A globális pénzügyi rendszer stabilitását leginkább az eurózóna válsága fenyegeti, s e krízis külső hatása főként a kelet-közép-európai országokban érzékelhető a kereskedelmi és banki kapcsolatok, illetve a valutaövezet perifériájához hasonló jellemvonások miatt. Ezt írja a kedden késő este nyilvánosságra hozott pénzügyi stabilitási jelentésében a Nemzetközi Valutaalap.

Júliusi előrejelzéséhez képest is rontotta prognózisát a Nemzetközi Valutaalap (IMF), amely ezen a héten tartja a közgyűlését Tokióban. A világgazdasági kilátásokat tartalmazó elemzés már a bevezetőjében a lényegre tér: azt feszegeti, a fejlett és feltörekvő országok lassulása átmeneti vagy tartós folyamat lesz-e.

Nyolc százalék alá esett az amerikai munkanélküliségi ráta szeptemberben, amikor a munkaügyi minisztérium pénteki jelentése szerint 114 ezer új állás keletkezett.

Németország megszerezte a kínai piacot, miközben az euróövezet más államait éppen Kína szorította ki hagyományos exportpiacaikról. Növekvő deficitjüket a német és a francia tőke finanszírozta, aminek révén hosszabb ideig elkerülhették a szükséges reformok végrehajtását – hívja fel a figyelmet ezekre az összefüggésekre három friss IMF-tanulmány.

Belezuhan-e az önmaga által kivájt fiskális szakadékba az amerikai gazdaság, életbe lépnek-e januárban a tervezett adóemelések és kiadáscsökkentések, amelyek egy év alatt a nemzeti össztermék (GDP) több mint három százalékával kurtítanák meg a büdzsé hiányát, vagy képes lesz a két nagy párt az elnök- és kongresszusi választások után ésszerű iramú deficitcsökkentési programban megállapodni, elkerülve a visszaesést?

Nagy-Britannia a legfontosabb céljának a felduzzadt államadósság csökkentését tekintette az első világháború után, de a választott stratégia nyomán elveszítette versenyképességét, és még több adósságot halmozott fel. A nyolcvanas-kilencvenes években Olaszország kevesebb, Belgium nagyobb sikerrel kezelte ezt a problémát – derül ki a Nemzetközi Valutaalap (IMF) esettanulmányaiból.

– A világgazdaságot sújtó megannyi tényező közül a legkárosabb a bizonytalanság, hogy vajon a politikai döntéshozók a korábban globális szinten is egyeztetett intézkedéseket végrehajtják-e – mondta hétfőn Washingtonban, a Peterson Intézetben elhangzott s a Nemzetközi Valutaalap (IMF) októberi ülésszaka elé készített beszédében Christine Lagarde.

Az európai információs technológiai cégek a globális bevételeknek csak tíz százalékát szerzik meg, miután az ágazatba évtizedeken át keveset fektettek be. Az Egyesült Államok és Ázsia tör előre – írja a Financial Times, ismertetve az A.T. Kearney tanácsadó cég friss tanulmányát.

A világgazdasági kilátások hanyatlását jól mutatja a globális befektetések alakulása. A vállalati felvásárlásokra és összeolvadásokra költött összeg az idén 34 százalékkal csökkenhet, s mindössze 675 milliárd dollárt tehet ki. A helyzet azonban – írja a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) új tanulmányában Michael Gestrin – ennél is rosszabb, mert a cégek közben nagy erővel válnak meg korábbi befektetéseiktől is, azaz eladják a leányvállalataikat.

Havonta negyvenmilliárd dollárt költ jelzálog fedezetű értékpapírok vásárlására, és 2014 helyett egészen 2015 végéig nulla és negyed százalék között tartja az irányadó kamatot az amerikai Fed.

A kiábrándító augusztusi foglalkoztatási adat nyomán az elemzők arra számítanak, hogy az amerikai jegybank (Fed) e heti kétnapos ülése után csütörtökön bejelenti, hogy megindítja a monetáris könnyítés harmadik szakaszát, s egészen 2015-ig tartani ígéri a nulla százalékhoz közeli irányadó kamatot. Közben a Moody's is leminősítéssel fenyegeti az Egyesült Államokat, ha az elnökválasztás után nem alakul ki ésszerű költségvetési és adósságcsökkentési pálya.

A világgazdaságon és az európai ígéret betartásán múlik az ír program sikere – hangoztatta hétfőn a Nemzetközi Valutaalap (IMF), amely a 2010. decemberi megállapodás alapján jóváhagyta a hitelkeret következő, 0,9 milliárd eurós részének utalását. Ez része az ír kormány, az Európai Unió és a nemzetközi pénzügyi szervezet által összeállított 85 milliárd eurós csomagnak. Az ír kormánnyal folytatott konzultációkról hétfőn kiadott hosszabb elemző anyagban az IMF szakértői méltatják a dublini erőfeszítéseket a költségvetés és az államadósság rendezésére, a bankreform végrehajtására, s általában nagy elismeréssel szólnak arról, hogy Írország a vártnál jobban teljesíti a programot, s már a piacról is képes finanszírozni magát, méghozzá kedvező hozamok mellett.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) a 2010. decemberi program alapján utalja a következő 0,9 milliárd eurós részt az általa jóváhagyott kölcsönből, amely része az ír kormány, az Európai Unió és a nemzetközi pénzügyi szervezet által összeállított 85 milliárd eurós csomagnak.

A várakozástól jócskán elmaradt a pénteken közzétett adat a munkahelyteremtés helyzetéről az Egyesült Államokban. Mindössze 96 ezer állást hozott létre a magán- és az állami szféra, holott a megfigyelők 120 ezerre számítottak. Ez arra utal, hogy az amerikai jegybank (Fed) is kénytelen lesz beavatkozni.

Bankuniót, a periféria-tagországok államkötvényhozamának kordában tartását és kamatcsökkentést is szorgalmaz az OECD, amely néhány órával az Európai Központi Bank (EKB) rendkívül fontosnak ígérkező ülése előtt tette közzé Párizsban féléves jelentését a hét legfejlettebb ipari állam teljesítményéről.

A befektetők azt várják, hogy az amerikai jegybank újabb dollár ezermilliárdokkal járul hozzá a gazdaság élénkítéséhez. Bernanke elnök nincs könnyű helyzetben: az adatok nem elég rosszak, hogy a jegybank most gyors lépések mellett kötelezze el magát, de nem is elég jók, hogy ne tegyen semmi.

A hiteles gazdaságpolitika, az alacsony infláció, államadósság és költségvetési hiány miatt a befektetők rekordalacsony hozamok mellett is kedvelik Csehország állapapírjait. A korona már túl erős, a Moody's Olaszországnál négy, Spanyolországnál öt kategóriával jobb befektetési kategóriába sorolja az egykori szocialista országot.

Segíteni szeretnénk Görögországon, de nem szórhatjuk a pénzt egy feneketlen kútba. Jobb lenne, ha Athén önszántából kilépne az eurózónából, e döntés hatása kezelhető lenne, bár nagyon sokba kerülne, és súlyos zavarokat okozna. Szerencsésebb lenne ugyanakkor, ha a görög kormány tartaná magát az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) programjához, és a valutaövezeti tagság megtartása mellett törne lándzsát, habár jó volna közben kialakítani a tagság megszüntetésének mechanizmusát, s felkészülni az eurózóna immár küszöbönálló felbomlására.