Nem hajlandó kifizetni a MÁV a csődhelyzetbe került MÁV Lokomotív Hotels Zrt. kilencven dolgozójának végkielégítését. A cég tulajdonosa, a MÁV, azzal érvel, hogy a dolgozók 2004 óta a Lokomotívval állnak jogi viszonyban, így annak kellene fizetnie. A kassza azonban üres.

Májer János, Tokaj független polgármestere, a Tokaji Világörökségi Egyesület elnöke szerint a világörökségi cím elnyerésével elsősorban óriási marketinglehetőséghez jutott a térség.

Szörnyű dolog esett meg 2007 júliusában. Törölték az UNESCO világörökséglistájáról az ománi nyársas antilop élőhelyét, mert a szénhidrogénnyersanyag-termelést célzó törekvések következtében gyakorlatilag elfogyott a területe. Listáról való levétel márpedig 1972 óta, a világörökség cím megalapítása óta nem történt, mondja Fejérdy Tamás, az UNESCO Világörökség Magyar Nemzeti Bizottság Titkárságának vezetője.

Az 1970-es években, amikor könyvekből tanultuk a demokráciát, az egyik szembeszökő kérdés az alternatíva volt. Szembeszökő a hiánya miatt volt - mert a bennünket körülvevő mindennapi politikai nyilvánosságban alternatívák nem voltak. Nem volt mik között választani. Valahol persze a felmerülő kérdésekről mindig döntöttek, és sejthető volt, hogy akik döntenek, azok előtt állt valamilyen választási lehetőség - de erről nyilvánosan nem esett szó.

Kisújszállási ház egy legendás dédmamával, akibe szerelmes volt (tán nem is eredménytelenül) az ifjú Móricz Zsigmond. És a Forr a bor, a kínzó kamaszvágyak regénye, egy bakfis kisújszállási vakációinak visszatérő olvasmányemléke. Ez Szilágyi Zsófia személyes érintettsége a Móricz-életmű föltérképezésében, ám inkább játékos indoklásul szolgál, s épp annak a belátására vezet rá, hogy egy életművet szemlélve egyúttal kultuszt szemlélünk.

"Arról a világról fantáziált, ami az övé is lehetett volna - a tudás és érzékenység világa, ami elképzeléseiben örökre összefonódott a keleti parttal". Richard Yates 1961-es, debütáns regényének több szereplőjét is pontosan jellemzi a fönti idézet.

Kilencszáznegyvenben, amikor Vajda Lajos második és egyben utolsó műterem-kiállítását megrendezte, a Művészet című folyóirat kritikája a torzítástól óvta az ugyancsak harminckét éves Kerényi Jenőt.

Május elejéig dönthetik el a kiadók és a szerzők, hogy perelik-e a Google-t könyvkeresője, a Book Search funkció miatt, vagy belemennek a könyvszakma egy részével kialkudott egyezségbe. Az internetes világ (egyik) bajnoka novemberi adatok szerint eddig hétmillió könyvet digitalizált.

A szerzővel általában könnyebb megegyezni, mint az utódokkal. Egy alkotó általában tisztában van vele, hogy nincs kész műalkotás - maga is állandóan javítana, és meg is teszi, ha teheti -, ráadásul érti-érzi, hogy más műfajban, más környezetben, megváltozott időben másként kell hozzányúlni a befejezett műhöz is.

Tavaly decemberben az európai uniós jogharmonizációs kötelezettségre hivatkozva módosította a szerzői jogokról szóló törvényt az Országgyűlés. Az úgynevezett árva művekkel kapcsolatban is hoztak néhány új szabályt. Ezzel a fogalommal szokták jelölni az ismeretlen - vagy ismeretlen helyen tartózkodó - szerzők alkotásait.

Magyarországon két közpénzből finanszírozott program gondoskodik az értékes művek digitalizációjáról és a világhálón való közzétételéről. A Petőfi Irodalmi Múzeum irányítása alá tartozó Digitális Irodalmi Akadémia (www.dia.pim.hu) mint digitális könyvtár a magyar irodalom elitjébe tartozó DIA-tagok életművének digitalizálását és internetes publikációját tűzte ki célul.

Úgy negyedévente kerül a sajtófigyelem középpontjába egy-egy tragikus sorsú, végleges agykárosodást szenvedett beteg, akit évek óta géppel lélegeztetnek és mesterségesen táplálnak, amikor a hozzátartozók, ritkábban az orvosok körében felmerül a kérdés: abbahagyható-e a mesterséges táplálás és lélegeztetés? Valóban a beteg életét hosszabbítjuk meg, amikor az életfenntartó funkciókat működtetjük, vagy csupán egy puszta testet, egy immár haszontalan sejttömeget tartunk biológiailag életben?

Látják, kérem? Ezek itt a Wulff-cirkusz utolsó pillanatai. Oppardon, önök talán jobban ismerik úgy, hogy Beketow-cirkusz. Hm. Esetleg Fényes-cirkusz? A kedves nagymamájuk biztos mesélt róla. Tudják, Gerard, a híres bohóc meg az a pompás est, amikor a két Latabár, sőt a snájdig Jávor Pál illegette magát népszórakoztató jelleggel a porondon. Így se? Na jó, maradjunk annyiban, hogy képünk azt a pillanatot ábrázolja, amikor már kis híján eltűnt a föld színéről a Fővárosi Nagycirkusz. Persze a régi.

Aki átgyalogol a Moszkva tér egyik sarkából a másikba, talán nem is tudja, hány láthatatlan határvonalat lép át. A Szilágyi Erzsébet fasor felőli rész a XII., a Várfok utcai oldal az I., a Retek utcai térfél pedig a II. kerülethez tartozik, így ha szegény elbotlik a járdán egy gödörben, hirtelen nem is lehet tudni pontosan, melyik hatóságot vagy hivatalt kell szidnia.

Nagy nap volt a február 12-e a miskolci jobboldal életében. Vendégül láthatták a Magyar Hírlap utazó nagyköveteit. Széles Gábor médiacézárt; Szentesi Zöldi László főszerkesztő-helyettest és a lap dédelgetett sztárját, magát Bayer Zsoltot. A város és a körzet képviseletében kíséretükben megjelent és felszólalt Pelczné Gál Ildikó, a Fidesz alelnöke, helyi nagyság.

Hatem Odah (51) a bagdadi Művészeti Egyetem Színháztudományi Tanszékén végzett színházrendező szakon, ma az iraki Nemzeti Színház főigazgatója.

Suta rendszerváltásunk óta eltelt húsz év, és még mindig feszengve állunk egy letűnt rezsim ravatala körül. Toporgunk, kényelmetlenül érezzük magunkat, és jobb szeretnénk konzerválni a múltat légmentesen leszigetelő csendet.

Nézem az m1 Visszajátszás című sorozatában Grósz Károlyt, aki 1988. november 29-én, a Budapest Sportcsarnokban rendezett pártaktíván laza ecsetvonásokkal éppen egy polgárháború rémképét festi fel. Nézem, és röhögök. Pe-dig, ha emlékeim nem csalnak, akkoriban nem röhögtünk, vagy ha kicsikét mégis, hát nem tiszta szívből.