A legutóbbi esküvőn, ahol jártam, egy Trabant kabrióval hozták a menyasszonyt, az azt megelőzőn meg egy helyi lovas kocsis fogta be két paripáját, hogy a templomból az étterembe szállítsa a menyasszony-vőlegényből immár férj-feleséggé kihirdetett ifjú párt. Lám, a magyar nyelv is mennyire macsó, ahogy bekötik egy asszony fejét, mindjárt az ura háta mögé kerül a rangsorban, bármennyire is tenyéren hordoztatott az udvarlási szakaszban.

Jegyvásárlás és minden más tevékenység közben terrortámadás éri a buszpályaudvart – ezekkel a szavakkal vezette fel Hajdu János TEK-főnök a miniszterelnöknek bemutatott késő esti színjátékot. A terrorelhárítás valószínűleg felháborodva utasítaná vissza megfogalmazásunkat, hiszen komoly gyakorlatot tartott.

A Hit Gyülekezetének többségi tulajdonában levő ATV műsorvezetője (Péterfi Judit; Magánszféra) – egy teljes órán át interjúvolta szep­tember 21-én Vona Gábort, de nem szembesítette őt antiszemita, romaellenes megnyilvánulásaival és a rasszista gárda támogatásával, viszont egyértelműen arra törekedett, hogy Vonát rokonszenves személyként mutassa be. Ez nem fér össze semmiféle fasizmusellenességgel, és ellentétes a gyülekezet deklarált elveivel.

Az október 2-i népszavazás érvénytelensége, ugyanakkor a nemek elsöprő többsége tükrözi azt a fogalmi zűrzavart, amely a magyar politikai elit és a választók fejében él a migráció kérdésköréről. Borítékolni lehetett, hogy azok, akik egyáltalán motiváltak elmenni a referendumra, túlnyomó többségükben a „nem”-re szavaznak.

Ha a valóság véletlenül ellátogatna egy Fidesz-frakcióülésre, egyetlen ember sem akadna, aki fölismerné. Merthogy az igazság utáni állam pártja még csak ellenséges viszonyt sem ápol a tényekkel: már nincs velük viszonya.

Nyolcvankét éves korában elhunyt Márkus György magyar filozófus, a Sydney-i Egyetem professzora. Nem én vagyok a legméltóbb, hogy róla megemlékezzem, számos közeli barátja, munkatársa, tanítványa él Magyarországon és szerte a világban, ők majd a következő hetekben és hónapokban ­nyilván elmondják a lényeget.

Sok-sok éve Angliában élő magyar barátném hazalátogatott két hétre Pestre, s javasolta, hogy egyik este menjünk el a Zeneakadémiára, mert David Liebman és zenekara játszik, de ha ez nem lenne nekem eléggé vonzó, a szünetben majd pezsgőt is ihatunk a találkozás örömére. Ne viccelj, mondtam neki, méghogy Zeneakadémia, méghogy pezsgő?