Borostyán Jenő például szobrászművésznek készült. Imre Ferenc kocsifényezőnek, Kupka András pedig női szabónak. A Mihálovits testvérek eredetileg a hentesmesterséget sajátították el, Singer Farkas nyomdász volt, Spiner Lajos fodrász.

Furcsa, kerek alakzatok vonzzák a szemet a Nagyfuvaros utca 3/B homlokzatán.

1967 tavaszán javában bontották a régi cirkuszt a Városligetben. Épült viszont a tíz évvel korábban félbehagyott metró: igaz, az Uránia mozi alatt ezekben a hetekben komoly víz- és homokbetörés akadályozta a munkát.

Mikor hova menjünk? - tette föl a kérdést 1947 tavaszán a hirdetés, hogy aztán gyorsan meg is adja rá a választ. Délben a Központi (Central) kávéházba, majd ugyanoda, az irodalmi szalonba, utána a Kárpátiába és a Bajcsy-Zsilinszky úti Kis Dóm espressóba. Később jöhetett a Pázmány Péter téri Vén Diák espresso, végül az Erzsébet királyné szálloda.

Már-már betegesen kíváncsinak kell lenni ahhoz, hogy az ember benézzen a Károly körúti házak falanxa mögé. Ott, a Madách-tömb árkádja és a Dob utca között áthatolhatatlannak látszanak a különböző korok építési stílusát mutató, még vörösségükben sem egymáshoz illeszkedő homlokzatok. Pedig érhet itt minket meglepetés.

Javaslom, legközelebb, ha ott állnak majd a Rákóczi útra bármely napszakban oly jellemző dugóban, hunyják be egy pillanatra a szemüket. Gondolják el, hogy egy és háromnegyed évszázaddal korábbra, úgy 1830 tájára repíti önöket a képzelet. A Rákóczi - oppardon: természetesen Kerepesi - út környéke igencsak másként fest, mint amilyennek mi ismerjük.

Bráz János állampénztári igazgató a pénzügyminisztériumban. Brandtner Pál főjegyző. Dalnoki Nagy Lajos néhai asztalosmester, akinek Pesti gyerek című színműve Szegeden nagydíjat nyert. Dul Lajos festőművész.

Péntek reggelenként tejet, kávét vagy kakaót, ebédre lencselevest és lekváros rizsfelfújtat, vacsorára főtt burgonyát vajjal és körözött liptóival kínált kisjövedelmű családjában az a háziasszony, aki híven követte a polgári leányiskolák negyedik osztálya számára rendszeresített Háztartási és nevelési ismeretek tankönyv tudnivalóit.

A hatvanas évek elején, úgy számolom, kilencvenhat mozi volt Budapesten. Akadt köztük négy Szabadság - a IV., a XI., a XVII. és a XVIII. kerületben -, három Árpád és Kossuth, valamint két-két Corvin, Jókai, József Attila, Otthon, Petőfi, Rákóczi és Tátra.

Ugye tudják, ki volt Divald Károly? Így hirtelenjében nem? Pedig lefogadom, sok munkáját ismerik. Az "anno" Budapestet ábrázoló fotográfiák közül temérdek került ki az ő műhelyéből. A hirtelen nagyra növő főváros épületeit és lakóit megörökítő fényképek közül amelyik nem Klösz György vagy Erdélyi Mór alkotása, az jó esélylyel Divaldék keze nyomát őrzi.

A sör nem tartozhatott a legkurrensebb árucikkek közé Róth Sándorné rákospalotai fűszerüzletében. A Kőbányai Polgári Serfőző és Szent István Tápszerművek Rt. által kibocsátott Sörszállítási könyv - röviden csak sörkönyv - tanúsága szerint a palotaiak elég visszafogottan fogyasztották a cég termékeit. 1939 januárjában 6 palack Próféta, 4 üveg Dupla maláta, 2 másfél literes Családi, 2 hét decis Porter kelt el, mindösszesen 8 pengő 70 fillér értékben. Ugyanennyi palackot szállítottak vissza a gyárba: a nagyobbak mellett 10 darab négy és fél decis sörösüveg szerepelt a sörkönyvben.

Aki látta valaha a Közlekedési Múzeumban azt a Szojuz űrkabint, amellyel negyedszázaddal ezelőtt Farkas Bertalan épségben hazatért a Szaljut űrállomásról, annak nem nehéz kalapot emelnie a tudomány nagyszerűsége és az emberi bátorság előtt. A kabin megrázóan kicsi ugyanis, akár egy körúti villamos is biztonságosabb járműnek tűnik nála. Pedig ha hiszik, ha nem, az űrhajó belül tágasabb volt, mint kívül.

Hat bagoly ül a Vas utca 9-11. homlokzatán. Egy olyan korban, amikor az emberek még könnyen olvasták az építészeti szimbólumok nyelvét, alighanem ennyi is elég volt ahhoz, hogy a járókelő bólintson: aha, iskola.

Tábori misével, majd fehér ruhás leányok köszöntőjével kezdődött 1927. június 5-én, pünkösd vasárnapján a Művezetők Országos Szövetségének harmincéves jubileumi ünnepsége. Külön vonatokon utaztak az egylet tagjai a gödöllői Erzsébet-parkba: az egy pengő ötvenért megvásárolható, sárga színű jelvényekkel jegy nélkül lehetett felszállni. Az alapító tagokat "fehér virágokkal díszítették", majd vendégül látták a sportpálya vendéglőjében. A többiek a park hűs fái alatt telepedhettek le. Egy pohár sört 26, egy korsót 60 fillérért mértek, a liter bor ásványvízzel 2 pengőbe került. A szervezők jó előre figyelmeztettek: "poharakért, üvegekért betétet kell adni, miért is vendégeink jól teszik, ha másfél-két literes üveget és néhány poharat visznek magokkal".

Az igazat megvallva én mindig egy kissé komor rendezvénynek képzeltem az 1938-as budapesti Eucharisztikus Kongresszust. Igaz, a család kedvvel mesélte, hogy a fővárosi kórusokból öszszeállított sok ezer fős éneklő tömegben Emmuka néni keltette a legnagyobb feltűnést, mert az ő kristálytiszta, erős altján hallhatta az egész Hősök tere egy generálpauza kellős közepén, hogy "kriii".

Talán valami kisdobosévkönyvben láttam annak idején a feladatot, hogy írjam le, milyen az órám. Persze anélkül, hogy rápillantanék; mondjam meg, hány szám van rajta és milyenek, milyen a kismutató és milyen a nagy. Önök tudnának válaszolni?

Van az úgy, hogy az ember nem lát tovább az orránál. Én például azt állítottam legutóbb, hogy a távirat telefonon való kézbesítése valamiféle újabbkori találmány, sőt a kiváltságos keveseknek szóló simogató gesztus.

A Dagály strand, a pesterzsébeti derítő és az Etele utcai csatorna mellett többek között a Margit-szigeti csápos kutak megépítése is a Közlekedési Építő Vállalat 1956-57-es feladatai közé tartozott. A vállalat százkilencven pontból álló kollektív szerződéséből ugyanakkor az is kiderül: a strandot tíz, a derítőt egyenesen százhét nappal a határidő előtt tervezte átadni a cég. A gyors munkának, valamint a fejlesztéseknek és az anyagtakarékosságnak köszönhetően 450 ezer forintos megtakarítást kívántak elérni, hogy így a tervezett veszteség is nyereségbe csapjon át.

Akkor azért elkomorult egy kicsit a nagymamám, amikor szépírásból elsőként egy kettest sikerült hazavinnem az iskolából.

Negyvenkét évvel ezelőtt rekordot állított fel a Magyar Posta: a statisztikák szerint korábban sosem küldtek az emberek annyi sonkát és bort Budapestre, mint 1963-ban.