galéria megtekintése

Kulturális bevándorlók: Én is jöttem, te is jöttél

Az írás a Népszabadság
2015. 01. 21. számában
jelent meg.

Munkatársainktól
Népszabadság

Mit veszítenénk, ha nélkülöznénk a bevándorlók kulturális tulajdonságait, létezik-e egyáltalán tisztán magyar kultúra? A válaszokat Orbán Viktor meglepő kijelentése kapcsán betelepedett és bevándorolt művészektől vártuk. Pedig a megkérdezettek legkevésbé politizálni szeretnének.

„Nem akarunk tőlünk különböző kulturális tulajdonságokkal és háttérrel rendelkező jelentős kisebbséget látni magunk között, Magyarországot szeretnénk Magyarországként megtartani” – mondta Orbán Viktor miniszterelnök január 11-én az M1 Híradójában, a Charlie Hebdo áldozataira emlékező többmilliós párizsi demonstráció után.

„Az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak” – mondta Szent István.

 

Magyarországon különböző kultúrájú emberek élnek, köztük ismert és elismert művészek is, alkotásaik és jelenlétük nélkül kevesebb lenne a magyar kultúra. Azt kérdeztük tőlük, számukra mit jelentenek a miniszterelnök szavai és mit az itteni kulturális közeg.

Dusán: Ki az idegen?

Orbán Viktor néhány éve még azt mondta, az országnak sok bevándorlóra lenne szüksége, veti fel Balla Zsófia, Kolozsváron született költő, aki a kilencvenes évek elejétől él itt. De vajon lehet válogatni a környező országok magyarjai vagy a távolabbról érkező, szegény országok menekültjei között? – folytatja gondolatait. A szerb származású Sztevanovity Dusán saját dalának szövegéből idézett, amikor a bevándorlásról kérdeztük. Az LGT Magyarország című számából: „Te is jöttél, én is jöttem, néha megrogytam, te sem léptél könnyen.”

S hogy kiket nem engedne be Dusán az országba? – Soha nem venném a bátorságot, hogy egy ilyen halmazt körberajzoljak – válaszolta. Orbán Györgytől Bodor Ádámon, Tomka Beátán át Ferdinandy Györgyig sokakat fel tud sorolni Balla Zsófia azok közül, akik félig-meddig „bevándorlóként” vagy áttelepültként gazdagítják a magyar kultúrát. De talán nem is az az igazi kérdés, hogy ki honnan jött, hanem az, hogy a magyar társadalom mennyire tekinti a sajátjának ezeket az értékeket.

Az „idegen” művészek szerinte nem válnak a kortárs magyar művészeti kánon részeivé.

Ha manapság a két világháború közötti irodalom nagyjait sorolják, akkor alig fordul elő Áprily Lajos vagy Jékely Zoltán neve, ők általában valamilyen erdélyi listán landolnak. Alig létezik egységes magyar irodalomkép, Szerb Antal egyetemes mércéivel szemben inkább a kirekesztő Németh László-i mélymagyar-hígmagyar szemlélet érvényesül. Ezek szerint Petőfi szlovák, Koós Károly pedig német volna? – kérdezi Balla.

A befogadó közegről szólva Sztevanovity Dusán jobb tapasztalatokról számolt be. Leszámítva a gyerekkorát – amikor még a nyelvtanulással küzdött – soha semmiben nem érezte magát idegennek. A közeg pedig nemcsak befogadta, hanem fel is emelte. Balla szerint a magyar kultúra ma már rendkívül nehezen integrál és asszimilál. Majdnem mindenkit idegennek tekintenek, nyelvétől és kultúrájától függetlenül, aki nem a magyarországi közönség szeme láttára nőtt fel, vált valakivé.

Yu Debin: Az étel az alap

Yu Debin A zöld sárkány gyermekeiben...
Yu Debin A zöld sárkány gyermekeiben...

Egy fekete-fehér, magyar gyártmányú tévé a szomszédék nappalijában, egyetlenként az utcában. A hetvenes évek Kínájában ez volt Yu Debin első találkozása a magyar jelzővel. Később látott egy interjút a leghíresebb kínai komikussal, aki elmesélte, azért hívják az egyik fiát Pestnek, a másikat pedig Budának, mert amikor az ötvenes években a világ legszebb városában járt, ezt fogadta meg. Yu Debin nagyon fiatalon, önállóan költözött Budapestre, még a rendszerváltás előtt. A harminc év alatt piacozott, éttermeket nyitott, mígnem felkérték amatőrként A zöld sárkány gyermekei című film főszerepére, azóta fonta igazán szorosra a kapcsolatát a magyar kultúrával. Január elején végre bejegyezték a Magyar–kínai Művészeti és Kulturális Egyesületet, ezt a hazánkban élő kínai írónővel, Xue Yanpinggal (21 gramm szerelem című regényéről bővebben a Nolon – a szerk.), Miklauzic Bence rendezővel, Lengyel Ferenc és Rátóti Zoltán színésszel alapították. A kultúraközvetítés alapkövének a gasztronómiát tartja, kedveli a régi magyar filmeket, fekete-fehérben, ahogy a kis tévén látta.

Yengibarian etnokáosza

David Yengibarian örmény származású zenész, harmonikás 1995-ben jött Budapestre. "Aki nagyon elkényeztetett, megtalálta a helyét, jó anyagi körülmények között él, az nem nagyon tud alkotni, igazi inspirációt, ihletet a változások adnak, a küzdelem és a hiány. Amikor 1995-ben Budapestre jöttem, hamar megtapasztaltam, hogy itt sokszínű a zenei élet, és ez a hely mostanában még érdekesebb kezd lenni. Sok zenei hatás ér, de ezeket mindig alaposan átszűröm magamon, aztán az idő kideríti, hogy melyek maradnak, és melyek mosódnak el.

hogy aztán ez a zene hányféle kultúrából kapott inspirációt, azt nem könnyű tetten érni."

Droste: Elég a lakókat megnézni

Wilhelm Droste német irodalomtörténész 1985-től Budapesten tanult, aztán ide is költözött. „Üzemeltettem kávéházat, írok, fordítok, tanítok.

Budapestnek az a varázsa, hogy a sokféle kultúra itt már nem is egymás mellett, párhuzamosan él, hanem egy nagy erővé, új egységgé alakult.

Elég a lakóit megnézni, szinte mindenkiben négy-ötféle vér, négy-ötféle kultúra keveredik, ami nagyon szép, miközben persze okoz nehézségeket is. Ezekkel kapcsolatban kedvenc versemet, József Attilától a Dunánált idézhetném” – mereng Droste.

Fáy: Bár többen volnának

Csodálatos baritonokat kaptunk a kulturális bevándorlás nyomán, fogalmaz Fáy Miklós, lapunk kritikusa.

 ...és Melis György a legszebben beszélő bariton – ők is betelepültek
...és Melis György a legszebben beszélő bariton – ők is betelepültek
Szigetváry Zsolt / MTI

Az utóbbi évtizedek talán legjelentősebb és magyarul vitán felül a legszebben beszélő operaénekese, Melis György ugyan Szarvason született, de szlovák családba, csak ötéves korában kezdte beszélni a magyar nyelvet. A kilencvenes évek elején néhány azelőtt szovjetnek mondott énekes Budapestet használta ugródeszkának egy esetleges nemzetközi karrierhez. A legtöbben ennek megfelelően tovább is léptek, de Anatolij Fokanov velünk maradt, és azóta is külön kategória a dalszínházban, de ami az éneklést illeti: bár ne volna az. Bár volna még három hozzá fogható énekesünk.

Agache világsztárként jött

A román Alexandru Agache már világsztárként, érzelmi okokból választotta Budapestet is lakhelyéül. Már évtizedek óta a világ legjelentősebb Verdi-énekesei között tartják számon. Az ír Jamie Winchester úgy került Magyarországra, hogy édesapja az első magyarországi fiókot nyitó nemzetközi bank budapesti vezérigazgatója volt. A családi elvárásoknak és ritkuló hajának megfelelően Winchester is egy ideig a bankszakmában dolgozott, majd a szabadságot választotta. Vagyis a gitárt. Előbb a Baba Yaga együttessel, majd önállóan dolgozott, többek között Koncz Zsuzsával, Kovács Katival, Keresztes Ildikóval és az LGT-vel. Volt az év zeneszerzője, megírta az év (egy másik év) alternatív rockalbumát, írt sikeres és közismert reklámdalt. 2012-ben visszaköltözött Írországba a tenger mormolását hallgatni. Azóta már járt Magyarországon, és remélhetőleg még jön is – reméli Fáy.

Kemon: Itt nőttem fel

MC Kemon rapper. A Grenadán született zenész 1998-ban, tizenhárom évesen érkezett Magyarországra futballösztöndíjjal. Az MTK-ban játszott, aztán találkozott az underground világgal. – Itt nőttem fel – meséli, hogyan tanult improvizálni a Gimmeshot zenekar bulijain, ahol megismerte Barabás Lőrincet és az Irie Maffia tagjait, akikkel azóta is együtt játszik.

Sajnálja, hogy sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a világban sokkal több minden van, mint amit ismernek, és mennyire jó a kultúrák keveredése.

Artemisszió

A hazánkban élő migránsokat az Artemisszió Alapítvány segíti, hogy megtalálják és megállják a helyüket Magyarországon is. Kizárólag az Európai Unión kívülről érkezőket karolják fel, ők a körülbelül 140 ezer bevándorló harminc százalékát teszik ki. A migrációs programok felelőse, Pataki Teréz szerint az integráció akkor a legsikeresebb, ha a bevándorló megtarthatja saját kultúráját, miközben igyekszik a befogadó társadalom értékeit felvenni, kapcsolódni környezetéhez.

Akik az alapítványhoz fordulnak, azok csoportos formában az interkulturális közösségi programokon ismerkedhetnek a magyar kultúrával, behozva a sajátjukat. Az önkéntesként dolgozó személyes mentorok igény szerint kiállítás- vagy koncertlátogatást is szerveznek, mindet megtesznek azért, hogy mentoráltjaik „beágyazódjanak”. Ezek a programok eddig ingyenesek voltak egy EU-s pályázati programnak hála, azonban az Artemissziónál tartanak attól, hogy június elsejétől megszakad ez a lehetőség.

Kállay-Saunders: Nem voltam elég magyar

– Ugyanolyan magyarnak érzem magam, mint bárki más – mondja Kállay-Saunders András, aki a vezetékneve első felét az ősi magyar nemesi Kállay családtól, a másodikat Fernando Saunders soulénekestől kapta.

Kállay-Saunders nem kesergett a bírálatokon, amiért ő képviselt minket az Eurovízión
Kállay-Saunders nem kesergett a bírálatokon, amiért ő képviselt minket az Eurovízión
Tobias Schwarz / Reuters

New Yorkban született, Magyarországra pedig 2010-ben költözött. Eredetileg látogatóba jött Budapestre, de a nagyi nappalijában meglátta a Megasztár hirdetését. A tehetségkutatón negyedik lett, azóta is itt él. – Amikor megnyertem itthon A Dal című versenyt, sokan azzal jöttek, hogy nem vagyok elég magyar – idézi fel az énekes. Ezután furcsállta, hogy az Eurovíziós Dalfesztiválon a többi ország örült, hogy ő a magyar versenyző, és drukkoltak neki. New Yorkban is gazdagságként élik meg, hogy a világ minden országából érkeztek oda emberek. Sokféle új zenét ismert meg Magyarországon, összekeverte a saját stílusával, és máris kész lett az új Kállay-Saunders András. Aki nagyon jól érzi magát, és irigylésre méltó derűlátással annyit mond:

itt sok szeretetet kap.

Migrációs filmek

Az Uránia Nemzeti Filmszínház éves filmszemléje idén a migrációra koncentrál január 22. és 25. között. Hatvan játék- és dokumentumfilm mutatja be a menekültügynek, a kultúrák egymás mellett élésének és keveredésének a nehézségét.

NOL Piactér
Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.