Kénytelenek voltak otthonról elmenekülni, nem rendelkeznek saját lakhatási lehetőséggel. A közgyűlési határozat értelmében a József nádor téri női átmeneti szállót, amit az Oltalom Karitatív Egyesület több mint tizenhat éve működtet, október harmadikáig kell kiürítenünk. Nem óhajtjuk. Hacsak közben nem kínálnak más, tisztességes megoldást. Nem tudom érthetőbben elmondani: nem vagyunk hajlandók kimenni a József nádor tér 10.-ből. Ha az asszonyokat egy külső területen, egy eddig más funkciót is ellátó épületbe költöztetik, az állásuk veszélybe kerülne vagy megszűnne.
– Én csak egy egyszerű asszony vagyok – mondja a negyvenhat éves Marika a József nádor tér 10.-ben. – Egy takarítónő, de a nyolc általánosommal is több bennem a megértés és az együttérzés, mint azokban a magas rangúakban, akik számára egy otthontalan nő már is nem ember. Mindennap hajnali háromkor kelek, itt, az otthontalan nők átmeneti szállójában. Lefőzöm a kávémat, azután fél négykor elindulok a munkába. Jó érzés, kellemes, hogy egy elegáns, gazdag kerületben lehetek... Gyerekkoromban arról álmodoztam, egyszer majd mozdonyvezető leszek, aztán meg hogy kertész. Végül betanított szövőnő lettem Újpesten, most meg takarítok. És közben arra gondolok, bárcsak lenne egy kis lakásom, akár tíz négyzetméteres. Még fürdőszoba sem kell bele, ha van egy gyerekkád. Fizetném a díját, és akkor megszűnne az otthontalanságom. Az Alkotmány utcában takarítok egy dékáni irodát, egy teraszt, két iskolatermet, két irodát, és nyolc órára már készen is vagyok. Havi harmincötezer forintot adnak, ehhez jön még harmincezer, ami a rokkantságom után jár, merthogy csípőficammal születtem. Többször megoperáltak, végül beültettek egy protézist, ami időnként kiugrik, és akkor megint mehetek a kórházba. A mankó is ezért van itt az ágyam mellett. Ha kiraknak minket a város szélére, a Gyáli útra, hajnalonta hogyan tudnék bejárni?
|
| Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság |
– A mi otthontalan asszonyaink – teszi hozzá Kissné Erdélyi Erzsébet, a női átmeneti szálló vezetője – általában kórházi takarítást vállalnak. Nem a kórház alkalmazza őket, hanem kiszervezett takarítócégek. Ilyen szempontból is kiszolgáltatottak, ugyanis hiába takarítanak négy-hat-nyolc órában, van, hogy mindössze két órára jelentik be őket. Ha szólunk, a lakónk elveszíti a munkáját... A mi átmeneti szállónk kicsi, hatvannégy férőhelyes, a szakembergárdánk összeszokott, stabil. Tizenegyen segítünk hatvannégy asszonynak: van takarítónő, két kisegítőszemélyzet, szociális munkás, szociális gondozó, mentálhigiénés szakember...
Egészséges otthontalan ugyanis nincs.
– Tavaly októberben műtöttek agydaganattal – mondja a József nádor tér 10.-ben Gabriella. – De mert abban az évben nem bírtam harminc napot sem dolgozni, januártól megvonták tőlem az aktív korúak támogatását, ami huszonkétezer-nyolcszáz forint. Eredetileg pedagógus vagyok. De ötvenöt évesen, agyműtötten, akárcsak közmunkásként is, kinek kellenék. Szédelgek, a jobb fülemre nem hallok, a jobb szemem sem működik. A rokkantosításom folyamatban van, majd eldöntik, hány százalékot érek, addig próbálok nyelvórákat adni... A Gyáli Szálló díjait nem tudnám megfizetni. Nem tudná megfizetni az itt lakó asszonyok fele. A Gyáli Szállón a térítési díj havi 9700 forint, a kötelező előtakarékosság pedig havi tizenkétezer. Laktam már olyan szállón. Nincs emberség. Ha nem tudsz fizetni, egy hónap után elküldenek. Itt, az állapotomra való tekintettel mentességet kaptam.
– A törvény szerint – magyarázza Kissné Erdélyi Erzsébet – az átmeneti szállón való tartózkodás ideje egy év lehet, ami indokolt esetben ugyanennyivel meghosszabbítható.
– Ezek az asszonyok – pontosít Iványi Gábor – velünk, az Oltalom Karitatív Egyesülettel kötöttek megállapodást. Az úgy nem megy, hogy valaki fogja magát, és a fejünk felett megtárgyalja, a jövőben kik végezzék a feladatunkat. Erről az egész ügyről velünk sem előtte, sem közben nem tárgyaltak.
Az első kósza hír arról, hogy a főváros fölszámolja a József nádor tér 10.-ben lévő átmeneti szállást, idén januárban érkezett. Érkezhetett volna korábban is, ugyanis a fővárosi önkormányzat már 2015 októberében arra utasította Pelle Józsefet, a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) igazgatóját, dolgozzon ki szakmai koncepciót, hogyan lehetne növelni a női átmeneti szállások férőhelyét. Mivel az utasításban az szerepelt, hogy az információkat nem közzétételre szánják, Pelle finomítások nélkül írta le, nem is a női átmeneti szállások férőhelyeit kellene növelni, hanem a lakásvesztő családoknak és gyermektelen pároknak kialakított szállókat kellene bővíteni.
|
| Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Ha a BMSZKI úgy akarja növelni a női átmeneti szállások férőhelyszámát, hogy közben csökkenti a munkásszállók férőhelyeit, akkor ezt egy szakember vagy egy újságíró azonnal átlátja: „Nehezen védhető álláspont lehet a kapacitás növelését bizonygatni, és könnyen keletkezhet az a látszat, hogy adminisztratív »ügyeskedéssel« próbálunk férőhelyszám-növekedést kimutatni." Szakmai koncepciójában azt sem javasolta, hogy a Gyáli úton lévő munkásszállót alakítsák át, és amiatt is aggódott, hogy az engedélyező hatóság megköveteli az akadálymentesítést; a BMSZKI-nak ugyanis nincs olyan kereskedelmi szálláshelye, ami „ésszerű költségekkel akadálymentesíthető" lehetne.
Pelle őszintén leírta, hogy bár egy ekkora szálló esetében a jogszabály tizenegy szakdolgozó alkalmazását követeli meg, ő csak nyolc dolgozó bérével számol, mivel a BMSZKI más egységeiben is ennyivel kevesebb a szakember. A javaslatait a Fővárosi Közgyűlés valamennyi tagja megkapta, mégsem tette fel senki a kérdést a főpolgármesternek: miért jó az Budapestnek, ha ezentúl havi egymillió forinttal többe kerülnek a hajléktalanok? És a Gyáli Szálló tervezett átépítése is tizenegymillió forintba kerül.
– Nem szerencsés – véli dr. Bagdy Gábor főpolgármester-helyettes –, hogy egy belvárosi társasház emeletén hajléktalanszállás működjön.
A József nádor tér 10. második emeletén viszont már az ötvenes évek elejétől működött nővérszálló, azután hajléktalanszálló. A fővárosi önkormányzat az 515 négyzetméteres ingatlanát 2000. január elsejével adta használatba az Oltalom Karitatív Egyesületnek, amely fizette a társasháznak a közüzemi díjakat, a szálló működtetését pedig az állam biztosította – az állami normatíva megközelítette az évi 30 millió forintot. A szakmai munkába a főváros nem szólhatott bele.
|
| Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság |
– Ebben a társasházban – teszi hozzá Kissné Erdélyi Erzsébet – annyi minden van: gyámhatóság az első emeleten, az V. kerület kormányhivatala a földszinten... irodák és lakók... A fővárosi önkormányzat tulajdonában álló lakóingatlan huszonhárom éve szolgál otthontalanok szállásául.
Az otthontalan asszonyok számára kijelölt új tartózkodási hely, a IX. kerületi Gyáli út 33–35. tényleg a város peremén van. A környék lehangoló. A kerítésre kihelyezett táblán az olvasható, hogy „Pedagógus és Nővérszálló", a felette lévő táblán pedig az, hogy „Átmeneti szállás". A recepción a szociális munkás fölnevet, azt mondja, a pedagógusszálló már vagy hét éve megszűnt. A munkásszállón telt ház van hónapokra lekötve. Az ötödik szintet átépítették, oda jönnek a nők az Oltalomtól. De október elején ez sem nyílik meg, mert elmaradás van a papírmunkákban. Attól még a fővárosi önkormányzat augusztus 31-ével fölmondta a József nádor tér 10.-ben levő ingatlanára vonatkozó használati szerződését az Oltalom Karitatív Egyesülettel.
