Kristóf Lilla Alida pedig most éjt nappallá téve dolgozik gyárvárosi kis lakásában, ahol férjével és két gyerekével él együtt. Állása nincs, a kiállítás szervezésére szerződést kötöttek vele, de ha ez lejár, nem tudja, mihez kezdhet. Pályázatait sorra elutasították az ország különböző múzeumaiból, kutatóintézeteiből, keserűségében azt mondja, lehet, hogy kiköltöznek külföldre, ahol valószínűleg ugyancsak nehéz lesz a szakmájában állást találni, de ha más munka eredményeként is, legalább egzisztenciális biztonságban él majd a család. Beszédes mindezt egy olyan ember szájából hallani, aki nem győzi hangsúlyozni, mennyire szíven ütötte Széchényi Pál hazaszeretete, cselekvő hazafisága.
|
Széchényi Pál múmiáját a paleoradiológia módszereivel vizsgálták meg
Nagy Károly Zsolt |
– A jámbor főpásztorra illik talán a legjobban a Széchényiek jelmondata – idézi fel az ismert sorokat: „A keresztény magyar nemes / Istenéhez, hazájához, királyához hív / Hajló, buzgó engedelmes / Jámbor, bátor, igaz szív”.
Széchényi Pál 1645-ben született. 1661-ben lépett be a pálosok rendjébe, szerzetesként a római egyetemen magiszteri fokozatot szerzett. Győrben nagyprépost lett, majd pécsi, veszprémi püspökként, később kalocsai érsekként szolgálta az egyházat. 1704-ben fontos megbízatást kapott: a bécsi udvar arra kérte fel, hogy tárgyaljon II. Rákóczi Ferenc fejedelemmel. A békeközvetítői szerepet örömmel vállalta, és mindkét fél elfogadta őt. Küldetése azonban nem járt sikerrel, a békekötés elmaradt, sőt a tárgyaló felek is elfordultak tőle. 1710-ben Sopronban hunyt el.
Békekötési kísérlete miatt elterjedt róla, hogy arzénnal megmérgezték.
Ezzel magyarázták azt is, hogy teste múmiaként fennmaradt, hiszen az arzén tartósít. Ezekre a feltételezésekre, legendákra is egzakt választ adtak a kutatócsoport vizsgálatai.
Egyértelműen kiderült, hogy mesterséges múmiáról van szó, melyet az anatómiai ismeretekben is jártas ember készített – magyarázza az antropológus. – Érdekes azonban, hogy a testet nem annak hossztengelyén vágta fel, hanem az oldalán. Az agymaradványt is úgy távolította el, hogy a gégeporc ép maradt. Nem feltűnő, hanem szakszerű, diszkrét mumifikálást láttunk.
A főpapok és a főnemesek esetében a mumifikálásnak az volt a célja, hogy a hetekkel, hónapokkal későbbi pompás temetésig megőrizzék a halott testét. Ismeretesek természetes mumifikációs folyamatok is, amikor a környezet, a klíma konzerválja a holttestet. Élt az a hit is, hogy a szent test romlatlan, azért marad fenn.
A Kristóf Lilla Alida által kezdeményezett és irányított kutatócsoport egyértelműen arra a következtetésre jutott, hogy Széchényi Pált nem mérgezték meg. Találtak ugyan nyomokban arzént, ám csupán a bőr felszínén. Ez azonban csak arra utal, hogy a holttestet arzénoldattal tartósították.
A radiológiai vizsgálatok kimutatták: a főpap úgynevezett DISH (Diffus Idiopathic Sceletal Hyperostosis) betegségben szenvedhetett. Ez egy krónikus degeneratív mozgásszervi kór, lényege az íntapadás fokozott csontosodási hajlama. Alaptünete a gerinc elülső hosszanti szalagjának elcsontosodása.
|
| Az érsek, ahogy Kőnig Frigyes rekonstruálta az arcvonásait |
Súlyos érelmeszesedésre is fény derült, feltételezhetően szívinfarktus okozta Széchényi Pál halálát. Az érseket végakaratának megfelelően a Sopron melletti Bánfalván temették el. 101 évvel később helyezték át múmiáját a később Széchenyi Istvánnak is végső nyughelyet adó, és így nemzeti zarándokhellyé váló nagycenki családi mauzóleumba.
A készülő győri kiállítás egy eddig alig ismert, vagy a feledés homályába merült tragikus eseményt is részletesen feltár, és hangsúlyosan bemutat mint Széchényi Pál talán legfontosabb próbatételét. Ez pedig az 1704.május 31-i veszprémi vérengzés, melyet a kiállításra Mészáros Kálmán történész dolgozott fel. Széchényi Pál 1704-ben Veszprémben volt püspök, de ezen a napon nem tartózkodott a városban. A mészárlást válogatott kegyetlenséggel Heister császári tábornagy katonái és rác szabadcsapatok hajtották végre a bécsi udvar tudtával és engedélyével. A kiállításra ezt a vérengzést az animációkat készítő Boldizsár Péter tudatosan démonizálja, mondván, ennek az embertelensége másképp nem ábrázolható. Gróf Kéry Ferenc levelének részlete mutatja az elkövetett szörnyűségeket, amely az animáció alapját is képezi:
„Wesprint előbb megsarcoltatván, azután fölégetvén, az népet levágatván, az káptolont elrontatván, úgy az káptolon személyeket levágattatván, az egyik pediglen éppen akkor misse fölött lévén, az oltárnál feét vévén, az oltáron tüzet rakván az pogányok, az asszonyok saját gyermekét az anyjokkal megölettetvén, nyársra vonattatván, megsüttetvén, erővel megétettvén, azután elevenyen verembe vettetvén az anyjokat is.”
A vérengzés után Széchényi Pál levélben a császárhoz fordult. (Az eredeti latin szöveg XIX. századi fordítása):
„…Heister tábornagy megszegvén szavát, melyet előző napon a veszprémi káptalan részére adott, és megtörvén oltalomlevelének hitelét, melyet a város polgárainak kiszolgáltatott: német és rácz katonáit a városra és kanonokok lakásaira bocsátani nem átallotta, féktelen szabadságot engedvén azoknak, hogy az emberek ellen minden kor, nem és állapot-különbség nélkül garázdálkodhassanak.
S ezzel ama katonaság oly iszonyatosan visszaélt, hogy nemcsak a polgárok házai, de még a székes templom is kifosztatott, s ennek minden kincse és egyházi fölszerelvénye elraboltatott, ámbár azok az elmúlt viszontagságos időkben századok óta gondosan megőriztettek. A kanonokok egész vagyonuktól, minden házi szereiktől megfosztattak, sőt még testi ruházatukból is kivetkőztetve s megszégyenítve, házaikból kiűzettek, megverettek s megkötözve és barmok módjára ló mellett a táborba hurcoltattak. A káptalan nagy-prépostja öt nehéz sebbel sújtatott.
A másik prépost, öreg koránál fogva tiszteletre méltó férfiú, rémület és ütlegek terhe alatt a templomban halva rogyott össze.
A gyenge szüzek és legtisztesb nők erőszakoltattak. Minden vallásos tárgy megszentségteleníttetett, gyalázattal illettetett, elszóratott, széthányatott, lábbal tapodtatott, a szent ostya földre szóratott, az oltárok vérrel fertőztettek, s az egész város és főtemplom lángba borítva hamuvá égettetett; mely a keresztyének közt iszonyatos merény, még a késő ivadéknál is gyalázatos szennye, s borzasztó példája lészen az elhanyagolt katonai fegyelemnek.
Félek, Legfelségesebb császár, hogy az efféle rendkívüli hadjáratok nagy sérelem, és a béke üdvös tábora meggyengül.”
A Széchényi Pálról készülő tavaszi győri kiállítás egy komoly antropológiai, természettudományos – azon belül orvosi –, történészi, egyháztörténeti kutatás látványos, interaktív összefoglalója lesz. Nem időrendi sorrendben, nem lineáris cselekményvezetéssel. A tárlat a nagycenki „áttemetéssel” kezdődik, lesz kutatószoba, ahol endoszkóp segítségével lehet vizsgálni egy műmúmiát, Balogh Attila idegsebésznek köszönhetően 4D-s anatómiai modelleket is láthatnak az érdeklődők. Bemutatják Széchényi Pál koponyarekonstrukcióját – nem gipszmásolatát, hanem CT-adatok alapján készült modelljét –, s a tudományos ismeretek alapján elkészült arcrekonstrukciót is. Animációkon idézik fel a legfontosabb történelmi mozzanatokat, a levelezéseket. A tárlathoz a győri képzőművészeti iskolák diákjainak és tanárainak munkái is hozzájárulnak.
A koponyarekonstrukció alapján Kőnig Frigyes egyetemi tanár, képzőművész elkészítette Széchényi Pál grafikus arcképét. Talán ez az antropológia legfontosabb hivatása: valóságosan és jelképesen is arcot adni az embernek, a történelemnek, hogy szembe tudjunk vele nézni.
