A Vasért névadója
Heinrich-udvar - tudatja a felirat a homlokzaton, de majdhogynem észrevétlenül, olyannyira hozzánőtt a házhoz. Egyáltalán: magán az amúgy arányos, szobrokkal ékes épületen sem akad meg a szem, mert szinte rátelepszik az átellenben álló Iparművészeti Múzeum. A név a sarok túloldalán, a vöröstéglás Mária utca 54-en is viszszaköszön: Heinrich A. és Fiai Rt. - olvasható a széles kocsibejáró fölött.
Ma már semmit sem mond mindez, pedig hatvan évvel ezelőtt még fogalom volt a Heinrich-cég. Voltaképp evidánciának volt tekinthető a vasárunagykereskedelem terén, olyan koronázatlan uralkodónak, amely még azt is megengedhette magának, hogy a telefonkönyvekben reklámszöveg nélkül szerepeljen. Másfél évszázados múlt állt mögötte.
A XIX. század első évtizedében alapította a firmát Heinrich Alajos Pest kellős közepén, a Városház téren. Idővel a Heinrichek szó szerint frigyre léptek a közeli Vasudvart birtokló Schopperekkel - nem mellékesen a Tömő utca névadóival -, és vasáruk terén többé nem támadhatott konkurenciájuk. A Városház téri üzlettől nem messze, a Felső-Dunasoron, közel a szerb templomhoz bérházat is építtettek. A később sokszor átalakított házat Hild József tervezte az 1820-as évek végén.
A belvárosi létnek csak az Erzsébet híd építése és a városrész ebből fakadó, sajnálatos lebontása vetett véget. A millennium előtti években a cég már kénytelen volt új telephely után nézni: így választották ki maguknak az Üllői út és Mária utca sarkán épp felszámolt szekerészlaktanya telkeit. A szekerészparancsnokság az Aréna útra költözött, Heinrichék pedig az akkor még kietlen, de a kiépülő körút és a szemközt létesítendő új múzeum miatt fölöttébb ígéretes helyre tették át székhelyüket. Az 1900-as lakcímjegyzék éppen a kétlakiság állapotát rögzítette: Heinrich Alajos vaskereskedőt még jegyezték a Városház tér 3. alatt, özvegye háztulajdonosként szerepelt Mária Valéria - ma Apáczai Csere János - utca 19-es címmel, az Üllői út 32.-ben pedig elkönyvelték Heinrich Aladár és Heinrich Ferencz vaskereskedőt, özv. Heinrich Ferenczné magánzót és Heinrich Gábor magánhivatalnokot.
Heinrichék státuszáról azonban akkor már keveset mondott az, hogy "vaskereskedő". Heinrich Ferencz a Józsefváros virilistáinak névsorában az ötödik helyet foglalta el lovag Freystädter Jenő háztulajdonos, Bálint Dezső orfeumtulajdonos, Rákosi Jenő lapszerkesztő és Glück Frigyes, a Pannonia Szálló tulajdonosa után; aztán jött csak Bachruch Károly ékszerész. Ugyanő kereskedelemügyi miniszter volt 1919-20-ban a Friedrich- és a Huszár-kormányban is. Halála után, 1925-ben öccse, Dezső vette át a családi cég irányítását: kormányfőtanácsadóként, országos szervezetek vezetőjeként tevékenykedett, a parlament felsőházának kormányzói kinevezéssel lett tagja.
A Duna-parti Heinrich-ház persze ekkor már rég nem volt a családé. Még a századelőn megvette Illits József, hogy szállodává alakítsa. Ez lett a Bristol, majd a Carlton, míg végül 1944-45 telén rommá lőtték. A józsefvárosi komplexum ennél lényegesen jobban járt. A lakó- és irodaház, akárcsak a Mária utcai raktárépület egészen 1948-ig eredeti funkciójában működött. Akkor azonban összeolvasztották néhány más céggel, és megszületett a Vasért.
A háztömbben ma is ilyen-olyan kereskedés folyik. Heinrichékre persze már csak a két felirat és a homlokzat kereskedelmet szimbolizáló nőfigurái emlékeztetnek.
