Schengen vége?

Schengen a hidegháborút lezáró, „boldog békeidőkben” alapjában véve zökkenőmentesen, jól működött. Különösen az egykori, zárt államhatárok közé szorított szocialista országok utazóközönsége számára mehet élményszámba, hogy az egykori, rigorózus útiokmány-ellenőrzések korszaka után immár akadálytalanul járhatnak-kelhetnek Európa egyik szegletéből a másikba. Az évek során hozott több kiegészítő megállapodás tovább finomította a rendszert, még a beépített „fékekkel” együtt is. Ezek egyik legfontosabbika, hogy egy tagország rendkívüli esetekben – a többiek előzetes értesítése mellett időlegesen, maximum 30 napra – visszaállíthatja a határellenőrzéseket. Így cselekedett például Portugália a 2004. évi európai focibajnokság idején, vagy 2013-ban Németország a G7-hez tartozó nagyhatalmak vezetőinek csúcstalálkozója alkalmával.

Ám a kilencvenes évek óta a Schengen körüli világ is nagyot változott, közülük a legfontosabb, hogy Európa mély válságon ment át, s ennek melléktermékeként előretörtek a nemzeti, élesen nacionalista hangot megütő pártok – fejtegetik a világpolitikai ügyeket studírozó Stratfor elemzői. Ezek az euroszkeptikus, migrációellenes erők – amelyek több uniós országban egyúttal kormánypártok is – rendre hangoztatják, hogy a schengeni egyezményt meg kell szigorítani, vagy akár megszüntetni. A Stratfor most arra hívja fel a figyelmet, hogy bár Schengen revíziója már korábban is felmerült, de mostanában a menekültáradat, a nacionalista pártok erősödése és az ingatag gazdasági helyzet együttes hatására az uniós tagországok hajlanak arra, hogy átírják, bizonyos pontokon pedig eltörölnék a határtalan Európa egyezményét.

Bár az elkövetkező hetekben-hónapokban bizonyára számos (csúcs-) találkozón vitatkoznak majd arról is, hogy a migránsáradat közepette hogyan szabják át a schengeni határokat, annyi bizonyos: a tagországok visszaléphetnek. A nacionalistáknak amúgy sem kell annyi Európa, s ennek jegyében ismét nagyobb beleszólást követelnek, hogy ellenőrizzék majd a belső határokat. Már a jelenlegi szabályok is megengedték, hogy a tagországok rendvédelmi erői a vonatokon, távolsági buszokon, reptereken vagy a határoktól távolabbi országutakon szúrópróbaszerűen (okmány)ellenőrzéseket hajtsanak végre. Így aztán valószínűsíthető, hogy a terrorveszélyre hivatkozva megszaporodnak majd az ilyen és ehhez hasonló, szabad mozgást korlátozó intézkedések is.

A helyzet azonban korántsem egyszerű. Már csak azért sem, mivel a menekültválság csillapításán túl a tagállami érdekeltek pontosan tudják, hogy Schengen már eddig is sokat hozott a konyhára: annak révén nőtt az export-import, fellendült a turistaforgalom, az árufuvarozó kamionok különösebb várakozások nélkül átroboghatnak a spiritualizált határokon. Emellett soha nem látott mértékben kiszélesedett a kishatárszéli forgalom, már teljesen természetes, hogy az ott lakók átjárnak dolgozni, vásárolni, s végül, de nem utolsósorban a kormányok azzal is sokat tudtak megtakarítani, hogy lebontották a szögesdrótokat, eddig nem volt szükség a zöldhatárok őrizetére. Így hát nem kérdés: újból ki kell majd találni Schengent. Ha azonban úgy hozzák majd meg a rendvédelmi intézkedéseket, hogy azok gyengítik majd az egyezményt, az visszalépés, fájdalmas üzenet lenne az európai egység híveinek.

*

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.