A kis templomban váratlanul szólal meg a harang, olykor egymás után többször is. Néhány perc múlva újra kongatnak, aztán kis idő elteltével megint. Ahogy közelebb érünk, megfejtjük a kaotikus harangszó okát: aki felmászik a sziklaszirt tetejére, szabadon meghúzhatja a kötelet.

- Ahogy innen a metróállomásról kijöttem, annak idején többször megkérdeztem magamtól, hogy ezt az ízig-vérig szovjet modorú teret miért nem mondjuk Zója Kozmogyemjanszkajának vagy mondjuk, Lajka kutyának hívják, de nem válaszoltam. De most már mindegy is, mert a térről kezd elpárologni a szovjet atmoszféra; szép sose lesz persze, de azt hiszem, valamivel civilizáltabb. Tévedek?

- Torokszorongató megtiszteltetésben van részünk: itt állhatunk a földkerekség legféltettebb forgalmi dugójában, azaz a világörökségként nyilvántartott Clark Ádám téren. Szédületes panoráma, amott a percenként három lovas kocsira méretezett áteresz, az alagút, a hátunk megett pedig a földkerekség egyik legnagyobb becsben tartott foghíjtelke. Jelentéktelen porszemnek érzem magam.

- Az M1-es és az M7-es autópályák pesti bevezető szakaszán állunk, amelyet Szabad sajtó útnak, Ferenciek terének és Kossuth Lajos utcának hívnak. Látható, hogy valaha a város egyik legelegánsabb útvonala lehetett, amelyről azonban egy gyors aszszociációs teszten százból nyolcvan páciensnek a szutyok szó ugrana be először, tíznek a redva, tíznek pedig semmi, mert mindig vannak tízen, akiknek semmiről semmi nem ugrik be. A zajvédelem viszont rendben van: az ablakokat és spalettákat szimpatikus dioxidokkal kevert puha ólom borítja.

Örülünk, Vincent? Nem is tudom. Az egyik szemem sír, de a másik se nagyon nevet. Különös.

Szép ez a hófehér lábazatfestés a McDonald'son. Úgy néz ki tőle a ház, mint egy ember, aki elhagyta a cipőjét, és most a kis teniszzoknijában várja sorsa jobbra fordulását.

- Esik a hó, szalad a ló, mínusz negyven fok árnyékban, de mi csak megyünk, rendíthetetlenül. Most a Margit híd budai hídfőjénél vagyunk, és nekimegyünk Bel-Budának. Miért?

Séta a Bécsi úton, a Szépvölgyi úttól a Galagonya utcáig. Indulás a Kék Ház elől.

Séta a Tompa utcán, a Körúttól a Ferenc térig.

Séta a Baross téren ésa Thököly úton a Bethlen Gábor utcától a Szinva utcáig. Indulás a sarki árkád alól.

Séta a Pozsonyi úton, a Szent István körúttól a Balzac utcáig. Indulás a gyorsétterem elől.

Séta a Váci után, a Vörösmarty tértől a Kossuth Lajos utcáig.

Séta a Déli pályaudvarnál. Indulás a pályaudvar alatti kerengőből.

Gyenge az auftakt. A fákon szélnek erisztett nejlonzacskók fészkelnek, és itt van a sarkon ez a föld alatti galéria, amelynek olyan a felépítménye, mint egy struktúrán kívüli szarvasmarha-szállító pótkocsinak. Biztos jó, hogy ez itt van?

Nyakig állunk a történelemben. Mögöttünk a Krúdy-féle Pekáry-ház, amott a barokk Teréz-templom, emitt Budapest első atomkori turkálója, a Gólya Áruház, balra a nap nyugszik, jobbra pedig kél. Eddig nagyjából minden rendben, egy baj van csak: a Gólyáról leszedték a jó öreg ötezer pontos betűket, viszont kapott egy génhibás cégért. Jól látok?

Régóta figyelem ezt a részt itt, és mindig az jut eszembe, hogy körülbelül a gorlicei áttörés lehetett ilyen lehangoló, sorállományú szemmel. Itt van mindjárt a Bácskai utca sarka, ahol mit látunk?

-Biztos hallottál róla, hogy szeretem a modern építészetet.

Körülöttünk három igen erőteljes embléma: az öngyilkosok bázisugrópontjaként is számon tartott Szabadság híd, a Gellért-hegy, tetején a Héja-légcsavarra kalibrált leánnyal, és a Gellért Szálló, ahol frivol francia riviérai jeleneteket forgatnak amerikai stábok. Ezek közé tették be a Forrásházat, amelyet én nem utálok, viszont leginkább reneszánsz jurtára emlékeztet, hiánygazdasági tetőszigeteléssel. Jól tették, hogy betették?

- A Váci úttól idáig kiderült, hogy világvárost építünk, csak az nem, hogy ehhez az ugyancsak dinamikusan fejlődő Kisinyov avagy Minszk szolgál-e modellként.

- Bocs, de kénytelen vagyok rágumizni a fejedre ezt a diktafont, akkora zaj van itt. Baj? - Nem, csak nyugodtan.