Jókai és Petőfi a Bajza utcában

Nagyjából a közepénél hasadt ketté a "közvélemény asztalának"márványlapja. Az egyik darabot gondos kezek kegyelettelvisszaillesztették a vasvázra, a másik viszont a falnak támasztva vártaa jövőt. Szobortöredékek, cserepek, kibelezett bútorok borították apadlót. A Budapest folyóirat 1946. márciusi számában közölt fotókvigasztalan látványt mutattak. A tudósítás címe mégis csaknemszenvtelen: "Petőfi Sándor 1848-as ereklyéi 1946-ban a PetőfiMúzeumban".

A szöveg szerint az ostrom során belövések érték a Bajza utcai Petőfi-házat, ahol számos ereklye súlyosan megsérült, nem esett baja viszont a híres nyomdagépnek. "A Petőfi Házat a főváros átvette a Petőfi Társaságtól és első kötelessége, hogy a sérült épületet és a kártszenvedett ereklyéket rendbehozassa". Hatvan év távolából már tudjuk, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum legközelebb 1957-ben, a belvárosi Károlyi-palotában nyitotta meg kapuit.

De kezdjük az elején. A Bajza utcai Petőfi-házat ábrázoló fotográfiák emeletes, neoreneszánsz villát mutatnak, bal sarkán míves toldalékkal: a kör alaprajzú, faragott fakapuval ellátott építmény volt a múzeum előcsarnoka. De ha alaposabban megnézzük a képet, feltűnik, hogy ha ezt a toldalékot nem is, a házat ma is láthatjuk a Bajza utcában. A most 39. számot viselő épületen emléktábla jelzi, hogy egykor Jókai Mór és Feszty Árpád lakta.

Az epreskerti művésztelep legpompásabb műteremháza volt ez felépültekor, 1891-ben. A korábbi elvadult erdő épp csak kezdett benépesülni: már álltak a mesteriskolák műtermei, de még hátravolt, hogy Zala György idehozassa a Rimamurányi Vasmű kiszolgált kiállítási pavilonját, vagy hogy Pállik Béla olyan műtermet építtessen, ahol a modell öltözőjét istálló helyettesíti - állatokat festvén erre jóval nagyobb szüksége volt ugyanis. Feszty Árpád új műfajt teremtett: az olasz palotát utánzó épületben élt és dolgozott a család, hiszen az ő kétszintes, galériás műterme mellett ott volt apósa, Jókai Mór emeleti dolgozószobája is. Hasonlóan nevezetes volt Jókai Róza elegáns, smaragdzöld posztóval bélelt szalonja, ahová mindenki eljárt, aki számított Pesten.

Legalábbis addig, amíg - 1899-ben - az agg Jókai el nem vette Grósz Bellát, s Fesztyék be nem falaztatták a két lakás közötti ajtót, majd végül el nem adták a házat. Így esett, hogy Bródy Sándor végül fölvetette: a Petőfi Társaság vegye meg és alakítsa múzeummá az épületet.

1909. március 15-én nyílt meg az emlékhely. A Vágó fivérek által tervezett fogadócsarnok mögött a Kiskőrösi-szobában a nagyobb relikviákat és bútorokat mutatták be, innen pedig a "nagy muzeális terembe" - azaz Feszty műtermébe - vitt az út, ahol a ház igazgatója, Ernst Lajos Petőfit idéző festmény- és kézirat-kollekcióját tárták az érdeklődők elé. Külön termük volt a nyomtatott műveknek, a családi és katonai emlékeknek. Az emeleten Jókai emlékszobáját rendezték be.

A többit már tudjuk. Háború, belövések, Károlyi-palota. S hogy mi lett a házzal? A Természettudományi Múzeum Embertani Tára használta a legutóbbi időkig. Most a Képzőművészeti Egyetemé. Tán még a nevezetes műterem is feléled egyszer.

www.nol.hu/lelohely

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.