Hat szerepben játszik a nyolcvanéves Harkányi Endre, akinek hosszú listája van az olyan szituációkból, amelyekben szívesen felkiáltott volna: „Gyerekek, könyörgöm, akasszuk fel!” Súlyosan aktuálisnak tartja az Alföldi-féle Julius Caesar mondandóját a Vígszínházban, és jó esélyt lát arra, hogy megérje élete hetedik rendszerváltását is.
A Józsefvárosban született Harkányi Endre. Korán elbűvölte a színjátszás, amellyel először két környékbeli kultúrintézményben került bensőséges kapcsolatba, a Kun utca és a Teleki tér sarkáról eltűnt, Kisbüdös néven közismert Népszínház Mozgóban. Ez volt a razziák elől bujkálók menedékhelye, ahol a késői előadások nézőit tízfillérnyi kapupénzzel kecsegtették, és a Józsefvárosi Színházban, ahol pedig olyan remek zenés darabokkal szórakoztatták a nagyérdeműt, mint a Lehullott a rezgő nyárfa, a Vedd le a kalapod a honvéd előtt vagy A sárga pitykés közlegény.
 |
| Harkányi Endre (nyolcvan felett) a jós szerepében figyelmeztet, hogy a dolgok bizony nem jó irányba mennek Teknős Miklós |
A vészkorszakban mindkét szülőjét elvesztette, Harkányi Endre tízévesen árván maradt. Egy csillagos házban vészelte át a poklot. A háború után rokonsága vette kiterjesztett védőszárnyai alá, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy az ifjú Endre a táj egyik legkitartóbb kiskorú csavargója lett. A tágabb család megpróbált belőle tisztességes kétkezi munkást faragni, az ívhegesztést szemelték ki neki, de egy alkalommal úgy megcsapta az áram a kijelölt állomáshelyén, a Láng Gépgyárban, hogy azon nyomban fájdalmas búcsút vett a szakmától.
