végén pár nap leforgása alatt 23 600 zsidó embert, köztük 10 ezernél is több magyarországit mészároltak le az SS halálosztagosai.

Amikor elolvastam, úgy éreztem, azonnal át kell tennem magyarra a 101-es hamburgi tartalékos rendőrzászlóalj rémtörténetét – mondja Szekeres Gábor, az amerikai történészprofesszor, Christoph Browning által jegyzett mű fordítója. A dokumentumkönyv a náci rend védelmére felesküdött férfiakról szól, akiket 1942-ben a megszállt Lengyelországba vezényeltek. Itt gyilkológépek lettek az átlagemberekből. Tizenhat hónap leforgása alatt 38 ezer lengyel zsidót mészároltak le. Az írás száraz dokumentum, már-már szenvtelen hangú a szöveg, de mint Szekeres mondja: drámai, ismét kiderül, hova vezet az eszement fajgyűlölet.

– Már kissrácként is szerettem rajzolni, gyakran képregényeket, majd eladtam azokat pár forintért osztálytársaimnak – mondja Weiler Péter festő, grafikus, író, digitáliskönyv-kiadó, az elektronikus Habostorta szolgáltatóhálózat ügyvezetője.

Hatvanhét évvel ezelőtt, 1944. november 7-én Szenes Hannát kivégezték a Margit körúti Hadik laktanyában. Egy nyilas katonai bíróság halálra ítélte, amiért zsidómentő brit tisztként visszatért az országba. Főbe lőtték, mindössze 23 évesen.

Szokatlan hírrel került tavaly a Hugo Boss ruhagyár a világsajtó címoldalára. A nemzetközi hírű német divatház ezúttal nem valamilyen új öltönyfazonnal, hanem a háború előtti működésének eddig homályban maradt részleteivel keltett figyelmet.