Divald Károly legfeljebb abban különbözik nagynevű pályatársaitól, hogy őbelőle kettő is volt. A gyógyszerész végzettségű idősebb Divald Károly kezdetben Eperjesen dolgozott, s a technikai nehézségekkel dacolva a Tátra ihletett fényképésze lett. Ötvenéves korában, 1879 körül nyitotta meg budapesti üzletét. Előbb a belvárosban rendezett be fényképműtermet és fotótechnikai műintézetet, majd hamarosan átköltözött a józsefvárosi Kisfaludy utcába, ahol a 9. szám alatt már "fényképező és grafikai műintézetként" jelölte meg a vállalkozást. Már itt készült a kilenckötetes Budapest építményei című kiadványsorozat, amely először 1883-ban dagasztotta a mind ragyogóbb fővárosukra oly büszke budapestiek kebelét.

Az idősebb Divald 1897-ben hunyt el. Három fia örökölte az üzletet - a Kisfaludy utcában az ott már egy évtizede komoly szerepet játszó ifjabb Divald Károly dolgozott tovább. Az ő keze alatt vált a cég a képes levelezőlapok egyik legnevesebb kiadójává. A józsefvárosi műintézet nemcsak a szó klasszikus értelmében vett fényképészet volt ugyanis, ide nemcsak a magukat megörökíteni vágyó polgárcsaládok jártak vasárnapi ruhájukban, frissen ondolálva, hogy a klasszikus - ámbár papírmasé - oszlopok és a dús drapériák között komolyan nézzenek az utókor szeme közé. Divaldék műterme valódi kis üzem volt, ahol nyomdai eljárással sokszorosították a fényképeket. Így a millenniumi kiállítás újdonsága, az - eleinte rajzos - anziksz azzá válhatott, aminek ma is ismerjük: képes levelezőlappá.

Divald Károly fényképész, aki még az 1900-as lakcímjegyzékben is ifjabbként használta a nevét, ezekben az években az Üllői út 21. alatt lakott. Nagyjából félúton a Kálvin tér és a vadonatúj Iparművészeti Múzeum között, néhány percnyi sétára a műteremháztól. A korabeli reklámoknak köszönhetően azt is tudjuk, nagyjából hogyan festhetett akkoriban a műintézet. Az Építő Ipar műszaki hetilap egyik 1903. februári száma közli a rajzos hirdetményt, amelyben a telefonnal is rendelkező - négyjegyű szám! - cég tudatja, hogy "készít fölvételeket mindennemű objectumokról, rajzok, festményekről stb., fénynyomatokról, autotypia- és fototypia-clichéket, chromotypiákat, képes levelezőlapokat, stb.". A kép szinte mediterrán hangulatot áraszt. A mély udvar körül földszintes és emeletes épületek sorakoznak, fényüket timpanonos ablakok és korinthoszi oszlopfők emelik. Némelyiknek a funkciója is kitalálható: a kézikocsis hordár alighanem a nyomdaüzemhez érkezett, az udvar végében lévő lépcső pedig a "fényképező műterem" ügyfeleknek szánt feljárata. Odafönt, az erkély mögött kell lennie a napfényműteremnek.

Divald Károly a húszas évekig működtette a céget, 1912 után már Monostory Györgygyel társulva. Habár egy-egy Divald az újabb világháború végéig vitt fényképészetet Pesten, a cég utóda is Monostoryé lett. Az általa jegyzett képeslapok tömegével jelentek meg a harmincas-negyvenes években. Ez a vállalkozás azonban már a Ferencvárosban, a Lónyay utca 17.-ben működött. S hogy mi lett a Kisfaludy utcai műintézettel? Alighanem ahogy egyszerűsödött a fényképezés és sokszorosítás technikája, úgy vált elavulttá, fölöslegessé. A teljesen átépített, háromemeletesre bővített épületben ma az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség fővárosi felügyelősége működik.

Annak, aki XIX. századi fényképészműtermet akar látni, a Terézvárosba kell mennie. Mai Manó műteremháza, hála az elszánt fotográfusszakmának, ma ismét látogatható.