A fényképen hoszszú sort látni, a pult sarkában csillogó üvegvitrint, a mérlegek mögött fehér ruhás eladókat. Látszik valamennyire az üzlet falán ékeskedő, hatalmas festmény is: a jelenet - amelyet a korabeli filmhíradó is megőrzött az utókornak - azt a folyamatot ábrázolja, ahogy a friss tej a faluból eljut a boldog városi gyerekekhez.

A tejmintabolt létesítése újabb kísérlet volt arra, hogy az állam egészséges táplálékkal lássa el a budapesti dolgozókat. Alig egy évtizeddel korábban a polgárok ezt még másként oldották meg. Kávéházban, kávémérésben reggeliztek, ott vették magukhoz a tejtermékeket és a péksüteményt. Az 1945. augusztus 20-i keltezéssel kiadott Kávésipari ismeretek című könyv szerzői a jelek szerint biztosra vették, hogy ez továbbra is így marad. Ezért részletesen leírták, hogyan kell bánni a tejjel a kávéházakban.

A jó kávés e sillabusz szerint a tejforraláshoz évente újracinezett vörösréz lábast használt. Az üzembe beszállított tej zsírtartalmát fokmérővel ellenőrizte, aztán leszűrte, s az egész napi mennyiséget lassú tűzön felforralta. Lassan is hűtötte le, hogy megmaradjon a föle - amelyet aztán külön edénybe gyűjtve tett a hűtőszekrénybe. A tejet aztán nemcsak tejeskávéhoz adta, hanem külön is felszolgálta pohárban vagy csészében, hidegen vagy melegen.

Eddig az elmélet. A gyakorlat azonban úgy alakult, hogy az elkövetkező években a pesti kávéházak reggeliző közönségükkel egyetemben elenyésztek. Helyüket átvették a tejboltok, tejbüfék, kioszkok és pavilonok, azok az aprócska üzletek, ahol az alapvető tejtermékek mellett péksüteményeket - óriás sós kiflit, pacsnit, molnárkát, zsemlét -, esetleg némi édességet lehetett vásárolni. Kirakatnak pedig ott volt a Marx tér 5. alatti tejvendéglő, valamint a "tej- és tejtermék mintabolt" a Lenin körút 75-ben.

Ne higgyék persze, hogy a tejboltok működtetése körül nem volt semmi macera. A Kereskedelmi és társadalmi ellenőrök kézikönyve szerint alapvető követelmény volt, hogy "a falazat fehér csempével vagy olajjal legyen borítva, a padozatot hézagmentes, könnyen tisztítható, pormentes anyaggal - mozaik, betonpadló stb. - burkolják, továbbá az elárusítópult és áruállványok is fehér színűre legyenek festve, az elárusítópult tetejét eternittel vagy hasonló anyaggal fedjék be". Használni kellett emellett a tejkeverőt - hogy minden vásárlónak egyforma zsírtartalmú tej jusson -, s ezt nem pótolhatta a kannatej kiszolgálásához használatos nyeles mérő. A tejfölt kaparókanállal kellett kimérni, s az ellenőrnek külön is kellett figyelnie, nem hamisítják-e liszttel.

Hogy meddig működött a Lenin körút 75. alatti tejmintabolt, sajnos nem tudom. Talán még megérte, hogy a hatvanas években zacskós tej elfoglalja a kimért és az üveges helyét. De nemrégiben, amikor a falra festett jelenet nyomát kerestem a Teréz körút és az Aradi utca sarkán, már csak a felismerhetetlenségig átalakított helyiségeket találtam meg.