Múltfeltárás gyerekszemmel

Mühldorf számomra egyszerre tragédia, s remény. Iszonyú, mert 1944-ben e bajor kisváros határában egy eszelős náci hadiipari programnak több ezer, köztük sok magyar zsidó rabszolgamunkás esett áldozatul – mondja Alpár Vera, a Gyermekmédia Egyesület vezetője.

 – Egyúttal vigasz – teszi hozzá a gyermeki lelkek civil istápolója –, mivel a mühldorfiak már hosszú évek óta sokféleképpen juttatják kifejezésre bűntudatukat. Legutóbb úgy is, hogy a helyi közösség meghívására egy csapatnyi egyesületi gyermek utazott oda – német kortársaikkal együtt emlékeztek az áldozatokra. A szokatlan zarándokút, a múlt és jelen története kanyargósan kapcsolódik össze. Alpár Vera és gyermekbarát kollégái, pedagógusok, szociológusok, újságírók már jó ideje azzal próbálkoznak, hogy a közhasznú Gyermekmédia Egyesület égisze alatt segítsenek eligazodni a felnövekvő ifjú nemzedéknek a világ dolgaiban. Egyfajta missziónak tekintik, hogy a (játék) programjaikat látogató gyerekekbe átplántálják a rasszista gyűlölködésektől mentes, a mindenféle etnikai kisebbségre nyitott világlátás gondolatait.

A mai iskola erre nemigen tanít – állítja Vera, aki felkészült elméleti és sok helyütt megfordult terepmunkás szociológusként alaposan ismeri a kisebbségi ügyek szűnni nem akaró problémáit. Milyen ma nálunk fogyatékosnak lenni, miért kitaszított a cigányság, mi a holokauszt? E kérdésekről a mai tizenévesek jószerével nem tudnak semmit, vagy fogalmaik – nemegyszer az otthonról hozott káromkodások szintjén – zavarosak, intoleránsak. Ömlik a szenny a tömegmédiából, az internet különösen lélekmérgező. Elrettentő példa, hogy a világhálón mostanában szúnyog-holokausztnak mondják a vegyszeres rovarirtást, amiből legfeljebb csak annyit jegyeznek meg a gyerekek, hogy a szó sokak pusztulását takarja.

A Gyermekmédia szakemberei azzal biztatják magukat, ha antirasszista okításaik kicsit is befogadásra találnak, már megérte. A gyerekek nem sodródnak védtelenül a szélsőségek irányába, sőt: rajtuk keresztül szüleik előítéletes balhite is megváltozhat. Ugyan már, naivitás – lehetne erre legyinteni. Annyi azonban bizonyos, hogy a Gyermekmédia Egyesület programjai igencsak eredetiek. Amellett, hogy az UNICEF-fel együttműködve fellépnek a gyermekjogokért, az érdeklődő fiatalok – kisiskolásoktól egyetemistákig – kipróbálhatják magukat: milyen lehet riporternek lenni a Kölyökadó Gyermekrádióban és a Hang Adó Ifjúsági Rádióban. Az egyesület 2010 óta üzemelteti e rádiókat, van saját riportercsapata, mi több, szerveznek médiatábort is, ahol szakavatott sajtómunkások avatják be a résztvevőket a rádióriport és a filmkészítés rejtelmeibe.

– A gyermekrádiózás befolyásoló erejéhez ma sem fér kétség – állítja Vera, aki annak idején a Magyar Rádió tiniriportereként olyan ügyekben is szóra bírta interjúalanyait, amelyek akkoriban „illetlennek” számítottak. A mai gyermekrádiósok antirasszista törekvései így esnek egybe a mühldorfi programmal. A bajor kisváros önkormányzata ugyanis az egykori koncentrációs tábor túlélő magyar áldozatai és hozzátartozói mellett – egy másik civil társszervezet, a Szembenézés Alapítvány közvetítő bábáskodásával – a Gyermekmédia ifijeit is meghívta az idei közös kegyeleti megemlékezésre. A gyerekek addig nem tudtak semmit Mühldorfról, s pláne holokauszttörténetéről, pedig a hírhedt dachaui haláltábor amolyan kihelyezett részlegeként a nácik ott is rémtetteket követtek el. 1944-ben, amikor a szövetségesek már tönkrebombázták a Harmadik Birodalom ipari létesítményeit, a német hadvezetés kiszemelt egy Mühldorf-közeli rejtett völgyet: oda akarták telepíteni az új „csodafegyver”, a lökhajtásos Messerschmitt harci repülőgépek gyártását.

Gigantikus méretű, több méter vastag betonnal védett bunkergyár építésébe fogtak vagy tízezer, köztük sok magyar zsidó rabszolgamunkással. A kegyetlen, túlhajszolt robotban az alultáplált foglyok ezrével vesztették életüket. A bunkergyárat soha nem fejezték be, a benyomuló amerikai hadsereg felrobbantotta, a megmaradt betonelemek ma is ott meredeznek mementóként. De volt más is. Mühldorf másik végén, az úgynevezett erdei lágerben földbe ásott, fedetlen vermekben kellett átvészelni a téli időjárás viszontagságait a máshova már sehova sem férő foglyoknak. A mühldorfi holokauszt tragikus fejezeteihez tartozik, hogy ott helyezték el a német katonák által megbecstelenített zsidó nőket újszülöttjeikkel – sorsukra hagyva. Ma kétezer kis sír is ott domborul az áldozatok temetőjében. Aligha kell mondani, hogy az emléktúra minden résztvevőt letaglózott. Nem igazán tudom, ki, mit, hogyan tud feldolgozni magában, de abban biztos vagyok – töprengett hangosan Alpár Vera –, hogy a zarándoklat életre szóló élmény a gyerekek számára.

A felkeresett tetthelyek, a túlélők visszaemlékezései mellett a gyerekmédiásokat nem kevésbé mellbe vághatta, ahogy a mai német fiatalok feltárják a múltat. Érettségi feltétel, hogy csoportos kutatómunkával, előadással egybekötött dolgozatot kell készíteni a holokauszt helyi eseményeiről. Aztán ott a másik program, „A számokból embert” című projekt, amelynek keretében a fiataloknak fel kell vázolniuk az egyik áldozat életútját. Ami nem is olyan egyszerű feladat, mert, mint a cím mutatja: a lágerfoglyokról a karjukba tetovált számon és néhány listán kívül jószerével nincs más kiinduló támpont. – Mindemellett a múlttisztázás időnként bizarr érzéseket keltett – jegyezte meg Vera, arra utalva, hogy az idei emléktanácskozáson az egyik helyi diákcsoport amolyan német precizitással, szétszedhető makettel demonstrálta a bunkergyár építészeti megoldásait. Mindezt anélkül, hogy egy szóval is említést tettek volna az odahurcolt szerencsétlenek sorsáról.

 – Most nem a szenvedéstörténet volt a feladat – magyaráztak –, hanem kizárólag a műszaki dokumentáció. Mindezzel együtt a Gyermekmédia tudósítói – és kísérő mentoraik, köztük Varga Ilona, a Magyar Rádió Cigányfélóra műsorának szerkesztője, vagy Sándor Zsuzsa, a 168 Óra hetilap munkatársa –most azon dolgoznak, hogy a zarándokútról készített video- és írott beszámolókat megosszák a világháló közösségi oldalain. Eközben az egyesület programalkotói még gondolkodnak a terjesztés szélesebb lehetőségeiről. Műveiket iskolai segédanyagként szívesen felajánlanák és elkészítenék, ha a pedagógustársak igényt tartanának a múltfeldolgozásra, a megbocsátásra, egymás elfogadására a történelem, az etika vagy a média tantárgyak oktatásában.

-
Rabszolgamunkások dolgoznak a Mühldorf melletti repülőgépgyár bunkerén a Süddeutsche.de oldalán megjelent képen
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.