A bíróság ugyan ellentmondásosan, ám jogerősen törvényesnek ismerte el Hoffmann eltávolítását az állásából. Választott szakszervezeti vezető maradhat, de 45 év munkaviszony után a Dakk Zrt. területére (egy helyet leszámítva) csak külön engedéllyel léphet be. Nem lehet többé munkavállalói képviselő az fb-ben, legfőbb fegyvere kiesett a kezéből.
A Békés megyei Almáskamaráson nőtt fel, nagyon szegény családban. Battonyára járt gimnáziumba, 16 éves korától már a felnőtt csapatban, a megye egyben focizott. Egyszer a párttitkár ráfogta, hogy vasárnap a meccsen leköpte a bírót. Kettes magatartás lett a következmény, főiskolára nem mehetett.
El akarták vinni katonának, de Békéscsabán, a futballklubban azt javasolták, gyorsan tanuljon ki egy szakmát. Így lett autófényező.
1970-ben megnősült, és a Körös Volán orosházi üzemegységéhez került járműveket festeni.
A festés egészségre ártalmas munka, jogszabály írta elő, hogy csak napi 7 órát szabad dolgozni. Ezt azonban nem tartották be. Hiába hivatkozott a jogszabályra, csak azután adtak neki igazat, amikor levelet írt a Magyar Rádiónak, és egy korabeli tényfeltáró riportban nyilvánosságot kapott a problémája. Amikor a munkásgyűlésen először fölszólalt, megdicsérték, hogy nagyon jól beszél. Másodszorra az igazgató már azt mondta: hagyjon teret másoknak is!
A műhelyben javasolták, „ez a Hoffmann úgyis mindig veri a nyálát”, legyen ő a szakszervezeti bizalmi. A rendszerváltás idején már üzemi titkár volt. Akkor választották le a teherfuvarozást a személyfuvarozásról, tömegével rugdosták ki a sofőröket. Hoffmann kezdeményezte az akkori igazgatónál, hogy a végkielégítést lehessen beváltani arra a teherautóra, amelyet a sofőr éppen használt; így tud majd vállalkozni vele, és nem marad megélhetés nélkül. Egyedül a Körös Volánnál csinálták ezt meg: nem az ügyeskedők, hanem az elbocsátott melósok jutottak a termelőeszközökhöz.
|
| Fotó: Imre György / Népszabadság |
1993-ban az akkori szakszervezeti vezető belenyúlt a kasszába – mennie kellett. Hoffmann Antal lett az utódja. Kaszaperen, ahol családi házat épített, másodállásban volt egy fényezőműhelye is. Tudta, hogy választania kell: vagy vállalkozó lesz, vagy mások érdekeit védi. De az utóbbi vonzotta. Abban az évben a 24 Volán vállalat közül minden mutatóban a Körös Volán volt az utolsó előtti. 2010-ben már az első három között voltak.
Hoffmann Antal szerint rosszul gazdálkodni legkönnyebben a dolgozók rovására lehet. De ha kiállnak az érdekeikért, azzal nagyon eredményes megoldásokra sarkallhatják a menedzsmentet. Náluk ügyesen kihasználták, hogy amikor felbomlott az NDK és ott nyugati buszokra cserélték le a csaknem új Ikarusokat, amelyeket tizedáron elkótyavetyéltek, ők azokat szinte fillérekért hazahozták és felújították belőle a járműparkjukat.
A rendszerváltozás és a piacgazdaság hozta, hogy a cégvezetők, egyik a másik után, „rákaptak a közös pénzre”. Hoffmann Antal a munkavállalói érdekvédelem
egyik legfontosabb feladatának tartotta annak megakadályozását, hogy a cégvezetés fosztogassa a céget
– úgy érezte, a munkavállalók pénzét nyúlják le. Ha gyanakodtak, mindig bizonyítékokat, dokumentumokat gyűjtöttek. A politika az „átkosban” is meg a „szép új világban” is beleszólt a személyi kérdésekbe – de volt egy időszak, amikor a védhetetlen embereket még nem merték megvédeni.
Az első vezérigazgatót egy szakmai helyettes államtitkárnál panaszolták be. Vitték a dokumentumokat. A politikus kételkedett:
hátha nem is nyúlt le olyan sok pénzt az igazgató.
Hoffmann Antal azt mondta: ha a helyi járaton a sofőr eltesz két forintot úgy, hogy nem ad érte jegyet, kirúgják. Nem tudni, mennyi pénz tapad a főnök kezéhez – de két forintnál biztosan több. A vezért elküldték nyugdíjba. Csendben, hogy ne legyen botrány. A politikus azt mondta, ha botrány lesz, az összes Volántól mennek majd hozzá, hogy az ő főnöküket is mozdítsák el. Hoffmann megkérdezte: ennyire rossz a helyzet? Ennyire – felelte az államtitkár.
A következő harc akkor kezdődött, amikor az olajmaffia betette a lábát a Körös Volánhoz. Egy orosházi buszsofőr a földhöz vágta a töltőpisztolyt, mert annyira hitvány volt a gázolaj, nyúlt és lógott, amikor be akarta fejezni a tankolást. A sofőr azt mondta: nem áll forgalomba, mert ez az üzemanyag tönkreteszi a motort. Ki akarták rúgni, hogy példát statuáljanak. Hoffmann Antal erre elment az APEH akkoriban alakult nyomozó hatóságához, hogy vizsgálják meg a Körös Volán üzemanyag-beszerzését. Fiatal, diplomás, ambiciózus fiatalemberek dolgoztak ott, bizonyítani akartak – nagyon gyorsan felgöngyölítették az ügyet.
|
| Fotó: Imre György / Népszabadság |
Kérdezem, elítélték-e azokat a Volán-vezetőket, akik szőkített olajat vásároltak bűnözőktől? Mindkettő bíróságra került – válaszolja Hoffmann Antal. Az akkori tulajdonos azonnal intézkedett. Nem várták meg a jogerős ítéletet, elküldték őket rendkívüli felmondással. A tulajdonos számára egyértelmű kell hogy legyen: alkalmatlan vezetőnek, aki megkárosítja a cégét, s mivel a cég állami tulajdonban van, minden adófizető polgárt.
Megalkuvónak tartották, ezért kiléptek a Közúti Közlekedési Szakszervezeti Szövetségből. Azok válaszul kettészakították a független szakszervezetüket azzal a váddal, hogy ők belekötnek a vezetőkbe. Sokan megijedtek a munkahelyi közvetlen vezetőik retorziójától. Hoffmann Antal mondta nekik: már nincsen szocializmus meg diktatúra. Demokrácia van. Mitől féltek? Kérdezte némelyiket: „Miért írtad alá a kilépési nyilatkozatot?” „Mert a főnök azt mondta.” „És ha azt mondja, ugorj a kútba, beleugrasz? Aláírod a neved, és meg sem nézed, minek?” „De hát azt mondták, ez ugyanaz a szakszervezet, csak más a neve.”
Magyarország más, mint Nyugat-Európa – állítja Hoffmann Antal. Ott alulról szerveződik a szakszervezet. Itt azon múlik az ereje, milyen karakánok a vezetői.
Eleinte tényleg nem féltek a dolgozók. A Körös Volánnál 1993-ban szervezték az első sztrájkot. 830 dolgozó közül több mint 700-an csatlakoztak. Többször a sztrájkfenyegetés is elég volt, megkapták a kért béremelést – mert a cég igenis ki tudta gazdálkodni. A Békés megyeiek utolsókból elsők lettek a bérekben.
A rossz főnököt támadták, a jót megvédték – politikai lobbival vagy akár sztrájkkal is.
Hoffmann Antal Szarvas Pétert, a jelenlegi békéscsabai polgármestert tartotta a legkorrektebb Volán-igazgatónak. Háromszor védte meg a szakszervezet, amikor a szocialisták – politikai zsákmánynak tekintve a Volán-vezérigazgatói posztot – le akarták váltani. Az egyik Békés megyei MSZP-s képviselő úgy triumfált: megnyertük a választást, miénk a Volán! Hoffmann Antalnak iskolatársa volt a battonyai gimnáziumban Tóth Károly, az MSZP Békés megyei elnöke, a nemzetbiztonsági bizottság alelnöke. Hozzá fordult – nemsokára visszaszóltak, hogy partizánakció volt az elmozdítás, Szarvas maradhat. Másodjára és harmadjára már nehezebb volt, tovább tartott – de akkor is sikerült megvédeni.
Ezért érte nagyon kellemetlenül Hoffmann Antalt, amikor a Fidesz akarta elmozdítani Szarvas Pétert, aki a Fideszhez húzott – azért támadták a szocialisták. Maga Hoffmann is közelebb állt a Fideszhez, mint a szocialistákhoz – közlekedési szakpolitikusukat, Fónagy Jánost éveken át ő látta el szakmai információkkal. A szocialistákkal szemben meg tudta védeni a szakszervezet, csak azoktól nem, akikhez tartozik? Élete legnagyobb blamája volt, hogy amikor elment a Nemzeti Vagyonkezelőhöz Szarvasért harcolni, ott elé tették a Békés Megyei Hírlap aznapi számát, amit ő még nem látott: Szarvas Péter nyilatkozott benne, hogy kibékíthetetlen szakmai ellentétei vannak a vagyonkezelővel, ezért távozik.
Aztán a Fidesz által a Dakk Zrt.-be összevont négy dél-alföldi Volán élére kinevezett vezetőknek már a bizonyítékokkal kibélelt feljelentés sem tudott ártani. Rendőrök, ügyészek négyszemközt azt mondták Hoffmann-nak: ezen bizonyítékok alapján tíz éve meg tudták volna mondani, melyik napon veszik őrizetbe a gyanúsítottat; ma már nem.
Vesztett erejéből a szakszervezet is. Másutt nem volt hasonló karakán kiállásra példa. Sok helyen a szakszervezeti vezetők elfogadták a csúcsfizetést, a szolgálati kocsit – megszelídültek ettől. Náluk pedig a dolgozók kényelmesedtek bele a sikerbe: majd mások kikaparják nekik a gesztenyét. Egyes sofőrök a külön jövedelmeiket féltették: napi 3-4000 forintjuk is összegyűlt a jegyvásárlási borravalóból, ha az utassal udvariasan bántak.
Nem hálásak és nem okosak az emberek – mondja Hoffmann Antal. Mégsem bánta meg, hogy nem lett autófényező vállalkozó. Büszke arra, hogy fölépítette önmagát, szakmailag fajsúlyos partnere lett a vezetőknek. Nézték már jogásznak, közgazdásznak – pedig a legtöbbet a nála okosabb emberekkel való beszélgetésekből és a konfliktusokból tanult. 2018-ig tart a mandátuma a Daksz élén. Újabb szakszervezetet szerveztek ellenük azzal, hogy ő agresszív, feljelent, azért nem tárgyal velük az vezérigazgató.
Még mindig tudna tenni az emberekért, de néha úgy érzi, nem bánnák, ha visszavonulna. El nem tudja képzelni, mit csinálna visszavonult nyugdíjasként. Úgy érzi, az ő igazi teljesítménye, amit senki nem tehet meg nem történtté, hogy
a volt Körös volánosok többsége még mindig havi 60-80 ezer forinttal többet keres, mint a Csongrád vagy Bács-Kiskun megyeiek, akikkel összevonták őket.
Ezt nem a támogatásuk nélkül, de nagyrészt ő érte el. Elérték, tehát el lehetett érni. És ha náluk el lehetett, el lehetett volna máshol is. És el lehetne ezután is.
