Első pillantásra nincs bennük semmi különös, ám ha alaposabban szemügyre vesszük őket, már érdekesebb az ábra: a puttók furcsa szerkezeteket tartanak a kezükben. Telefonálnak mindahányan. Régimódi, különálló mikrofonból és hangszóróból álló készüléken beszélnek, körülöttük pedig huzalok tekeregnek.

Nem csoda, elvégre Budapest második telefonközpontja volt hajdan e ház. A korábbit még Puskás Tivadar alapította a belvárosi Fürdő utcában, az első 54 előfizető kiszolgálására. Aztán a nagyközönség érdeklődése rohamosan nőni kezdett: a következő évben 289 távbeszélőállomás volt a fővárosban, 1890-ben 1436, 1900-ban 5800. Ennyi beszélni vágyó embert már nem tudott kiszolgálni a Belváros- és a lakásokban kialakított féltucat segédközpont.

Új, önálló létesítményre volt szükség. Tekintve, hogy a századfordulón tíz állomásból kilenc Pesten, s azon belül is minden harmadik a VI., illetve VII. kerületben működött, az állam úgy döntött, Terézvárosban építteti fel az új központot.

A Balázs Ernő tervei alapján, francia reneszánsz stílusban elkészült elegáns palotát 1904-ben vehették birtokba a telefonoskisasszonyok. A 8 millió koronás beruházásra büszke volt az egész város. A létesítményről így emlékezett meg egy korabeli útikalauz: "Az új épület legnevezetesebb része a nagyterem, az úgynevezett kapcsoló központ 63 m hosszú, 10 m széles és 7 m magas. A fölállított kapcsoló szekrény a terem két oldalát foglalja el 40000 előfizetőre számítva. Kísérleti állomások, vonalvizsgálati helyiségek mind külön-külön munkatanyája a szorgalmas tisztviselő személyzetnek".

Az a bizonyos nagyterem inkább emlékeztetett egy várkastély báltermére, mint telefonközpontra. Bordaíves mennyezete, díszes lambériája, hatalmas ablakai olyan látványosságot kínáltak, hogy az érdeklődők számára külön kis pódiumot is kialakítottak. Az építőknek még olyan részletekre is gondjuk volt, mint a személyzet számára kialakított praktikus öltözőszekrények. Ezeket szellőztető és vízelvezető berendezéssel látták el, hogy az esőtől nedves ruhanemű meg ne dohosodjon.

Bár a központot nagy előrelátással tervezték meg, a telefon hihetetlen tempójú terjedése további építkezéseket tett szükségessé: már 1910-ben megkezdődött a József Távbeszélőközpont építése. A Teréz központot 1931-ig használták változatlan formában, akkor viszont a kapcsolóterem födémjét meg kellett erősíteni, hogy elbírja az automata berendezéseket. Ma már üres az épület. Eredeti funkciójára nem emlékeztet más, mint a kapualj díszes emléktáblája, no meg az ablaksorok alatt telefonáló puttók.