A megemelkedett amerikai készletek, a borús világgazdasági előrejelzések, a lassuló kínai és indiai növekedési kilátások miatt jelenleg csökken az olaj ára. Az északi-tengeri Brent hordónként alig haladja meg a száz dollárt, míg az amerikai nyersolajé kilencven alá esett, szemben a februári 125 és 110 dollárral.

Az irányzatok értékeléséről a Nemzetközi Valutaalap (IMF) májusban két tanulmányt is közzétett. Az amerikai energiahivatal (Energy Information Administration - EIA) friss számai egyértelműen jelzik, hogy alapvető változások zajlanak a világ legnagyobb olajfogyasztójának és harmadik legnagyobb olajtermelőjének számító Egyesült Államokban.

A The Washington Post előrejelzésekre és az EIA tényadataira hivatkozva azt írta, hogy az amerikai energiafogyasztásban az import aránya a 2007-es 29 százalékról és a mai 22-ről 2035-ig 13 százalékra mérséklődik. Egyre nő ugyanis a hazai termelés és javul az energiahatékonyság.

Az olajból és a folyékony üzemanyagokból a szükséges mennyiségnek már csupán 45 százaléka érkezik külföldről. A behozatalon belül 29 százalékos Kanada, 11 százalékos Venezuela, 10 Nigéria és 8 Mexikó részaránya. A Közel-Keleté mindössze 22 százalék. Ezen belül Szaúd-Arábia 14 százalékot képvisel.

Becslések szerint az amerikai termelés – ide tartozik a bioüzemanyag és a cseppfolyós gáz – a jelenlegi napi nyolcmillió hordós szintről 2035-re 12 millióra emelkedhet a bevont új területeknek és technológiáknak köszönhetően. Kanada háromról hatra ugorhat, miközben ígéretesek az új brazil, argentin és kolumbiai feltárások is.

Az IMF friss kutatási anyagában azzal érvel, hogy bár az elmúlt évtizedben az olaj reálára (1970-es dolláron számolva) megnégyszereződött, mégsem omlott össze a világgazdaság, mint a hetvenes vagy a nyolcvanas években.

Ennek oka, hogy az árakat most a kínai és indiai kereslet növekedése löki feljebb, nem pedig a kínálat csökkenése. A jegybankok másképp kezelik az inflációs veszélyt, az ipari államokban egyre hatékonyabban használják fel az energiát, s az országok egyre több forrásból töltik fel készleteiket. A termelők pedig visszaforgatják jövedelmüket a fogyasztó országokba.

A valutaalap szakértői azonban hivatkoznak a május elején közzétett, s lapunkban is ismertetett műhelytanulmányra, amely – részben ellentmondva az észak- és dél-amerikai folyamatoknak, illetve az IMF friss elemzésének – aggodalmakat fogalmazott meg az olajellátás biztonságát illetően. Egyrészt a geopolitikai feszültségek lehetséges hatásait, másrészt az olajtermelés természetes hanyatlásának következményeit számba véve az elemzők a hordónként ár megkétszereződését vetítették előre tíz éven belül.

A szerzők abból indultak ki, hogy a történelmi összehasonlításban is rendkívül magas ár ellenére 2005 óta tetőzik a kitermelés, és nagyon alacsony szintre süllyedtek a kihasználatlan kapacitások. Viszont a magas árak nyomán belépő új technológiai eljárások következtében felfelé módosultak a pusztán a geológiai korlátokra épülő kitermelési előrejelzések. Az IMF kutatói megkísérelték összegyúrni a technológiai és a geológiai modellt, hátha sikerül az előrejelzések megbízhatóságát növelni.

Az egyszerű ökonometriai modellek eddig csak a kereslet változását próbálták meg követni, de a kereslet mindeddig jól megragadható trendbe illeszkedett. Ezért ez a módszer nem alkalmas rá, hogy a hosszabb távon ható áremelkedést előrejelezze és a kínálat átmeneti csökkenését számításba vegye. Ráadásul nagyon is elképzelhető, hogy most már valóban a geológiai korlátok tartják magasan az árakat.

A tanulmány szerzői idézik például Lutz Kilian és James Hamilton munkáit. Előbbi kutató szerint csak a kereslet határozza meg az olaj árát, a kínálati oldal befolyása elenyésző. Utóbbi viszont úgy véli: a stagnáló kitermelés – vagyis az olajkitermelés növekedési ütemének csökkenése – az egyik oka lehet annak, hogy 2007-08-ban megugrottak az árak. Ennek nyomán azonban a gazdaságban keletkeznek zavarok. Az autóiparban például apad a háztartások elkölthető jövedelme. Vagyis visszajutunk oda, hogy a hatás mégis keresleti. Ám a kínálat mérséklődése Hamilton szerint is csak átmeneti jellegű, mert a magas ár serkenti a technológiai változásokat, és megjelennek az olajat helyettesítő energiaforrások.

Az IMF-tanulmány szerzői viszont a magas olajárat úgy értékelik, hogy egyrészt a kitermelés már korlátokba ütközik, másrészt a keresletet is sokkhatások érték Kína és India felemelkedése, gyors fejlődése miatt. Vagyis a kereslet trendje is megváltozott.

Ez a két hatás együtt okozhatja azt, hogy tíz éven belül az olaj ára megkétszereződik. Az elemzők kitérnek rá természetesen, hogy a nagy recesszió mélypontján, 2009-ben a termelés hanyatlása, azaz a kisebb kereslet miatt esett az olaj ára. De már nagyjából helyreállt az az áralakító folyamat, amelynek meghatározó eleme, hogy egyre nehezebb megfelelő mennyiségben olajat a felszínre hozni.

A valutaalap közgazdászai számos forgatókönyvet tettek az olvasó elé, és elképzelhetőnek tartották, hogy a világ olajkitermelésének és az olaj árának az alakulása fordulóponthoz érkezett. Ha ez a feltevés igazolódik, akkor két további aggály merül fel: milyen hatással lesz ez a világ, illetve az egyes országok gazdasági növekedésére és a helyettesítésre.

Ami az első kérdést illeti, a hatás erőteljes lehet, és fékezheti a növekedést. Ám ez a témakör további vizsgálatot érdemel, mert a tartós olajkínálati sokk, és az árak megkétszereződése teljesen új helyzetet teremthet. Ami a második aggályt érinti, nyilvánvaló, hogy a technológiai változások egyelőre nagy mennyiségben nem teszik lehetővé az olaj helyettesítését.