Az engesztelő iskolapalota
De persze az építész, Lajta Béla nem bízta a véletlenre a dolgot. A bejárat fölött szögletes betűkből álló felirat olvasható: Non scholae, sed vitae discimus. Mindazok pedig, akik sem az életnek, sem az iskolának nem tanultak meg latinul, hagyatkozhattak a másik, ugyancsak vésett feliratra: Gróf Széchenyi István Felső Kereskedelmi Iskola.
Megalapításakor a negyedik volt a sorban a Vas utcai felső kereskedelmi. A Székesfőváros 1884-ben állította fel az első két tanintézetet a Terézvárosban és a Vízivárosban. A cél az volt, hogy "a kereskedő pályára készülő tanulóknak a nélkülözhetetlen általános műveltséget megadják, s egyúttal jövendő pályájukon szükséges szakismeretekben részesítsék". Az új, a polgári iskolára épülő képzési forma hamar népszerűvé vált. A ferencvárosi után, 1908-ban alapították meg a Vas utcai felső kereskedelmit, két évre rá pedig a leányok intézményét a Mester utcában.
A Vas utcai iskola az első éveket bérlakásokban vészelte át. De a tantestület és a nebulók nap mint nap láthatták a fényes jövőt: egy korábbi óvoda L-alakú telkén 1909-től kezdve már épült a fényűző "iskolapalota". A Bárczy-féle iskolaprogram legszebb, és persze legdrágább épülete nőtt ki a földből a szűk Vas utcában. A nagy, többosztatú ablakok, a világos szerkezet a korszak bevett stílusát idézik, de a praktikumot Lajta lenyűgözően ötvözte a modern művészettel. "A jövő iskolájának bizonyosan ideális típusa. Derűs lépcsőház, széles, levegős folyosók, színes, friss, kacagó népmotívumok az ajtókon, folyosókon: mély szeretete és megértése a fiatalságnak; csupa kiengesztelés és bocsánatkérés az iskola rabsága miatt..." - lelkendezett Bárdos Artúr a Művészet hasábjain az átadás évében, 1913-ban.
A fiatalság valóban ideális körülmények között engesztelődhetett, hiszen az építész a legapróbb részletekre is ügyelt. Nemcsak korszerű előadótermeket és szertárakat, tágas tornatermet és felülről megvilágított könyvtárat tervezett az iskolába, hanem arra is volt gondja, hogy a ruhatárak a folyosóra kerüljenek, a legömbölyített sarkokban ne ülhessen meg a piszok. A berendezés is Lajta elképzeléseit követte. Kényelmes padokat, célszerű, de nem félelmetes katedrákat, gyönyörű lámpákat és festett üvegablakos liftet készíttetett, a bútorok motívumai az ajtókereteken és a falakon is megjelenő - Kozma Lajos által tervezett -, népies díszítést visszhangozták.
A járókelők persze mindebből nem sokat látnak. Nekik be kell érniük a robusztusságában meghökkentő homlokzattal, ahol a nyerstégla felületeket két toronyszerű pillér tagolja, rajtuk hatalmas, dúsan díszített mészkőlapok vonzzák a tekintetet. Az épület egész históriája leolvasható ezekről a táblákról. Ott van, ugye, az ország és a főváros egymással farkasszemet néző címere. Köztük a baglyok sora, a két kapu körül pedig aprólékos díszítésű táblákat látni. Ha megáll egy pillanatra az ember, nekifoghat kisilabizálni a rejtvényt, amelyben Kozma Lajos elrejtette az iskolaépület tulajdonképpeni funkcióját.
A mellékbejárat két oldalán házikók és egy hajó látható - dagadó vitorlákkal, felhúzott horgonnyal száguld a dúsan kacskaringózó virágok és csillagok között. A főkapunál postagalambot és postakürtöket fedezhet föl a figyelmes szemlélő. A másik oldalon pedig a modern kereskedelem elengedhetetlen kellékét, a vonatot. Erőteljes, áramvonalas gépezet, szinte érezni, hogy suhan. Csak az igazán régi józsefvárosiak tudják persze, mi a különlegessége. Az a nemzedék, amelyik már gyerekként mosolyogva nézte a két kicsi kereket ott, az ütköző és a mozdony orra alatt. Annak bizonyítékát, hogy néha Kozma Lajost is elragadta a művészi hév.
