Szkárosi aláírásokat gyűjtött a lap védelmében, és a magyar értelmiségi közösség nagy része mellé is állt. A fél évvel későbbi ítélet szerint a borító sértő a közszeméremre nézvést, és újat kell készíteni. Másodfokon viszont úgy, ahogy volt, ejtették a vádat. Szkárosi, aki az olasz irodalom egyetemi tanára az ELTE-n, azt mondja, az a rajz ma fokozottan érvényes, mert „mostanra a nemzeti jelképek politikai célú üzletiesítése már olyan magasságokba jutott, amit akkor még el sem tudtunk képzelni”.
Szerinte nagyon nehezen határozható meg, meddig mehet el a művészet.
A határ ott van, ameddig a szellemi és szakmai minőség elér.
Ha egy alkotás nemcsak felhasznált elemei alapján, hanem tartalmi üzenete szerint is sértő, azon erkölcsi értelemben fel lehet háborodni, de semmi több.
Szintén egy rendszerváltás körüli – az alkotói szabadságot perbe szólító – történetet elevenít fel Föld S. Péter, a Népszabadság bloggere. 1992-ben az Elefántban (a Kurír című napilap szombati melléklete volt, Krenner István rajzoló és Föld S. Péter vezetésével – a szerk.) némi szöveggel fűszerezve, megjelent egy Maczó Ágnest (és Botos Katalint) fürdőruhában ábrázoló kép.
|
| Hol rongálás, hol művészet |
„Egy héttel később ott van Maczó Ágnes levele a főszerkesztőnek címezve, amelyben kifogásolta a fotót. Alatta egy helyesbítés. Volt az Elefántnak egy Helyesbítés című rovata, amely tulajdonképpen ennek épp az ellenkezőjét szolgálta. Vagyis, az illető célszemélyt még jobban lecikiztük, mint eredetileg. Ezúttal is ez történt” – meséli Föld S. „Később megjelent a lapban egy díszes meghívó, amely az esküvői meghívók mintájára a Maczó Ágnes vs Kurír bírósági tárgyalásra invitálta a nagyérdemű közönséget.
 |
A Kurír szatirikus melléklete pénzbírságot kapott ’92-ben
Föld S. Péter |
A pert első- és másodfokon megnyertük, majd a felülvizsgálati kérelemben elveszítettük. Mivel 300 ezer forintra büntették a Kurírt, megalapítottuk a Maczó Ágnes Üldözötteinek Bizottságát, és gyűjtést indítottunk a kárunk enyhítésére. Szigorúan azt kértük, hogy mindenki csak 1 forintot küldjön, ennél többet senki.
Több mint háromezer egyforintos küldemény érkezett a szerkesztőségbe, még országgyűlési képviselők (persze, ellenzékiek) is küldtek pénzt. A lapnak jót tett, megnőtt irántunk az olvasói szimpátia”.
A Fővárosi Bíróság 2011-ben első fokon öt hónap, két évre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte Sugár János képzőművészt, egyetemi tanárt, egy, a VAM Design falára fújt graffitije miatt. A Wash your dirty money with my art (azaz „Mosd a piszkos pénzedet a művészetemmel”) feliratot rongálásként kezelte a bíróság. Végül megváltoztatták az ítéletet: próbaidőre bocsátották a művészt, akinek rendőrségi vallomásában az állt: „Ez egy úgynevezett public art-alkotás, elgondolkodtatni és vitára ösztönözni igyekszik.
Tettem mindezt a szólás és a művészet szabadságának védelmében”. A művet különben kiállították a Műcsarnokban és Stuttgartban a Kunstvereinben. Prágában a DOX épületére kérték, hogy a művész fújja fel, Wroclawban a kiállítótérben fújta a falra, Sydney-ben a papírváltozat volt kiállítva, Chisinauban a szöveg szerepelt. Sugár János szerint a művészet ma a szólásszabadság legfontosabb területe.
– Minden rendszerben kellenek működő ellenrendszerek – mondta lapunknak.
A művészetben kimondható mindaz, amit a társadalom ma még nem fogad el, de később alapérték lehet.
