Budapest októbertől havi egymillió forintot fizet, hogy a belvárosból eltűnjön 64 otthontalan nő. A Fővárosi Közgyűlés számukra új tartózkodási helyet jelölt ki a város peremén, a külső Gyáli úton. De mi van akkor, ha nem akarják elhagyni a József nádor teret, az Oltalom Karitatív Egyesület átmeneti szállását?

A haldoklók magyarországi színháza, a Hospice Színház kérésre fellép kórházban, kórteremben, hospice házban, nyugdíjasok klubjában. Elmegy magánlakásba ágyban fekvő beteghez. A haldoklóknak szánt színházat egy terapeuta, egy képzőművész, Balkay László alapította.

Erdélyben járunk, árvaházi gyerekek között, akik átmenetileg a szegénység feneketlen mélyéről menekültek meg. Zsúfolt kalyibákból, nyomortelepekről. Sohasem éltek, csak túléltek. Éhezést, verést, kilátástalanságot, kínt, keservet. Biliska, Levi és a többiek élni tanulnak.

Magyarországon ma mintegy 380 ezer gyermek él alkoholista családban. Az országnak még sincs nemzeti alkoholstratégiája. Pesten egy ferencvárosi ifjúsági irodában, a H52-ben hetente egyszer alkoholista, függő szülők gyermekei találkozhatnak. Mire van esélyük?

Nem tudom, meddig lehet fokozni még a nyomort, az elesettséget, amelybe belerendülve az olvasók aztán kéretlenül adakoznak.

Hosszú hetek óta a főváros gazdagabb kerületeiben, ott, ahol úri negyedek is vannak, különös hirdetések jelennek meg az önkormányzati újságokban: „Vidéki (hétéves) kisfiúnak támogatót keresek. Gyámja lebénult, új gyámja munkanélküli. Pedagógusa telefonszáma..."

Amikor a Dél-Angliában élő kilencvenhárom éves hölgy, Jane meghalt, éjszaka volt, és a magyar gondozó azonnal értesítette a rendőrséget. Fölhívta a céget, a Helping Handset is, amelyik alkalmazta őt. A rendőrök az ötvennyolc éves idősgondozónőt, aki Magyarországon angolnyelv-tanár volt, hosszan faggatták, ám a végrendeletről nem hallott, nem tudott. A cég munkatársa a telefonban azt kérdezte, hogy viseli a helyzetet, mire azt felelte, jól.

Egy öreg kórházi épületben nyílt meg az a fotókiállítás, amelyen beteg gyerekek, munkájukat végző orvosok, ápolók és a gyermekükért aggódó szülők láthatók. A képeket Koszticsák Szilárd, az MTI fotósa készítette. Meséli: nem volt könnyű, pedig ő már a háborút is megjárta.

Szőke, kék szemű, törékeny és nő. Háromdiplomás, huszonkilenc éves és magyar. Egy budapesti egyetem kutatóintézetében dolgozott, a bére nettó 84-85 ezer forint volt. Jelenleg gazdasági bevándorló. Gyári munkás két műszakban Svédországban.

Batki Margit, Magyarország legidősebb asszonya már a százhetedik évében van, és nem akar meghalni. Legyen úgy, mondja, ahogy a Jóisten akarja.