Romlást jelző friss európai adatok és romló piaci hangulat közepette beszélgettek telefonon a hét legfejlettebb ipari állam (G7) pénzügyminiszterei kedd délután. Brüsszelben a pénzügyi biztos szóvivője nem tulajdonított különösebb jelentőséget az egyeztetésnek, holott a két héttel ezelőtti Camp David-i csúcs óta ez már a sokadik véleménycsere, amelynek közvetlen előzményei ráadásul drámaiak: félő, hogy a spanyol bankokat a feltőkésítésük körüli huzavona miatt megrohanják a betétesek. Cristobal Montoro pénzügyminiszter még tovább növelte a feszültséget, amikor arról beszélt, hogy Madrid nem tudja tovább finanszírozni magát a piacokról, olyan nagy már a kockázati prémium a hat százalékot jóval meghaladó, és a némethez képest csillagászati mértékű hozamban. Mondta ezt két nappal azelőtt, hogy a kormány csütörtökön egy-kétmilliárd eurónyi állampapírt szeretne eladni.

Kétéves mélypontra, az 1,24 körüli szintre süllyedt a dollárral szemben az euró árfolyama, unciánként 1620 dollár környékére drágult az arany, és száz dollár alá csökkent a Brent olaj ára – azt követően, hogy pénteken első igazi idei feketenapjukat zárták a világ tőzsdéi, elveszítve idei nyereségük zömét.

A következő két évtizedben megugrik az észak-amerikai olajtermelés, s ezzel párhuzamosan tovább javul az energiafelhasználás hatékonysága. Az Egyesült Államok a szükségletének már csak kevesebb mint felét importálja, főként Kanadából. Ezen belül a Közel-Kelet aránya 22 százalékra esett.

A kezdet és a vég. Csak ebben a két alapvető kérdésben nem értenek egyet az uniós tagországok, s köztük az integráció motorjának számító kettős tagjai, Németország és Franciaország.

Drámaian rontotta a márciusi előrejelzéséhez és az Európai Bizottság nemrégiben közzétett prognózisához képest is a magyar gazdaság idei kilátásait az OECD, amely immár 1,5 százalékos visszaesésre számít. A helyzetet mindazonáltal érdemben javítaná, ha mihamarabb megállapodna a magyar kormány az EU-val és az IMF-fel. Közben az eurózóna is szenved, a megszorítások számos országban elérték a társadalom tűréshatárát, így drámai fejlemények sem zárhatók ki.

Kísértet járja be Európát, Japán kísértete. Fogyasztás, beruházás és hitel nélküli „elveszett évtized” elé nézünk – figyelmeztet a holland jegybank. Borús elemzésének lényege: az állami költekezés felfuttatása nem hozhat megoldást, csupán a megszorítás. Csakhogy ez a válság nem szokványos.

A világgazdaság – és ezen belül az eurózóna – helyzetének elemzéséről kiadott hétvégi közös közlemény arra utalt, hogy éles viták bontakoztak ki a legfejlettebb nyolc állam hétvégi Camp David-i találkozóján.

A lejtő stimmel, de a haladás iránya nem. Az eurózóna országainak egy részében a polgárok beleszédültek a mélység látványába, ahogy a gazdaságok egyre gyorsulva közelednek a szakadék széléhez. Belefáradtak abba is, hogy mást sem hallottak: ha összehúzzák magukat, akkor elkerülhető a katasztrófa.

Egyetlen, fedezeti jellegűnek látszó, de a saját tőkével saját kockázatra végzett tranzakciónak nyilvánítható ügyleten hat hét alatt kétmilliárd dollár veszteséget okozott a JPMorgan Chase-nek a Londoni Bálna, azaz a brit fővárosban dolgozó alkalmazottja, sajtóértesülések szerint Bruno Iksil.

Három éven belül a negyedik bankmentő akcióját hirdette meg a spanyol kormány pénteken, néhány nappal azután, hogy állami irányítás alá kellett vonnia a harmadik legnagyobb pénzintézetet, a Bankiát.

Állami irányítás alá vonták a harmadik legnagyobb spanyol bankot, a Bankiát, amely az ingatlanpiac és az építőipar összeomlásának terheit hordozza, s árnyékot vet a jobb állapotú Santanderre és BBVA-ra is. A görög politikai válság eszkalálódása nyomán ismét Spanyolországra terelődött a befektetők figyelme, s a tízéves állampapírok hozama megint hat százalék körül mozog.

Tíz éven belül megduplázódhat az olaj ára – vélik a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szakértői most publikált tanulmányukban. A kitermelés ugyan tetőzik, de új módszerekkel még egy ideig fenntartható a jelenlegi szint, az alternatív, megújuló forrásokból azonban kevés van.

Javította előrejelzését az amerikai jegybank (Fed), amely a januári prognózishoz képest gyorsabb ütemű gazdasági növekedést, alacsonyabb munkanélküliséget és mérsékelt inflációt vár. Ennek nyomán nem változik a rendkívül alacsony kamat, amely 2014 végétől kezdhet emelkedni.

A fejlett partnereinél gyorsabban növekvő amerikai gazdaság erősítheti a dollárt a politikai és recessziós félelmektől űzött euróval szemben, véli a megkérdezett elemzők zöme. Az amerikai jegybank (Fed) kamatdöntő nyíltpiaci bizottsága kétnapos ülést tart, s a ma, szerdán este várható közlemény eligazítást adhat, miként ítélik meg a szakértők a gazdasági helyzetet, és szükségesnek tartanak-e további könnyítéseket. Ha igen, az viszont a dollár erősödése elleni érv lenne.

Róma. Sétálgatunk, sétálgatunk, az éttermek meg üresek. Vagy ha nem is üresek, de nincsenek tele. S ha Silvio Berlusconi volt kormányfő híres válságmeghatározásából indulunk ki, akkor Itáliában bizony a krízis jegyeit észlelhetjük.

A tervezettnél egy évvel később, 2014-ben hozza egyensúlyba a költségvetést az olasz kormány, mert a gazdaság növekedését is ösztönözni szeretné a GDP 120 százalékára rugó államadósság csökkentéséhez. Mario Monti miniszterelnök szerint a szigor a későbbi növekedés alapját teremti meg.

A néhány nappal ezelőtti helyzethez képest a vártnál több, de az eredeti kérésnél kevesebb pénzt, 430 milliárd dollárt gyűjtött össze a Nemzetközi Valutaalap (IMF) a pénzügyi válságba jutott országok támogatására. Az öt hónapon át tartó kalapozásra az eurózóna krízise miatt volt szükség, de a mentőalap bármely tagországnak segíthet.