Emitt szántanak, amott gereblyéznek, a jobb sarokban már kocsival hordják haza a terményt. A földre induló parasztasszony hátikosarából kisgyerek figyel, odébb szerelmespár, a leány lábán piros rámás csizma. Szarvasok sétálnak, fehér galamb röpül, a gólya - lefogadom - kelepel. Az idilli tájban itt is, ott is falvak és városok. Égnek törő templomtornyok, piros háztetők.

Ez tulajdonképpen egy térkép: meglehetős pontossággal ábrázolja, hol fekszik Huszt, Munkács, Ungvár, Kassa, Rimaszombat, Losonc, Léva, Érsekújvár és Komárom. A városok körüli, tejjel-mézzel folyó kánaán pedig nem mást jelez, mint az alkotók, Pekáry István és Gádor István felhőtlen örömét az első bécsi döntés felett. A kép 1939-ben készült ugyanis, alig pár hónappal azután, hogy 1938. november 2-án Magyarország visszakapta az elcsatolt felvidéki városokat.

Talán csak a mű lelőhelye hökkenti meg egy kicsit az embert. Hiszen a kép egy pesti bérház előcsarnokában látható: egy egész falat beterít a Károly körút 13-15. két lépcsőháza között. Nem csoda persze, hogy ide került. Az épület egyszerre született meg az első bécsi döntéssel, mi több, felépülte épp olyan váratlan történelmi fordulatnak volt tekinthető, mint az irredenta mozgalom - mi már tudjuk: kérészéletű - sikere.

A Károly körút 13-15. a Madách teret megnyitó, árkádos épülettömb jobb oldali bástyája. Negyvenévi tervezgetés, számtalan elképzelés megrajzolása és pályázat lebonyolítása után 1935-ben döntött úgy a városvezetés, hogy felépítteti a Belső-Erzsébetvárost megnyitni hivatott Madách sugárút kiindulását. Történetesen éppen akkor, amikor már a döntnökök között is szép számmal akadtak, akik túlhaladottnak és drágának minősítették a régi elképzelést. Ekkor azonban már nem volt mese: a hatalmas Orczy-ház helyén tizennégy parcellát meg egy új utcát alakítottak ki, és Wälder Gyula tervei alapján nekiálltak felhúzni az egyelőre folytatás nélküli sugárút grandiózus kezdetét.

A vöröstéglás, ijesztő wälderi homlokzatok mögött persze egészen normális házak rejteztek. A korra jellemző, zárt lépcsőházas épületekben modern berendezés szolgálta a lakók kényelmét, a művészi összhatásról pedig az egyedileg tervezett részletek gondoskodtak. A Károly körút 13-15. alatti OTI-bérház előcsarnokában például igen tetszetős, gömb alakú világítótesteket is elhelyeztettek a tervezők - ezek biztosították a hatalmas kép kellő megvilágítását is.

A Felvidéket tenyérnyi kerámialapokból rakta össze a két művész. Csak egészen közelről látni, hogy a csempék némelyike lepotyogott, jó pár összetöredezett közülük. Csoda, hogy mindez egyáltalán megmaradt: a kapu két oldaláról még a háború után levésték a felvidéki bevonulást ábrázoló dombormű magyarázó feliratát. S persze eltűntek a lámpák is, stílustalan, modern szerkezetekre cserélték a lifteket, a csiszolt kőburkolatra egyenpostaládákat szereltek. Ma is olvasható viszont, merre kellett futni, ha az ember az óvóhely kínálta menedékbe igyekezett.