Tilos, majd üzletszerű politika

"Ide épül majd az új Sajtóház" - jegyezte meg bizakodva egy üres telek kapcsán 1974. decemberében Barkoczi Péter a Budapest folyóirat hasábjain.

Mi már tudjuk, reménye nem vált valóra. A Rákóczi út 42. alatti házhely, amely az Akácfa utca bal sarkán tátongott a háború óta - s a szemközti, Blaha Lujza téri sajtópalota exkluzív parkolója volt -, ma csupaablak irodaépületnek ad helyet. Nevét a szomszédos EMKE háztól kölcsönözte, üvegtábláiban fölsejlik az egykor itt állt Nemzeti Színház kontúrja.

Pedig a mára feledésbe merült Rákóczi út 42. is nevezetes ház volt egykor. Szállodának épült 1871-ben, szobái és kávéháza Orient néven várta a vendégeket. A kávéház két dologról volt nevezetes: Pósa Lajos asztaltársaságáról és Gárdonyi Géza sakkpartijairól. Az előbbi úriember a gyerekeknek indított Az Én Újságom szerkesztőjeként vált ismertté, de legalább ilyen fontos tette volt a törzsasztal összeverbuválása. A századfordulón ötszáz tagot számláló bohém közösségbe csak komoly felvételi árán lehetett bejutni, s az alapszabályok megszegése szigorú retorziót vont maga után. Márpedig tilalmas volt "a rossz vicc, a politika, a tószt és az asztal tetején való táncolás". (Ennél lényegesen nyugalmasabb vendégnek számított Gárdonyi Géza, aki a neki fenntartott, fekete kövekkel kirakott sakktábla-márványasztal mellett vívta végeérhetetlen mérkőzéseit Géczy István színműíróval.)

A tízes években aztán mindennek vége szakadt. A korábban első osztályúként emlegetett Orient szálló az elsőrendűek közül lassan lecsúszott azok közé, ahol "»házaspárok« pihenték ki az utazás fáradalmait, a podgyászt »véletlenül« kinthagyva valahol a pályaudvaron". Kész megváltás lehetett a tulajdonosnak, amikor az 1920-as évek legelején a Szociáldemokrata Párt irodaház céljára megvásárolta a roskatag épületet.

Akkor aztán egészen új idők köszöntöttek be a Rákóczi út 42. alatt. A kávéház és a garni ricsaját papírneszezés váltotta föl. Itt működött a szocdemek szinte minden gazdasági vállalkozása: a Corvina Általános Biztosító Társaság Rt., a Törekvés Takarékpénztár és az Általános Fogyasztási Szövetkezet. Az utóbbi ekkor már csaknem húszéves múltra tekintett vissza, s a homályos Gozsdu-udvari irodából százötvenezernél is több tagot számláló, sok tucat árudát működtető értékesítési hálózattá nőtte ki magát. Elsősorban élelmiszer-kereskedelemmel foglalkozott, és munkásmozgalmi gyökereit nemcsak olcsó áraiban, hanem abban is kifejezésre juttatta, hogy - például a Hangyával ellentétben - a tagság nem a résztulajdonok arányában, hanem személyenként szavazhatott. Az ÁFSZ vezetői természetesen ott voltak a munkáslakás-építéshez olcsó kölcsönöket nyújtó Törekvés igazgatótanácsában is.

Mégis, aki járt valaha az irodaházban, arra alighanem az ötödik emeleti színházterem gyakorolta a legnagyobb hatást. Bálteremnek szánták eredetileg, de gyönge lett a födém, katasztrófával fenyegetett volna a táncolás. Így aztán inkább irodalmi esteket rendeztek ott a baloldaliak. Fellépett Ascher Oszkár, Major Tamás és Gobbi Hilda, szerepelt a Vándor-kórus. Úgy mesélik, Faludy Villon-adaptációit is ott hallhatta először a közönség.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.