A felső középosztály aránytalanul túlreprezentált a művészvilágban, míg a munkásosztálybeli fiataloknak esélyük sincs oda bekerülni – állítják az angol viszonyokról. Ugyanez érvényes a hazai gyerekek lehetőségeire is. Végveszélybe került-e a modern világ egyik legfontosabb vívmánya, a társadalmi mobilitás?

Ady Endre egykori belvárosi lakása most emlékmúzeum, amelynek eredeti tárgyait részben – figyelem, nem egyszerű! – a ma kilencvenhat éve elhunyt költő felesége második férjének második felesége őrizte meg.

Sokol rádióból – bőrtokkal együtt persze – temérdeknyit tettek a sarokba. A kultikus eszköz hosszú hullámú és középhullámú adást is fogott, már ha nem merült le a kilencvoltos telep. Nekünk ritkán merült le, mert egy világosbarna befőttes gumival két darab 4,5 voltos laposelemet erősítettünk a hátuljára, és akkor sokáig bírta. Nagyon sokáig. A Sokoloktól néhány méterre ott volt az első színes tévénk testvére, egy barna színű Viking.

A múlt héten mutatták be Miklauzic Bence filmjét, a Parkolót, amelyben Imrét, a pszichopata milliomost Szervét Tibor játssza. A Thália Színház művészével pitiáner harcokról, vonzó emberi történetekről és igazgatói pályázat lehetőségéről beszélgettünk.

Húsz perc leforgása alatt mindenkiből senki lett. Magyarország egyik legjelentősebb gazdasági szereplőjét, Horthy Miklós kormányzó tanácsadóját, több mint negyven vállalat igazgatótanácsának tagját a kifosztandó, de ipari-energetikai ismeretei miatt a végsőkig kihasználandó zsidóvá degradálták. Akit aztán sok százezer sorstársával együtt Auschwitzba deportáltak, s ott minden valószínűség szerint halálra vertek.

Ahhoz képest, hogy milyen merész, ám korszerű újításnak számított 1926-ban Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna Magyar Hiszekegy című versével dekorálni egy komplett házhomlokzatot, a Gyöngyösi utca 4-ről tudomásom szerint mindössze egyetlen kortárs fotó maradt fenn.

Nem csupán bárók, grófok és hipszterhősök juthatnak be a Sziget Fesztiválra. Hanem bárki.

Az utóbbi hetekben „szakértők” tömkelege bújik elő hirtelen a homályból, hogy extravurst villanással előadják azt, amit Brecht imigyen fogalmazott meg az Utókorban: „Az aljasságra vicsorgó gyűlölet / Is eltorzítja az arcvonásokat”.

A második világháború alatt és után tömkelegével vittek a Szovjetunióba magyar műkincseket, a tartozás még mindig kiegyenlítetlen.

Végéhez közeledik a talán legfontosabb magyar közgyűjtemény, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatóválasztását célzó eljárás. A pályázatot még tavaly novemberben írták ki.

Hat szerepben játszik a nyolcvanéves Harkányi Endre, akinek hosszú listája van az olyan szituációkból, amelyekben szívesen felkiáltott volna: „Gyerekek, könyörgöm, akasszuk fel!” Súlyosan aktuálisnak tartja az Alföldi-féle Julius Caesar mondandóját a Vígszínházban, és jó esélyt lát arra, hogy megérje élete hetedik rendszerváltását is.

A fiatal De Gaulle franciaórát tart a későbbi szovjet marsallnak, Tuhacsevszkijnek egy német hadifogolytáborban. Az orosz diáknak sikerült megszöknie, a hórihorgas franciának nem.

Halász Árpád huszonöt éve foglalkozik állatok, főképp kutyák kiképzésével, tizenöt éve filmes állatokat is betanít. Volt már Angelina Jolie, Jean Reno és Robert Redford munkatársa, a Fehér Isten című magyar filmben egyszerre kétszáz kutyát irányított, és dolgozott a Mancs ihlette moziban.

– Az egész kutatást nyakas kálvinistaként kezdtem, és úgy gondolom, katolikusként fejezem be – egy fiatal győri antropológus, Kristóf Lilla Alida mondja ezt, aki történész férje, Tóth Vilmos javaslatára 2006-ban kezdett el foglalkozni a nagycenki mauzóleumban, nyitott tölgyfa koporsóban pihenő Széchényi Pál kalocsai érsek életével, próbatételeivel, békeközvetítői szerepével a kurucok és a bécsi udvar között, valamint az arzénmérgezéses haláláról terjedő legendák valóságtartalmával.