Januárban még egyszer megismétlődött ugyanez a rendelés, februárban viszont már csak a négy Dupla maláta talált gazdára; két pengőt kért érte a szállító. Márciusban egyáltalán nem köttetett üzlet, de áprilisban végre föllendült a forgalom: 9 Próféta, 10 Dupla maláta, 7 Családi és 7 Porter volt a két szállítmányban, hogy aztán májusban -meleg lehetett a tavasz - hétszer is begördüljön Róth Sándorné boltja elé a Polgári Sör kocsija.

Nem csoda persze, hogy Palotán is népszerű volt a Dupla maláta. A világháború utáni receszszión épp ez a termék segítette át a Polgári Sört: miközben az ellenfél cégbirodalmat épített ki, és a létrejövő Dreher-Haggenmacher-Részvény serfőzde Maul néven a csokoládé és kekszgyártásba is belevetette magát, a Dupla maláta a Polgári önállóságának záloga lett. A termékről már a tízes évek elején lelkendezve írt Dausz Gyula, Kőbánya krónikása. A cég "legkiválóbb gyártmánya a Szt. István védjegyű Dupla malátasör, mely a gyár közkedveltségét nagy mértékben előmozdította. Ez a sör magas extrakt tartalmánál fogva, mint kellemes és ízletes tápkészítmény is figyelembe jön. A leghíresebb orvostanárok ajánlják álmatlanság ellen, ideges izgalmi tüneteknél, vérszegénységnél, üdülő egyéneknek, stb. Szoptató nőknél különösen hatásos tejképzőszernek bizonyult. A gyár különben első ízben kezdte gyártani a Dupla malátasört, melyet az utánzások ellen bel- és külföldön a Szt. István védjeggyel védett meg".

Érthető hát, hogy 1939 májusában is a Dupla maláta volt a legkelendőbb Róth Sándorné boltjában. Összesen 13 palack fogyott belőle, majd a következő hónapban 8, júliusban pedig 2. Ezután a következő év májusáig nem is került újabb bejegyzés a sörkönyvbe. Akkor - miközben országszerte megugrott a sörfogyasztás, és a gyárak termelése végre meghaladta az 1913-as szintet -, Róthné vásárlói 2 Prófétát, 7 Dupla malátát, 17 másfél literes és 5 hét decis Családit, valamint 3 Portert gurítottak le, összesen több mint 21 pengő értékben.

Hogy ezután mi történt, nem tudom megmondani. Róthné talán átpártolt Dreherékhez, ki tudja. Egy biztos: a Polgári Sör elszámolókönyvét, amelyben a kibocsátó pecséttel hívta fel a figyelmet, hogy kölcsönedényei el nem idegeníthetők és természetben szolgáltatandók vissza, a boltos a továbbiakban személyes feljegyzései vezetésére használta. Ebbe írta bele, milyen értékben vásárolt Elida szappant, Frank, Pátria és Füge kávét, valamint Gabola kávépótlót, vimet és vízlágyítót, Turul kézi tisztítót, keserűvizet és szódabikarbónát. A listán szerepel még Korona kékítő, Szidol, ruhakapocs, kamilla és Planta tea, árpanyák, hajfesték, súrolókefe és sütőpor is.

Nem tudom, meddig használta Róth Sándorné a sörkönyvet a Kinizsi utca 83. alatti fűszerüzletében. A háború utáni telefonkönyvekben már nincs benne a bolt. Róth Sándorné nevét is csak egy emléktáblán olvashatták még a palotaiak: azon, amelyet az Egyesült Rákospalotai Kereskedők és Iparosok Szövetsége állított "örök emlékül a mártíroknak, kiket fasiszta gyilkosok pusztítottak el a gyűlölet éveiben". A csaknem kilencven név között ott volt a fűszeresé is. De csak volt. A táblát mára eltávolították a helyéről.