"Hogy a budapesti rendőrség mintaszerű, azt a külföld is elismeri. Emberei jól képzett, tisztességes emberek. Ha valaki eltéved vagy nem talál oda, ahova elindult, ha valami baja történik, forduljon bizalommal a sarkon álló rendőrhöz, szívesen útbaigazítja.

Puttócskák és szép vonású szoborfők díszítik a Nagymező utca 54-56. alatti, jókora épületet.

Tejmintabolt nyílt 1953 végén a Lenin körúton. A Szabad Nép 1954. január 7-i számában fotóval és rövidhírrel számolt be az eseményről: e szerint az élelmiszeripari minisztérium korszerű üzletében "mindennap nagy a forgalom".

"Meggyőződésünk szerint szebb ajándékot a Főváros Tanácsa felszabadulásunk huszadik évfordulójára nem is tudott volna felajánlani a város lakosságának, mint e tartalmi gazdagságával és különleges növényzetének gazdag változatosságával megalkotott reprezentatív parkot" - ezekkel a szavakkal zárta Jankovich Oszkár, az Országos Mezőgazdasági Fajta és Termelés Technikai Minősítő Intézet munkatársa azt a cikket, amelyben - a Budapest folyóirat 1967 októberi számában - a Gellért-hegyi Jubileumi Parkot méltatta.

Nagyjából a közepénél hasadt ketté a "közvélemény asztalának"márványlapja. Az egyik darabot gondos kezek kegyelettelvisszaillesztették a vasvázra, a másik viszont a falnak támasztva vártaa jövőt. Szobortöredékek, cserepek, kibelezett bútorok borították apadlót. A Budapest folyóirat 1946. márciusi számában közölt fotókvigasztalan látványt mutattak. A tudósítás címe mégis csaknemszenvtelen: "Petőfi Sándor 1848-as ereklyéi 1946-ban a PetőfiMúzeumban".

A Hungária körút és a Gizella út közé zárt, kissé zűrzavaros házrengetegben, ahol nemrég még lerobbant gyárépületek választották el a kertvárost az ipari övezettől, az ember sok mindenre számít, de építészeti különlegességre a legkevésbé sem.

Pelikán - mondja a kedves lakó, aki beengedett a házba, én meg önkéntelen mozdulattal végigsimítom a lustán nyújtózó, kecses madár nyakát.

Jövőbetekintés című munkáját a Budapesti Polgári Lövészegyesület ifjúsági testnevelési alapja javára adta ki dr. Lendl Adolf.

Mint egy mesekönyv illusztrációja, olyan a kép. Göndörszőrű birkák, szépséges paripák, virágba borult gyümölcsfák.

"Sok hasonló föltevés született és halt meg. Például: Magyar Panteon lesz a Várhegyen. (Hősök, művészek temetője, díszes ravatalozó, krematórium.) Idegenforgalmi központ. (Szállodák, fürdők, szórakozóhelyek, külön repülőtér stb.) Öregek köztársasága. (Magányos, társaságra és otthonra szoruló aggok otthona.) Szulejmán kertje. (Mór stílű mulató, háremmel a külföldieknek.) Bukott leányok javító-nevelő intézete. Fedett teniszpálya. Európa legnagyobb cukrászdája. Sóraktár."

Az ötvenes évek végén készült fotó egy tejbüfét ábrázol, kerekpavilont, ahol péksüteményt, friss tejet, esetleg kakaót vásárolhattaka budapesti dolgozók. De mellette fölsejlik egy neoreneszánsz homlokzatis, amelyet sehogy sem tud hová tenni az ember. Csak a háttérben látszómodern buszpályaudvar segít: akkor jövünk rá, hogy a ház másik oldalátjól ismerjük a régi képekről.

"Ide épül majd az új Sajtóház" - jegyezte meg bizakodva egy üres telek kapcsán 1974. decemberében Barkoczi Péter a Budapest folyóirat hasábjain.

A papám például attól a pillanattól számolja a szocializmus végét, amikor az új autója átvételekor a kereskedő rácsapott a motorház tetejére: "Ide, uram, csak akkor nézzen be, ha utána akarja tölteni az ablakmosó folyadékot!"

"Non rincareranno il fitto?" - kérdezte a századelő délceg magyarja, és szigorú tekintetét végigjáratta a talján hónapos szobán.

Diplomata Áruház - mond még valakinek ez a név valamit? Arra az Arany János utcai épületre gondolok, ahol a bomló szocializmus legabszurdabb kereskedése folyt. Emlékeznek? Az ember külföldi útján megvonta szájától a falatot, csak hogy a megspórolt valutát befizethesse egy itthoni számlára, amelynek birtokában aztán nyugati javakra tehetett szert az Arany János utca 32. alatt.