A Tanítanék Mozgalom felhívására két hét alatt több száz elszánt önkéntes jelentkezett – nyilatkozta Törley Katalin, a Kölcsey Ferenc Gimnázium közalkalmazotti tanácsának elnöke. A tiltakozások kezdete óta kiderült, hogy tömegek óhajtják a változást, de az is, hogy a kormány még durvább eszközökhöz folyamodik.

Kilátástalannak tűnő helyzetből, prostitúció  elől menekültek el azok a nők, akikkel egy rejtett otthonban találkoztunk. Az emberkereskedelem minden ötödik áldozata magyar Európában.

Hoffmann Antal szőkített olajat vásárló cégvezetőket leplezett le a Körös Volánnál, korrekt vezérigazgatót védett meg a politikai zsákmányszerző leváltástól – amíg lehetett. Manapság azonban már hiába a bátorság, a tapasztalat és tisztesség.

A kalapok idén otthon maradtak – vagyis ez lett volna a logikus döntés, de a legbátrabb hölgyeken azért nem fogott ki az időjárás: népviseletté vált a két kézzel a fejre szorított vagy szorosan a has előtt tartott fejfedő.

„Nem szeretnék a múlttal foglalkozni többé. Én is egy tróger voltam, de leültem, amit kellett, és beálltam a sorba. Családot alapítottam, dolgozom. Egykori társammal ellentétben sem a börtönben nem követtem el semmit, sem a szabadulásom után, amiért elítéltek volna” – mondta Ambrus Attila, közkeletű nevén a viszkis rabló, amikor egykori társa, Orbán Gábor vele kapcsolatos – a Hétvége mellékletünkben idézett – állításairól kérdeztük.

Magyarország ma a rendet képviseli az egyre inkább rendetlenné váló Európában - mondta Orbán Viktor miniszterelnök vasárnap a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Rendészettudományi Kara és Katasztrófavédelmi Intézete tisztavatási ünnepségén, a budai Várban.

Erdélyben járunk, árvaházi gyerekek között, akik átmenetileg a szegénység feneketlen mélyéről menekültek meg. Zsúfolt kalyibákból, nyomortelepekről. Sohasem éltek, csak túléltek. Éhezést, verést, kilátástalanságot, kínt, keservet. Biliska, Levi és a többiek élni tanulnak.

Minden hetedik embernek van tetoválása. Az egyik legősibb művészeti forma  manapság az önkifejezés egyik legdivatosabb eszköze. De mit tegyünk, ha megunjuk?

A huszonöt éves Tilos Rádió olyan, mint egy dadaista boncasztal: a varrógép és az esernyő találkozóhelye. Az adó életében semmi sem volt hétköznapi, így aztán sem a pénz, sem a politika nem csorbította a szabadságát. A Tilosról a Közgáz Vizuális Brigád dokumentumfilmet is készít közösségi finanszírozással.

Itt a kezemben, várom a hívást, de nem akar senki semmit. Konstatálom, hogy a kutya se keres,  azért megnézem, hátha mégis. A csippanások, berrenések ellenére mindenki azt nézi, nem hívták-e véletlenül valahonnan valakik. Beszélgetni buszon vagy nem beszélgetni: ez itt a kérdés.

Zsebre akarja tenni a kormány az idősek ellátásán megspórolt 63 milliárd forintot – állítják a szocialisták. A kabinet a nagykorú gyerekre terhelné annak a szülőnek az eltartását, aki erre önhibáján kívül nem képes.

Haláluk után koruk nagy emberei, akiket a politika a panteonban való temetés kiváltságára ítélt, földi életüket befejezvén, a nemzetiesített terek egyik legjelesebbikében, a Kerepesi úti temetőben szolgálják tovább hazájukat. Síremlékeik mélyén fekve, a történelem szellemének hitt érdekek által kisajátított haláluknak megfelelő szerepüket játsszák el a nemzeti emlékezet színházában.

Egyre nagyobb szerephez jutnak az oktatás minden szintjén a versenyszférában működő vállalatok. Évente tízmilliárdok áramlanak ily módon a rendszerbe, és százezrek vehetnek részt a képzéseken. A cégek nem jótékonykodnak: a megfelelő képzettségű munkaerő-utánpótlás hiánya egyszerűen sarokba szorította őket.

A kormány sokkal fontosabbnak tartja a közvélemény-kutatásokat, mint ahogy azt a nyilvánosság számára mutatja. Nem is annyira a népszerűségi mutatókat, bár azok alakulását is érzékenyen nyomon követi – hanem sok minden mást, amiből politikai hasznot lehet kovácsolni.