Négymilliárd volt a számla, nem számítván a kampány költségeit, de megérte! Lerendeztük "ezeket", akik nemhogy ki akarják tölteni a terminusukat, de még arra a képtelenségre is ragadtatták magukat, hogy ők akarják eldönteni, hogy kinek mit és hogyan fizessünk.

Talán van más sors is, mint kényszersors? Nem úgy ugrálunk-e mindannyian, ahogy a sors fütyül? A régi görögök valóban így értelmezték a sorsot - kényszerként. Szondi Lipót az anankológia - a sorstan vagy sorsanalízis - megalapítója, aki magyar kényszersorsát elkerülendő a második világháború előtt Svájcban telepedett le és választott más sorsot magának, azt írja egyik könyvében, hogy az "ananké" szónak az ógörögben két jelentése van: "Az első: az akarat korlátozása valamilyen külső kényszer mint sorsmeghatározás által.

Veszélyes kísérletbe fogott az Egyesült Államok vezette nyugati közösség, amikor hozzájárulását adta Koszovó függetlenségéhez. Alighanem ez a döntés egyike a koszovói háborúval elinduló, egypólusú, 2001. szeptember 11-e után átfogóvá váló világrendszer utolsó döntéseinek, amely szerencsétlenül fogja befolyásolni a 2009 elejétől kialakuló új, több központú, konszolidációs világrend működését.

Húsz ével ezelőtt, Japán gazdasági felviharzásának idején az amerikai hatalom hanyatlása lett sokakban nyomasztó előérzetté. Ronald Reagen elnök károgóknak nevezte a borúlátókat. Most Fareed Zakaria, a Newsweek vezető publicistája "viszonylagos hanyatlást" lát. Ez nem defetizmus, mondja, hanem matematika. De józan számvetés azzal is, hogy Amerika világrengést okozó jelzálogpiaci botladozásáért a nagy pénztartalékokkal rendelkező országok - saját érdekükben is - állják a cechet.

Az állati viselkedés evolúciójában legelőször az érzelmi szabályozórendszerek fejlődtek ki. Alacsonyabb rendű állatok is biztonsággal képesek eldönteni, hogy valaki vagy valami előnyükre vagy hátrányukra van az élet küzdelmeiben, és gyűlölik, aki vagy ami hátráltatja őket, és közömbösek vagy némi jóindulattal viseltetnek az iránt, aki vagy ami a segítségükre van.

Mivel az akció liberális volt és elemi erejű, a reakció elkerülhetetlenül antiliberális lesz, és ugyancsak elsöprő. Pontosabban: nem lesz, hanem van. Folyamatban van. Minden szinten. "Akción" nem ezt vagy azt a politikai kezdeményezést vagy lépést értem, hanem a kelet-európai (ezen belül) magyar rendszerváltás kezdetének egész korszakát, amely csaknem egy évtizedet ölel fel, és ha nem is a szabadság, de a szabadulás jegyében áll.

Nem mozdul semmi. Nincs, ami fölhajtsa a gazdaságot. Nincs, ami előrevigye a politikát. Nincs fölfelé kapaszkodása a társadalomnak. Mozdulatlan víztömeg. Alatta, benne lerántó örvények és gyilkos kavargások. A fölszínen állandó, sehonnan jövő és sehová sem tartó fodrozódások. Mintha a változtathatatlanság súlya ülne rajtunk. Bugyborékolás a víz alól.

Nincs elég bajunk a kormány túl jól sikerülni látszódó megszorítási politikájával, de még a kutyafütty-politika is nehezíti életünket. Mindkettő okozója rosszkedvünknek - noha két igen eltérő dologról van szó. A kormány gyors megszorításai a befektetők kedvének felderítése végett történtek, de mivel a megszorításokból is következő stagnálás miatt tovább romlott az ország híre, a befektetők még annyira se tülekednek, mint ennek előtte. S itt adódik rossz hírünkhöz és kedvünkhöz ez a kutyafütty-politika.

A modern társadalmak szerveződése nagyon eltér az archaikus, többé-kevésbé "természetesnek" tekinthető formáktól. Az ember biológiai késztetései alapján olyan közösségekben érzi jól magát, ahol mindennapjai közös tevékenységekkel, akciókkal telnek, ahol szilárdak a közös hiedelmek, amelyek az életmódról, vallásról, a világról szólnak, és ahol tevékenyen részt vehet a közösség belső konstrukciójában, szabályainak, életmódjának hiedelmeinek kidolgozásában. Ha ez a három működési feltétel megvan, akkor nagyon gyorsan megjelenik a hűség, a közösséghez tartozás kellemes érzése.

Szégyen a futás, de hasznos. Bár néha szégyentelen és haszontalan. A kérdés mindig az: miért, honnan és hová fut valaki? Mit jelent a futás: ravasz kitérést a túlerővel való összecsapás elől, avagy gyáva menekülést, fejetlen visszavonulást, meghátrálást az akadályok és visszahőkölést a feladatok nagysága előtt? Életmentő futást, gyalázatos megfutamodást vagy szent futást?

Megszorítás, reform, nagyrendszerek - szaporodó érverés. Kárpát-medence, polgárok, mondjon le! - emelkedő vérnyomás. Ingyenebéd, potyautas, több-biztosítós valami - a halántékon már lüktetnek az erek. Szállongó szavak, szavak szajkózása. A szavaktól félek, a mondatok megnyugtatnak - mondta egyszer egy francia gondolkodó. De kinek a mondatai? Sztrájk előtt, alatt és után, a parlamentben és azon kívül nálunk igen sok vita zajlik egy időben. A régebbi évtizedek közéletének temetői csendjéhez képest ez a demokrácia vidám, vásári hangulatát kellene, hogy keltse. Ehelyett azonban az elégedetlen mormogás valódi viták hiányát jelzi.

Minden társadalom, minden kultúra összetett rendszer, amelyben az egyéni viselkedés, a törvények, a szabályok, az intézmények, és ha van, a jó erkölcs folyamatosan hatnak egymásra. Egy éppen változóban lévő kultúrának különösen szüksége van arra, hogy a megújuló részei - legyenek azok intézmények, szokások vagy szabályok - jó ideig ütközzenek a rendszer már meglévő, elfogadott elemeivel.

Létezik a mai közbeszédben egy minden érthetetlen fejleményt, törvényszegést, önkényt, korrupciót, politikai rosszat megmagyarázó és egyben rezignáltan jóváhagyó titokzatos varázsformula, mely hovatovább refrénszerűen, szinte egyfajta ámenként zár le minden Politikához címzett teremtményi átkozódást és fohászt, zsörtölődést és szemrehányást: "Ebben az országban mindent lehet." Mármint hogy Magyarországon.

Az égitestek saját szféráikon mozognak, s eközben súrlódó hangot adnak ki. Ennek a harmonikus mozgásnak a hangja a szférák zenéje, de ezt az emberek nem észlelik, mert születésük óta hallják. Valami ilyesmit állítottak csillagászati elméletükben a püthagoreusok az antikvitásban.

Végre olyan szörnyű helyzet alakult ki, amit csak javítani lehet! Minden rendszer - a politikai rendszerek különösen - igyekszik a saját reformjait elodázni, ameddig csak lehet, különösen akkor, ha kívülről is nyomás alatt van, mert ilyenkor minden támogatóra szüksége van, és elnézőbbek a vezetők is. Amikor a helyzet katasztrofális lesz, röviddel az összeomlás előtt, már mindenki érzi, látja a gondokat, a fenyegetettség annyira elviselhetetlen, hogy nemcsak a felsőbb, hanem az alsóbb szinten is hajlandók lesznek egy szaltó mortáléra, mert minden más megoldás biztos bukás.

A jog nem mágia, de a joggal is lehet mágiát űzni. Mindenekelőtt politikai mágiát, természetesen. Ne feledjük persze, hogy a jog kezdeteinél eleve a jogi mágiát találjuk, a jogi orákulumként fellépő bíróval, akinek ítéletét - mint Horváth Barna írja Jogszociológiájában - magasabb instanciák sugalmazzák.

Eltelt egy év. Jó hírek. Nem omlott össze a forint. Lement a megszorító csomag első éve. Nincsenek utcai harcok. Szép idő van. Rossz hírek. Gazdasági mutatóink - növekedés, infláció stb. - nemcsak közép-európai versenytársaink, hanem az Európai Unió alatt. Nem fölzárkózunk, hanem leszakadunk. Nem mennek előre a reformok. Nem állt helyre a kormány és az ellenzék hitelessége. Se új arcok, se új gondolatok. Rossz körben forgunk.

Ezt a cikket jórészt gyermekem három mondata ihlette. Nem árt persze ismerni a mondatok értelmezéséhez a körülményeket.

Nem kívánok senkit lefasisztázni. Se kódolva, se kódolatlanul. Távol álljon tőlem. Legalább olyan távol, mint amilyen távol én állok a bennem lakó fasisztától. A "bennünk" nem azt jelenti, hogy személy szerint "bennünk", hiszen személy szerint senki sem lehet fasiszta, még a fasiszta sem. Nem is azt jelenti, hogy "bennünk itt és most" vagy "bennünk magyarokban", hanem azt jelenti, hogy "bennünk polgárokban" - kétszáz éve egyfolytában, lokálisan és globálisan, Európai Unión innen és túl.

Vajon milyennek látta Oroszországot 2007 nyarán lapunk négy rendszeres szerzője, sorrendben Gombár Csaba szociológus, Lengyel László közgazdász, Szilágyi Ákos esztéta és Sz. Bíró Zoltán történész? Közös utazásuk során szerzett "magán" benyomásaikról adnak számot.