"Nem fognak stájgerolni?" - ismételte meg magában anyanyelvén, aztán Honti Rezső Olasz Társalgójába mélyedve a bér esetleges fölsrófolásán túlmenő, további fontos kérdéseket is föltette. I pigionali sono uomini per bene? Non ci sono cimici piattole? A többi lakók jóravaló emberek? Nincsen poloska, svábbogár?

Még az első világháború előtt jelent meg a Lingua kiadásában a kifejezetten utazóknak szánt zsebkönyv, de a hátulján látható ceruzás jelzet - P 1 20 - jól mutatja, hogy jóval később is használatban volt. Talán még a harmincas években is e könyvvel a kezükben indultak neki a magyarok a világnak, s mondták: Ecco questo baule in barchetta e poi al vapore per Fiume! Vegye ezt a koffert a csónakba, aztán gyerünk a fiumei gőzöshöz!

Ki tudja, talán még a harmincas évek végén is forgatták a székesfőváros alkalmazottai - tisztviselők és pedagógusok -, amikor a helyhatóság által szervezett, ingyenes (!) nyelvtanfolyamokon részt vettek. Az idegen nyelvek tanulását ekkor már számos érv indokolta: a nyelvi elszigeteltség megtörésének vágya csakúgy, mint az elszánás, hogy "minél több magyar testvérünk a velünk történt példátlan igazságtalanságot a külfölddel minél több nyelven, minél szélesebb körökben megismertethesse". Nem beszélve persze arról, hogy a nyelvtudás "sok erkölcsi és esztétikai gyönyör forrása lehet".

A Polgári Iskola című szakfolyóirat 1938/39-es évfolyamának 3-4. száma precízen felsorolta mindazokat a helyeket, ahol a pesti ember akkoriban idegen nyelvet tanulhatott. A polgári iskolákban németet, a gimnáziumokban németet és franciát tanítottak, a kereskedelmikben pedig e kettő mellett még az angol és az olasz közül is lehetett választani. A többi tanintézetben önkéntes tanfolyamokat szerveztek: a Nagyatádi Szabó (Kertész) utcai iparostanonc-iskolában például "szép reményekre jogosító kísérletképpen" német- és angolórákat tartottak.

Az idegen nyelvekben való teljes elmélyülést azonban a speciális tanintézetek szolgálták legjobban. A német birodalmi egyesületi elemi iskola a Damjanich utcában, az angol nyelvű skót elemi a Vörösmarty utcában működött. A Teréz körúton volt az olasz gimnázium és elemi, a Rökk Szilárd utcában a bolgárok iskolája, a Veres Pálné utcában pedig a szerbeké.

Ami persze nem jelenti azt, hogy a felnőttek teljesen magukra maradtak volna a nyelvtanulási törekvéseikben. A székesfőváros már említett, ingyenes tanfolyamai mellett a népművelési bizottság is lehetőséget biztosított a modern nyelvek tanulására, és akkor még nem beszéltünk a külföldi nagykövetségek erőfeszítéseiről. A német, az angol, a francia, az olasz követség, akárcsak a lengyel konzulátus és a "menekült oroszok kolóniája" is megrendezte a maga kurzusait, "főleg a központi fekvésű iskolák tantermeiben". A főváros közönsége ezeket nagy kedvvel és tekintélyes számban látogatta.

Egy-két évig még egészen biztosan. Aztán meg minden megváltozott.