(Köszönet érte egy kedves olvasónknak.) Angyalné Lőrinczy Erzsébet és Horváth F. Etelka a harmincas évek közepén már a második, átdolgozott kiadást adta közre a nélkülözhetetlen kalauzból. Azok a tizennégy éves leányok, akik elsajátították a tananyagot, sem a háztartási munkák, sem a gyerekkel kapcsolatos teendők terén nem jöhettek többé zavarba.

Még akkor sem, ha a szerzők igencsak magasra helyezték a lécet. "A jó háziasszonyok és önzetlen családanyák a nemzet fejlesztésének csendes, de annál fontosabb munkásai" - mondták ki az előszóban, hogy aztán bővebben is kifejtsék. A háziasszony társas lény - de csak módjával; ha kell, kenyérkereső, szórakozásban a "nemes társadalmi élvezeteket" pártolja, jótékony, és érdeklődik nemzete eseményei iránt. Hiszen "csak így élhet okosan szavazatjogával".

A polgáristák azt is megtudhatták, mi a teendő, ha egy négytagú családnak a családfő 240 pengős fizetéséből kell megélnie a fővárosban. A lakásra a jövedelem egyhatod részét fordították - a 40 pengőből kétszobás lakást bérelhettek -, élelemre hagytak 120 pengőt, ruhára 30-at, állandó kiadásokra - fűtésre, világításra és iskolai költségekre - ugyancsak 30-at, változó kiadásokra - szórakozásra és váratlan betegségre - 15-öt. Még a takarékba is jutott 5 pengő.

Igaz, a leányok már ebben a fejezetben szembesülhettek azzal is, mire nem futja a havi 240 pengő fixből. "Sem költséges ruházkodásra, sem állandó színházlátogatásra, drága könyvek megszerzésére, bálokra, vendégeskedésre, sem szivarokra, sem költséges sportokra, sem előkelő helyen való fürdőzésre nem telik" - írták a szerzők. Majd elmagyarázták, hogyan kell vezetni a háztartási naplót és a szekrényleltárakat, miként lehet ésszerűen takarékoskodni, s hogy milyen szakismereteket követel meg a ruhák gondozása, a főzés vagy a nagymosás. (Azért arra is fölkészítették a növendékeket, hogyan lehet a háziaszszony megértően elnéző, ugyanakkor kellően szigorú a mindenes cseléddel.)

Aki Angyalnééktól tanult, tisztán és rendesen öltözött, de nem követte a divat hóbortjait. Csak a legszükségesebbekkel rendezte be lakását, a húsról levágott zsiradékból szappant készített, főzéskor pedig előre kiszámolta a szükséges mennyiségeket, hogy ne keletkezzék felesleg. Gyermekét gondosan táplálta, szeretettel, de szigorúan nevelte, és odafigyelt olvasmányaira is. Ügyelt, hogy ne olvasson "regényes kalandokat vagy pajkos, sőt vásott gyermekekről mulatságosan megírt történeteket". Családjával megismertette hazáját: "az ősi földnek azt a részét, amit meghagytak nekünk és azt a nagyobbat, amit ellenségeink ízekre szaggattak".

A tankönyvet 1935-ben vásárolta meg Pfeiffer Manó Múzeum körút 39. alatti könyvkereskedésében a bicskei állami polgári iskola. Az első tanévben Kiss Mária tanult belőle, aztán más leányok használták. 1944. június 3-án kelt az a tükörírással rótt üzenet, amelyet az utolsó lapon hagyott egy bizonyos J. A. "Kedves utód! Szeresd a háztartástant nagyon, mint én szerettem, mert csak akkor lesz belőled jó mama, és csak akkor fog szeretni az urad, ha lakásod tiszta lesz és jó ebédeket főzöl neki, mert Aki az urát szereti, Jó ebédet főz neki! A háztartástan a negyedik legfontosabb tantárgya (egy életre szól ez)".

Még azt is hozzáfűzte: "A könyvet becsüld meg, ne firkáld össze. Amit tudtam, kiradíroztam".