Felhívom a miniszter úr figyelmét arra, hogy az el nem készült utak adóztatása nem idegen a kormánytól, hiszen az M0-s körgyűrű sem teljes. Budapestnek és az érintett településeknek sajnos nem volt (és most sincs) olyan befolyásos emberük, akik képesek lettek volna megóvni a díjtól a félkész M0-st és a Budapestre bevezető legfontosabb gyorsforgalmi utakat. A főpolgármester feladta a főváros és az agglomeráció érdekeinek védelmét, a környező kisvárosok és községek vezetőinek tisztességes kiállása és véleménye pedig nem befolyásolta a jogalkotókat.
Szombathely–Szeleste esetében tehát valami másról van szó. A kormány tekintélyes szombathelyi tagjának, parlamenti emberének és ismert lokálpatriótájának nem volt tudomása arról, hogy kedvenc megyéjében – ha csak nyúlfarknyi hosszú útszakaszon is, de – a jövőben fizetni kell az úthasználatért. Hogy történhetett ez meg? Nézzünk néhány lehetséges változatot.
1. Megeshetett, hogy a tizenegy tagú magyar kormány tagjai intézményesített módon e kérdéskörben nem egyeztettek egymással, illetve van olyan kormánytag (esetünkben a honvédelem első embere), aki nem ismerte a szóban forgó fontos normajavaslat és határozat részleteit, esetleg nem is olvasta az előterjesztést. Így azért érdekes lehetett szavazni a közbeszédet meghatározó sarkalatos ügyről.
2. Elképzelhető, hogy nem kollektív döntésről van szó, azaz két-három kormánytag és a szűk frakcióvezetés egymás közt simán elrendezte az útdíjkiterjesztést és a megyei matricarendszert, így számos miniszter és képviselő csak utólag értesülhetett az autósok megsarcolását célzó irracionális intézkedésről.
3. Életszerű változat, hogy a parlament plenáris fóruma most is Hivatásos Gombnyomók Egyesülete néven működött. Ésszerű korrekcióra feltehetően csak akkor lett volna bármilyen esély, ha a kormánypárti frakciók tagjai közül többen (pl.: képviselők, akik egyidejűleg miniszterek vagy államtitkárok) bátran és szakmailag felkészülten érveltek volna az intézkedés bevezetése ellen. Ilyen nem volt, ezért a többi városi/ fővárosi bevezető szakasszal és a félkész M0-s gyűrűvel együtt a Szombathely–Szeleste szakasz is a vesztes oldalra került. (Sztálin: „Ahol fát vágnak, ott hullik a forgács is” – vasi szemüvegen keresztül nézve az ügyet, pillanatnyilag ez a helyzet.)
Megint dr. Hende Csaba (Vas Népe Online): „Semmilyen észérv nincs, tiltakozom ezen döntés ellen, éppen ezért egyeztető tárgyalást kezdeményeztem a döntést hozó Seszták Miklós fejlesztési miniszterrel, és szükség esetén a kormány elé viszem az ügyet”.
Erre szokás mondani a székesfővárosban, hogy ez aztán nem semmi! Egy jogvégzett képviselő-kormánytag – miután csendben végigasszisztálta az egész jogalkotási folyamatot – régi idők gyakorlatát felidézve utólag szeretné „kijárni” az illetékes minisztertársánál és a kormánynál, hogy hagyják sarcolatlanul a szülővárosa és Szeleste közötti 21,6 km-es szakaszt. Tetszik, nem tetszik, ez manapság (ismét) mehet így, a helyi ügyek mindennél fontosabbak, és nincs is nemesebb tulajdonság a lokálpatriotizmusnál. Ha sikerrel akar járni a „vasi útvédelmi miniszter”, akkor a tárgyalások elején tennie kell egy visszautasíthatatlan ajánlatot a fővároshoz sok szállal kötődő Seszták Miklós miniszter úrnak (aki Budapesten született és itt végezte jogi tanulmányait): a dolgos vasiak őszintén és szívből támogatják az M0-s körgyűrű és a díjköteles fővárosba vezető gyorsforgalmi szakaszok ismételt ingyenes használatát, de cserébe azt kérik, hogy a szelestei út a jövőben is díjmentes maradjon.
A két miniszter egyetértő kézfogása esetén minden érintett autós jól jár, arról nem is beszélve, hogy a regionális közmegegyezés keretében létrejön az egymástól távoli Vas és Pest megye – plusz a főváros – díjmentesített népének örök és megbonthatatlan barátsága. Ettől kezdve azt is „büszkén és jó érzéssel” kiálthatjuk a világnak, hogy hazánkban télen, katonai vezénylettel egy fecske is csinálhat nyarat. Reménykedjünk a csodában!
A szerző a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének főtitkára.
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
