Gyümölcspálinka Kaufmanntól
Lehetetlen kivenni a mintájukat, de egészen biztosra vehetjük, hogy vásárok és kiállítások díjai, érmei. Talán az 1896-os millenniumi szemle valamely kitüntetése is ott van közöttük. Hiszen abban az évben már működött Kaufmann Jakab "likőr-, rum- és eczetszeszgyára" a Józsefváros akkortájt legnépesebb fertályán, a Népszínház utcától néhány háznyira.
Ma már persze semmi más nem emlékeztet rá, mint az egykori gyárépület felirata. A kitüntetések másai és maguk a betűk rég eltűntek - csak a lenyomatuk silabizálható ki. De a feljegyzésekből szerencsére megtudható, milyen is volt Kaufmann Jakab likőrgyára: kicsi. A legkisebb a századelő Budapestjén, ahol tucatnyi hasonló üzem működött.
Az persze eszünkbe sem jut, hogy Kaufmann úr vállalkozását a nagy ipari szeszgyárakhoz mérjük. Ezekből négy volt a korabeli fővárosban - hatvanhat az ország egész területén -, olyan óriási üzemek, mint Leipziger Vilmos Szentendrei úti vagy Linzer Károly Váci úti szeszgyára. Megjegyzendő, a Józsefvárost a szeszgyártás fellegvárának is tekinthetjük, hiszen 1909-ig a Gschwindt-féle szesz-, élesztő-, likőr- és rumgyár a mai Corvin-házak helyén, Krausz szesz és élesztőgyára pedig az Örömvölgy (ma Diószeghy Sámuel) utcában termelt.
Érthető, hogy a Kaufmann-féle gyárat nem itt, hanem a "cognac, likőr, rum, pálinka és ecet" címszó alatt kell keresnünk az 1907-ben kiadott Hazai ipari beszerzési források című kötetben. Hatvanöt üzemet sorol fel a könyv, benne tizenkét budapesti vállalkozást. (Gschwindték akkor épp Nagykőrösön működtették cognac, törköly és szilvórium főző telepüket.) Kőbányán dolgozott Dietrich és fia - a cs. és kir. udvari kamarai szállítók törkölyt, szilvóriumot és gyümölcsszörpöt is készítettek a Füzér utcában -, akárcsak Gessler Siegfried, aki a Felső Vaspálya utcából ontotta az Altvater likőrt. Terézvárosi volt Engl Bernát, aki borseprűpálinkát és sósborszeszt is kínált a Frangepán utcában, a Szövetség utcában dolgozott Grünfeld Miksa, a Lipót körúton Kramer Rezső. A Józsefvárosba kettő jutott a likőrgyárak közül: a Braun testvérek üzeme az Üllői út 60-ban, Kaufmann Jakabé pedig a Nagyfuvaros utcában volt.
Harminc-negyven vagy még több embert foglalkoztatott a legtöbb üzem. Még a Turul Rt.-nél is huszonöten dolgoztak, pedig a Lehel utcai gyár alkoholmentes borokkal, pezsgőkkel, sörökkel és likőrökkel látta el a - lefogadom, lelkes - piacot. Kaufmann Jakab azonban mindössze nyolc embert alkalmazott. Kis családi vállalkozás lehetett ez, akárcsak Grauer Miksa rum, likőr és ecetgyára a Rákóczi út 45. alatt, amelyből Kaufmannék 1890 körül kiváltak. Grauer továbbra is az ecetiparban jeleskedett, Kaufmann a gyümölcspálinkára alapozta az üzletmenetet. Minden bizonnyal jól megtalálta a helyét a Nagyfuvaros utcában, ahol a századelőn igencsak pezsgett az élet: 1906-ban két gyárat, két műhelyt és ötvenöt üzletet találtak itt az összeírók.
A világháború után persze minden megváltozott. A likőrgyárak egy jó része az országhatáron kívülre került, új konkurencia jelentkezett viszont az újdonsült vitézek személyében: a vitézi rend tagjai, élve a kormányzói felhatalmazással, sorra nyitották meg kisebb-nagyobb szeszgyártó üzemeiket. A Kaufmann Jakab nevét viselő - akkor már - részvénytársaság azonban állta a versenyt. A harmincas évek végén már félmillió pengős forgalmat bonyolított.
A Postatakarék csekkszámla-tulajdonosainak 1938-as listájában még olvashatók a Kaufmann-cég adatai, az 1948-as lajstromban azonban már hiába keressük őket. De működött még a gyárépület emeletén az összenyitott két lakásból kialakított ortodox zsinagóga. Az csak valamikor az ötvenes évek elején szűnt meg.
