A Róbert Károly körút állandó dugójában döcögve akár nap nap után elhajthat úgy az ember a 39. számú ház előtt, hogy föl se tűnik neki a vörös kőtábla az épület falán. Ám ha egyszer észreveszi, már nem hagyja nyugodni a gondolat: vajon kinek vagy minek állít emléket a vakolatba mélyesztett, hoszszúkás lap?

A József Attila Színház háta mögött vagyunk; az úttól kicsit távolabb álló panelházak karéjában, a hömpölygő járműáradat partján áll a magányos lakóépület. Szívmelengetően, tankönyvbe illően szocreál. Az öttengelyes homlokzat két szélének bástyaszerűen kiugró részletek adnak hangsúlyt, itt még az öt emelet is négyre vált, hogy jusson hely a széles bástyaterasznak. A három lépcsőház körül a középsőt oszlopos kapubejárat emeli ki, a franciaerkélyek előtt is vaskos balusztrád húzódik.

Az ember nem is lepődik meg, inkább csak elégedetten bólint, amikor a táblához érve végre elolvassa a szöveget. "Építette: É. M. 42/1 Építő Ipari Vállalat. Kezdés: 1953. IV. 27. Befejezés: 1954. IX. 1." Alatta pedig, precíz rendben az "élenjáró dolgozók" névsora olvasható. Zöldi Emil és Jager László tervező, Albert Károly építésvezető, Gere József művezető, Kálmán Mihály kitűző, Gulyás Béla, a kőművestanulók oktatója mellett öt kőműves, egy ács, egy gépész és egy gépkezelő, három-három állványozó, kubikos és segédmunkás, egy víz- és egy fűtésszerelő, egy asztalos és egy burkoló nevét vésték kőbe. A listát olvasgatva feltűnik, hogy Pupek János kőműves mellett Pupek Anna segédmunkás is kiváló munkát végzett, s hogy az építőiparban is dolgoztak afféle traktoristalányok: a gépkezelőt Balogh Erzsébetnek hívták ugyanis.

Ezer és ezer hasonló társaság váltotta egymást akkor az ország építkezésein. Miközben a 42-esek a Róbert Károly körúton sürgölődtek, készült a Népstadion és építették a metrót. Dolgoztak a tiszalöki vízerőművön és a sztálini vasmű beruházásán. Stadiont adtak át a Hungária körúton, kinőttek a földből a Műegyetem új, vörös épületei, 1953 decemberében átadták a Déryné - ma József Attila - színházat. Lakóházakat emeltek a Villányi úton, a Kerepesi úton és a Nagy Lajos király úton. Ezrekben mérték az évente átadott fővárosi lakások számát - igaz, így is képtelenek voltak lépést tartani a fővárosba áramló, munkát kereső emberek hadával.

Zöldi - helyesebben: Zöldy - Emil, a VÁTI tervezője igencsak kivette a részét mindebből. A Róbert Károly körút 39.-cel szinte egy időben épült meg a Hungária körúton kissé feljebb álló, hatalmas szocreál lakótömbje, akárcsak a Honvéd és Balaton utca által közrezárt honvédségi lakóházcsoport, ahol ma is domborműbe merevedett gimnasztyorkás hadfi emlékeztet a genezisre. Zöldy volt a vezető tervezője az Üllői úti lakótelepnek is. A maketteken széles felvonulási utat szegélyező sávházakat látni, mögöttük pedig szigorú rendben elhelyezett lakóépületeket.

Így állt a helyzet, amikor 1954 végén Hruscsov hirtelen szakított a pompózus, ámde túl drága stíllel. A fordulat az Üllői úton is azonnali volt. Aminek addigra nekifogtak, azt még befejezték. A fennmaradó helyen pedig megépült a József Attila lakótelep.

www.nol.hu/lelohely